Cannes-ban senkit sem lephet meg az a kettősség, hogy egy napon mutatnak be két annyira különböző rajzfilmet, mint a Dreamworks stúdió egyik nyári fejőstehenét, a Kung Fu Pandá-t és az Arany Pálmáért is versengő izraeli animációs dokumentumfilmet (bizony, ilyen műfaj is van már), a Waltz with Bashir-t. Míg utóbbi vetítései itt a fesztiválon még a legkapósabb események közé tartoznak, a világ nagyobbik részét mégis inkább a szuperhőssé váló tunya panda fogja érdekelni, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy a bemutatóján ott pávázik a Jack Blackkel és Dustin Hoffmannal is megerősített, héthónapos terhes Angelina Jolie.

Forrás: [origo]
Angelina Jolie és Jack Black pocakja a vörös szőnyegen

A világ leggyakrabban fotózott színésznőjéért pedig még az erotikus álmaikban is Dardenne-testvér-filmeket látó filmsznobok is vadul kapálózó rajongóvá változnak, és a tavalyi Hatalmas szív premierhez hasonlóan most is egymást taposták (azaz tapostuk, mit is tagadnám) az újságírók, hogy egy pillantást vethessenek az ezúttal egy harcos tigris szinkronhangjaként bemutatkozó színésznő arcára és ikreket rejtő pocakjára. A rajzfilm versenyen kívüli vetítésére egyébként teljesen véletlenül keveredtem be, egyszerűen azért, mert lekéstem a Tokyo! című szkeccsfilmet. A harcművészi babérokra vágyó túlsúlyos állat története mindenesetre nem tűnt teljesen elvesztegetett másfél órának: profin elkészített, vicces és akciódús rajzfilm, amit imádni fognak a gyerekek. És valószínűleg megkérdezik majd, hogy a múltkoriban látott rókás mese miért tűnik olyan mérhetetlenül igénytelennek ehhez képest.