Goda Krisztina: Elkezdődik egy más típusú idegeskedés

2008.07.03. 22:46

A Csak szex és más semmi és a Szabadság, szerelem hatalmas sikere után minden szem Goda Krisztinára szegeződik. Kaméleon című most készülő filmje egy szélhámos-történet lesz, a szereposztással (Hámori Gabriella, Nagy Ervin, Trill Zsolt és Csányi Sándor) sem bíztak sok mindent a véletlenre. Az egyik utolsó forgatási napon egy Andrássy úti étteremben kaptuk el a rendezőnőt, aki mesélt nekünk a feszített munkatempóról, a tesztvetítések tanulságairól, valamint arról, hogy a hazudozó pszichopaták előbb-utóbb mind lebuknak.

- Honnan jött a Kaméleon alapötlete?

- Alapvetően több dologból tevődött össze. Rékával (Divinyi Réka, a forgatókönyv társszerzője - a szerk.) elkezdtünk egy történeten gondolkodni, ami egy szélhámosról szólt, és még kicsit kerestük a műfaját. A sztori alapötlete nagyon húzott minket a vígjáték irányába, de azt éreztük, hogy ez a könnyebb megoldás lenne. Olvastunk pszichológiai tanulmányokat, filmeket néztünk hozzá, és ezen kívül volt még egy hölgy, aki megkeresett az interneten, akinek egy hasonló esete volt egy házasságszédelgővel, amiből szintén felhasználtunk elemeket. Ezekből állt össze egy hibrid, ami a mostani történet.

- Előző filmed a Szabadság, szerelem Andy Vajna szerelemgyermeke volt. A Kaméleon egy személyesebb történet?

- Andy egy kreatív alkotó volt abban a filmben, ráadásul Joe Esterhasnak egy már megírt forgatőkönyvéből indultunk ki, tehát egy kész történetre kértek fel engem. Hálistennek ott is átíródott a történet és egy sokkal kevésbé amerikai történet született, mint az eredeti forgatőkönyv volt. Ez egy közös ötlet Rékával és egy közös történet, tehát ilyen értelemben jobban saját gyerek. Kálomista Gábor producer nem támasztott igazán kreatív igényeket, maximálisan szabad kezet ad mindenben, ami egy nagyon jó érzés. A Csak szex és más semmi után rengeteg olyan reakció jött, hogy biztos én is egy borzasztóan magányos, egyedülálló nő vagyok... tehát nem így személyes a történet. Az embert elkezdi foglalkoztatni egy téma, ami elég érdekes ahhoz, hogy aztán beletegyen egy-két évet az életéből. Ezen gondolkozzon, ennek utánajárjon. Nagyjából úgy van ez, hogy rengeteg ötlet van, és akkor van egy, amelyik tovább kopogtat az ajtón, mint a többi. Valahogy mindig visszajön, hogy ezzel érdemes foglakozni, van ott valami sztori, ami nekem érdekes.

- Miközben kutattatok, mik voltak a legmeglepőbb dolgok, amik kiderültek a szélhámosokról vagy a hazugság természetéről?

- Nagyon sok minden. Alapvetően egy nagyon prosperáló tulajdonság, nagyon gyors eredményeket lehet vele elérni. Általában ezek a kényszeres hazudozó pszichopaták egy pár napig nagyon szórakoztató emberek, de hosszútávon az élet mindig úgy hozza, hogy valamivel lebuknak. Más kérdés, hogy társadalmi szinten a hazugság jelen pillanatban mennyire elfogadott. Egy olyan következmények nélküli országban élünk, ahol ezt lehet csinálni.

- Sőt, még pozitívumnak is tartják. Nemrég beszélgettem valakivel, aki Luxemburgban élt, és ő mesélte, hogy az ottaniak tökös népként tekintenek ránk, amiért bliccelünk a metrón meg simliskedünk. Ott az emberek egymást is fegyelmezik, hogy mindenki tartsa be szépen a szabályokat.

- Apukám Svájcban él már harminc éve, és ott például amikor kiteregettem a ruhákat száradni az erkélyre, másnap ezért feljelentett a szomszéd, hogy rontom vele a városképet. Megtudtam, hogy nem szabad csak úgy kiteregetni a ruhákat. Ehhez képest mi nagyon lazák vagyunk.

Fotó: Varga Anna
Goda Krisztina, Hámori Gabriella és Nagy Ervin a Kaméleon forgatásán


- A színészeket te választottad ki?

- Igen.

- Mik voltak a szempontjaid?

- Ervin karakterénél a sármosság, a csibészség. Trill Zsolt esetében, aki a második legnagyobb szerepet játssza a filmben, az, hogy hozza ezt az autentikus intézetis figurát, amit nagyon-nagyon jól megoldott. Gabié pedig egy nagyon összetett és nehéz szerep, arra rengeteg színésznőt megnéztem. Először olyanokat kerestem, akiknek van közük a tánchoz, de aztán rájöttem, hogy viszonylag pici százalékban kell majd táncolni, és úgyis lesz egy táncdublőr, tehát fontosabb az, hogy azt a személyiséget találjam meg, aki a legjobban tudja megjeleníteni ezt a figurát.

- A Szabadság, szerelem rendezői kommentárjában mondtad, hogy mennyire megnyugtató volt, hogy bármit meg lehetett valósítani, amit kitaláltál Ennél a filmnél nem kellett kicsit visszafogni az igényeidet, tekintve hogy jelentősen kevesebb pénzből forgatjátok?

