- A Rossz helyen szálltunk le című 2005-ös rövidfilmednek mi volt az alapötlete?

- Gondoltam, hogy mielőtt nekiugrom az első nagyjátékfilmemnek, megpróbálom lerendezni azt, amit a párkapcsolatokról gondolok, és ezt a formát találtam hozzá. Megpróbáltam kiírni meg kiforgatni magamból azt, amit akkor gondoltam a férfiról, aki én vagyok, és a nőkről, akikkel találkoztam.

- Tehát a főhős a te alteregód?

- Igen. És pont azért kerestem valaki olyat, mint Roland (Tzafetás Roland, a film férfi főszereplője - a szerk.), aki tökéletesen más ember, mint én. Emiatt hál' istennek nem lett teljesen önéletrajzi. Annyiban rokon A nyomozó-val, hogy mindkettőben az emberi kapcsolatok nehézségéről szerettem volna mesélni, azokról a problémákról, amikkel találkoztam és nem tudtam rájuk csípőből a választ. Nem tudom a mai napig sem egyébként, hogy kell valakit huzamosabb ideig elviselni. Számomra erről szól a Rossz helyen szálltunk le. És erre kerestem valami olyan formát, ami szórakoztató, és erre jó szimbólumnak tűnt, hogy beöltöznek hülye jelmezekbe.

- Azokat hogy találtad ki?

- Az elsőéves dokumentumfilm-vizsgámat egy rajongói csoportban forgattam. Találtam egy csoportot, akik egy Csillagok háborúja-rajongói filmet forgattak, és tulajdonképpen werkfilmet forgattam az ő munkájukról, mert megragadott a lelkesedésük. Azt éreztem, hogy az a komolykodás, ami a főiskolán megy, annak a másik véglete, ami ezen a rajongói forgatáson megy, de tulajdonképpen ugyanarról van szó, ugyanúgy önmegvalósítanak, ugyanúgy lelkesen játszanak. És amikor szerettem volna egy ilyen bohócpárost csinálni a fiúból meg a lányból a Rossz helyen...-ben, akkor jó megoldásnak tűnt ez.

Forrás: [origo]
Sárosdi Lilla, Tzafetás Roland és Gigor Attila a Rossz helyen... forgatásán

- A Fekete Macska szerepeltetése valamilyen saját diliből eredt?

- A generációmból szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki egészen tizenkét éves koráig meg volt győződve róla, hogy tulajdonképpen ő Pókember. Felicia Hardy komoly sarkpontja volt a nemi identitásom kialakulásának.

- Honnan jött a cselló?

- Megvan a pillanat: Fillenz Ádám telkéről jöttem fel, ültem a vonaton és Pink Martinit hallgattam. Nekik volt egy számuk, amiben valaki csellózott, és nekem, azóta se tudom miért, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy rohamosztagos csellózna. 

- És az erdő?

- Az egy ilyen szimbólum, amin átverekszik magukat meg eljutnak valahova.

- A szereplőkre visszatérve, melyiküket hogyan választottad ki?

- Lillát (Sárosdi Lilla, a film női főszereplője - a szerk.) évezredek óta ismerem, az egyik legjobb barátom, rá írtam a szerepet. Egy idő után Roland is evidensnek tűnt, pedig többen nem értették, hogy miért ő, amikor egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a szerep meg van írva. De nekem pont ezért tetszik ő a filmben azóta is. Ő valójában nem ilyen félénk, visszahúzódó fiú, azt hiszem, hogy ennél harsányabban viselkedne hasonló helyzetben.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=CGvMWj7JgSy7QKPB
Nézz meg egy részletet a Rossz helyen szálltunk le című kisfilmből!

- Milyen a kapcsolatuk dinamikája szerinted, ki a domináns?

