Párizs, szeretünk!

2008.05.08. 12:25

Az elmúlt egy évben négy Párizsban játszódó szerelmesfilm is bemutatásra került a francia főváros nevét használva varázsszónak, ráadásul három közülük szinte egyszerre érkezett meg a magyar mozikba. A szereposztások átfedései mellett egy-egy mozijegy áráért megkapjuk a jól ismert francia kliséket és anti-kliséket, a szerelem városa pedig nem mindig csak az érzelmekről szól. Összeállításunk rendet tesz a párizsi mozis kirándulások dömpingjében, és eligazít, hogy melyik városnézésre érdemes befizetni.

Paris (Paris - 2008)

Rendező: Cédric Klapisch
Szereplők: Romain Duris, Juliette Binoche, Fabrice Luchini, Albert Dupontel, Francois Cluzet, Karin Viard

Forrás: [origo]

A városnézés koncepciója: "Szocio-Párizs" - kalauz egy metropoliszról, ahol mindenki szívesen élne, mégis, akinek összejön, nem értékeli kellően. 

A párizsiak: A kulturális sokszínűség sajnos gyakran szájbarágósan kerül tálalásra (pl. az afrikai úszómester tutajon szökik át Franciaországba, míg kliense előkelő divatbemutatón grasszál - értjük, ugye?), egyes szereplők pedig minden magyarázat nélkül el-eltűnnek, hogy később újra felbukkanjanak, amikor már el is felejtettük őket. A bizonytalan narratíva azt a tanulságot sulykolja, hogy egy nagyvárosban valójában semmit nem tudsz azokról az emberekről, akiket naponta látsz a lépcsőházban, a piacon, a pékségben, stb. - kár, hogy sokukról a film végére sem derül ki sok. Két szál marad életben: a haldokló Romain Duris és nővére, Juliette Binoche szerencsére végig lekötik a nézők figyelmét, csakúgy, mint az életközépi válságát egy diákján kiélő professzor (Fabrice Luchini) tragikomikus története. 

Legjellegzetesebb párizsi pillanat: A kamasszá visszavedlő egyetemi tanár sms-en zaklatja az angyalarcú diáklányt, és a szomszéd bárból figyeli a reakcióját. A lány persze sokáig nem veszi észre a tolakodó udvarlót, hiszen jó párizsi szokás szerint a kávézóból mindenki nézőtérszerűen kifelé fordított széken ülve az utcát bámulja.

    

+ + +
 

Szeretlek, Párizs (Paris, Je t'aime - 2006)

Rendezők: Olivier Assayas, Fréderic Auburtin, Gérard Dépardieu, Gurinder Chadha, Sylvain Chomet, Joel & Ethan Coen, Isabel Coixet, Wes Craven, Alfonso Cuarón, Christopher Doyle, Richard LaGravenese, Vincenzo Natali, Alexander  Payne, Bruno Podalydes, Walter Salles, Oliver Schmitz, Nobuhiro Suwa, Tom Tykwer, Gus Van Sant, Gurinder Chadha, Daniela Thomas 

Szereplők: Fanny Ardant, Juliette Binoche, Steve Buscemi, Javier Camara, Sergio Castellitto, Willem Dafoe, Gérard Depardieu, Marianne Faithfull, Ben Gazzara, Maggie Gyllenhaal, Bob Hoskins, Olga Kurylenko, Elias McConnell, Catalina Sandino Moreno, Emily Mortimer, Nick Nolte, Natalie Portman, Paul Putner, Miranda Richardson, Gena Rowlands, Ludivine Sagnier, Rufus Sewell, Gaspard Ulliel, Leonor Watling, Elijah Wood, Li Xin

Forrás: [origo]

A városnézés koncepciója: "Átfogó-Párizs" - nem maradhat ki egyetlen kerület, egyetlen korosztály, egyetlen népcsoport és egyetlen társadalmi osztály sem, ráadásul a várost az ott lakók és az odalátogatók szemével is láthatjuk. 

A párizsiak: Ahogyan az a szkeccsfilmekre jellemző, meglehetősen egyenetlen összmunkával van dolgunk. A szentimentális-feleslegest (Place des Victoires - Nobuhiro Suwa rendezi Juliette Binoche-t és Willem Defoe) és a teljesen kattantat (Porte de Choisy - kedvenc alkesz operatőrünk, Christopher Doyle jobb lenne ha maradna eredeti szakmájánál) remekül ellensúlyozza az ötletesen pajkos (Eiffel-torony - Sylvain Chomet, a Belleville-randevú rendezője), a képeslap-Párizsból jó szándékkal kikalauzoló (Place des Fetes - a dél-afrikai Oliver Schmitz és Loin du 16e - a brazil Walter Salles) és a nosztalgikus (Latin-negyed - Gérard Dépardieu a kamera előtt és mögött is). Érdekes módon a vendégrendezők (Ethan & Joel Coen, Tom Tykwer, Gus Van Sant vagy Alexander Payne) jobban megragadják egy-egy negyed hangulatát francia kollégáiknál, bár a bő választékban pont az a jó, hogy mindenki megtalálja benne a maga kedvencét és a maga szubjektív Párizsát.   

Legjellegzetesebb párizsi pillanat: Nagyon nehéz választani, és valószínűleg igaz az, hogy akárhányszor megnézi az ember a rövidfilm-gyűjteményt, mindig másik 5 perc lesz a kedvence. Némileg mégis kiemelkedik Alexander Payne (Kerülőutak) záróakkordja, mert egyrészt utána soha többet nem fogjuk kiröhögni a franciák angol kiejtését, másrészt pedig keserédes bájával rátapint arra, hogy Párizzsal bárki - korra, nemre, nemzetiségre tekintet nélkül - szerelembe eshet. 

    

+ + +

2 nap Párizsban (2 Days In Paris - 2007)

Rendező: Julie Delpy
Szereplők: Julie Delpy, Adam Goldberg, Marie Pillet, Albert Delpy, Daniel Brühl

Forrás: [origo]

A városnézés koncepciója: "Se veled, se nélküled - Párizs" - a bohém gallok egy rokonlélek amerikai és a távolba szakadt, de habitusában hamisíthatatlan francia barátnője szemével. A szerelem városa? Egy frászt! 

A párizsiak: Nyúlfejet és hasonló undorító dolgokat majszolnak, miközben teli szájjal és pajzán részletességgel tárgyalják ki egymás nemi életét. Elszállt művészlelkek vagy primitív soviniszták - középút nem igazán akad a főszereplő-rendezőnő mikrokozmoszában, ráadásul saját magán kívül szüleit és haverjait hívta segítségül a film elkészültéhez, így nem sok kétségünk marad az önéletrajzi elemeket illetően. Szerencsére a jó humorú társadalomkritikából kijut az amerikai értelmiségnek és a Párizst nem éppen kulturális célokból elözönlő turistáknak is. Helyenként kissé fárasztó, de szórakoztató és ambíciózus rendezői bemutatkozás. 

Legjellegzetesebb párizsi pillanat: Párizsban minden taxizás egy élmény, főleg ha a sofőröknek ennyi mondanivalójuk van. Kifejtik rasszista nézeteiket, vagy éppen szexuális szolgáltatásaikat ajánlgatják - Julie Delpyt persze nem olyan fából faragták, hogy szó nélkül hagyná magát. 

    

Előző
  • 1
  • 2
Következő