Titanic: Japán psziché

2008.04.09. 14:38

Szörnyek vagyunk. Mert ha nőként elveszítjük az egyetlen fiunkat, akkor hajlamosak vagyunk álarcot öltve nem elfogadni a történteket és keresni a választ a miértekre. Mert ha férfiként, akkor inkább más nőhöz menekülünk, ahelyett, hogy azt néznénk ahogy feleségünk egy ronda és ijesztő maszkban mászkál a lakásban fel s alá, ami persze jól jön az ártó és gonosz szellemek ellen is. Szörnyek vagyunk, mert a magány olyasmire késztet amit normális esetben soha nem tennénk. Például nem hajítanánk a mélybe nagynénikénk sütemény-sütőjét egy hamis szerelem kedvéért, mert a néni talán abból él. És nem egy naiv, finoman szólva is kissé bolond, dinnyének öltözött fiú személyében keresnénk bűntársat arra, hogy bosszút álljunk férjünkön.

Forrás: [origo]

Valóban szörnyek lennének ők? Vagy csak küzdenek a számukra feldolgozhatatlannal? Szörnyek márpedig nincsenek! Mert ezek a figurák a maguk módján igenis emberi, esendő, félelmekkel és kétségekkel teli, helyenként pedig egész mókás alakok, még a szokatlan, sajátos és zavart viselkedésük ellenére is.

Ishii Yuya kis költségvetésű, meglehetősen groteszk és bizarr filmjében megmutatja a szereplőin keresztül, hogyan is találkozhat ez a két egymástól nagyon távol álló, de ugyanakkor mégis közel lévő magatartásforma.

A Szörnyek vagyunk című filmet már nem vetítik többször a Titanic Filmfesztiválon.