- Látszólag a lány a domináns, miközben a fiú az, aki ezt az egészet kiterveli és véghezviszi. Ő az, aki keresztülrángatja a lányt az erdőn fizikailag is, annak ellenére, hogy több érzelmi adu van a lány kezében. Egy kicsit így látom a férfi-női szerepeket.

- Szerinted összeházasodnak?

- Hát, a ház a végén valami ilyesmit akar jelenteni, igen, de azért az sem véletlen, hogy az a ház ilyen kis béna és nem túl szívderítő látvány.

- Pedig szerintem optimista a film kicsengése...

- Szerintem is! De sokan nem ezt gondolták. Pont Roland mondta az egyik próbán, hogy "baszd meg, Attila, te megint egy ilyen kurva szomorú filmet csinálsz, minden látszat ellenére". És valószínűleg így is van, de egyébként tényleg happy end a vége. Szerintem együtt maradnak.

- Ezen a filmen mit változtatnál?

- Pont most kellett újra végignéznem, mert megmutattam valakinek, és azt hittem, hogy megőrülök. Nagyjából hat perccel hosszabb, mint lennie kéne, körülbelül négy kitérőt tesznek, aminek semmi köze nincs a történethez, rengeteget ugatnak benne, miközben az, amiről mesélni szerettem volna, simán megtörténhetne 15 perc alatt is, ehhez képest 22 percig rabolom az időtöket. De azzal nyugtatgatom magamat, hogy kiéltem a diplomafilmemben azt, hogy mindent bele akarok sűríteni, és talán A nyomozó már strukturáltabb, mert ott már kicsit szigorúbb voltam magammal.

Fotó: Vanik Zoltán
Gigor Attila

- A Rossz helyen...-t Győri Márk fényképezte, azaz már három különböző operatőrrel dolgoztál. Nem igényled, hogy legyen egy állandó alkotótársad?

- Fiatalkoromban játszottam egy amatőrtársulatban, és elég korán rájöttem, hogy nem nekem való a társulati forma. Amíg olyan helyzetben vagyok, hogy én választhatom meg, hogy kikkel dolgozom, addig mindig kimondottan projektekben fogok gondolkodni. Az adott munka hozza, hogy mi az, amit csinálok és azt kivel tudom elképzelni.

- Mesélj az új rövidfilmedről, A bosszú-ról!

- A bosszú tulajdonképpen már készen van, tavaly tavasszal forgattuk Herbai Mátéval, csak a hangot a mai napig nem tudtuk lekeverni, mert A nyomozó foglalt le. Úgy volt, hogy megcsináljuk a szemlére, csak amikor kiderült, hogy nem válogatják be, akkor félretettük. Béres Ilona és Mészáros Béla főszereplésével készült, nagyon jó volt két ilyen hatalmas színésszel dolgozni. Béla egy fantasztikus fiatal színész, a Katonában játszik. Annyiban ez előtanulmány volt A nyomozó-hoz, hogy folyamatosan beszélnek benne, csak nem arról, ami valójában történik. Anya és fia akarnak végére járni egy ötven évvel korábbi történetnek, és folyamatos mellébeszélés mellett remélhetőleg a végére kiderül, hogy mi történt valójában.

- A nyomozó további sorsáról most mit lehet tudni?

- Szeptember végén szeretnénk bemutatni. Eddig nagyon jól alakul az utóélete, külföldről is nagyon jók a visszajelzések, de még nem tudjuk, hogy milyen fesztiválokra sikerül bejuttatni.

- Következő nagyjátékfilmterved van már?

- Igen, van munkacíme meg szinopszisa. Azt tudom, hogy miről szeretnék mesélni: nagyon szép szerelmi történet lesz, aminek a végén nagyon sokan meg fognak halni. Képlékeny még, és lehet, hogy két hónap múlva mást mondok, de most az a munkacíme, hogy Az ember, akit nem lőttek le. Régóta szerettem volna egy filmet csinálni, ami úgy kezdődik, hogy "Az ember, aki...".