- A Szabadság, szerelem-re lényegesen több pénz volt, mint a Kaméleon-ra, de a Kaméleon viszont egy nagyobb költségvetésű film, mint a Csak szex... volt, tehát annyira nem kellett és nem is tudtuk volna összehúzni magunkat, mint akkor. Ennek a történetnek más helyszín-igényei vannak, sokkal több napot forgatunk, és nem azért, mert kényelmesen csináljuk. A szélhámosunk rengeteg helyen megfordul. Nyilván voltak ésszerű kérések a produkció részéről, hogy ha valami túl drága, akkor arról mondjunk le, de nem volt egy borzasztó küzdés. Azt éreztem, hogy a producerek (Kalomista Gábor, Mécs Mónika és Mesterházy Ernő) megpróbálták biztosítani azt a bázist, ami nekem megkönnyíti a munkámat, hogy legalább az anyagi részével ne kelljen foglalkoznom.

- Ilyenkor nyugodtabb vagy, hogy már csak néhány nap van hátra a forgatásból?

- Elkezdődik egy más típusú idegeskedés arról, hogy jó-e, amit csináltam. Az előkészítéssel számomra a legstresszesebb része le van tudva. Utána jön a forgatás, ami egy eléggé intenzív koncentráció és nagyon igénybe veszi az embert, mert nagyon keveset alszunk ilyenkor. A nagyon sok órányi nemalvás mindenkinél máshogy jön ki, de mindenkin egyértelműen érződik. Az utómunka pedig egy más típusú idegeskedés már, persze van benne jó is, de még nem vagyok nyugodt.

Fotó: Varga Anna
Goda Krisztina a Kaméleon forgatásán | Nézz még több képet!


- Közben párhuzamosan már vágjátok is a filmet?

- Igen, Kovács Zoltán a helyszínen vágja, gyakorlatilag menet közben rakja össze a filmet. Ez annyit jelent, hogy egy első, laza összevágott verzió lesz a végére, amit aztán megnézünk.

- Fogtok még Londonban is forgatni pár napot. Erre miért van szükség?

- Először megpróbáltuk itthon forgatni Londont, de úgy tűnt, hogy mindennel együtt az drágább volna, mint kiutazni a színészekkel és egy ministábbal kint felvenni. Volt egy pont, amikor Etyeken szerettük volna New York-díszletben megcsinálni, de olyan sok pénzbe került volna helyreállítani azt a Hellboyosok által létrehozott díszletet, hogy megint csak a számok döntöttek. Pedig az nem lett volna rossz.

- A Szabadság, szerelem-ről mondtad, hogy az egy egyértelmű szakmai előrelépés volt számodra. A Kaméleon-t milyen tekintetben tartod előrelépésnek?

- Nem feltétlenül előrelépés, inkább kihívás volt, hogy olyan játékokat kaptam, amilyenekkel korábban még nem játszhattam. A Kaméleon-ban más a kihívás. Itt nem volt sok statiszta, persze látványos lesz, de egy nagyon más stílusú film. Egyfelől egy múfaji kísérlet ez a film...

- Csak nem mondjátok meg, hogy mi ez a műfaj...

- Pontosan emiatt. Ha mondhatnám azt, hogy ez egy romantikus vígjáték, akkor mondanám, mert az én életem is egyszerűbb lenne. Azt sem mondanám rá, hogy dráma, azt sem, hogy thriller. Mindből vannak benne elemek. A Kontroll-nál volt ez, hogy milyen műfajú is az a film, mert úgy indult, mintha thriller lenne, aztán időnként lélektani drámába csap át, vannak komikus pillanatai, és a végén meg lesz valami, amivel kapcsolatban az ember már nem feszegeti tovább, hogy az micsoda. Egyébként én nem bánom, hogy ha egy filmnek meghatározható a műfaja.

- Fogsz pihenni azért még a nyáron?

- Remélem. Nagyon kevés időm maradt a vágásra, de valamennyit muszáj, mert hátra kell lépni egy kicsit a filmtől, hogy rendesen rálássak. Sajnos ez nem hetekben lesz majd mérhető, hanem inkább napokban.

Fotó: Varga Anna
Goda Krisztina a Kaméleon forgatásán | Nézz még több képet!


- Az előző filmedet is úgy forgattad, hogy már előre tudtad a bemutató időpontját...

- Igen, most is így van. Ráadásul elég sokat tolódott a forgatás kezdése, kevés idő maradt az utómunkára, és ezzel belehajszoltuk magunkat egy feszített munkatempóba.

- De ennek vannak előnyei is, nem?

- Hát én azt nem látom.

- Nincs idő például sokat vacillálni.

- De az nem rossz, ha az embernek van egy kis ideje vacillálni. Jót tesz minden projektnek, ha le tudod tenni egy kicsit és vissza tudsz hozzá menni. Picit frissebb szemmel át tudod nézni megint. De erre vannak a tesztvetítések, meg van egy maroknyi ember, akinek a véleménye számít. Egy részük civil, egy részük szakmabeli. Ez egy mankó ahhoz, hogy lássuk, hogy működik. A Csak szex-ben volt egy jelenet, amire a tesztvetítésen mindenki azt mondta, hogy túl hosszú, és annak hatására rövidebre vágtuk. Nem gondoltam egyébként, hogy azon rövidíteni kéne, mert kicsit rávakultam, de mivel egybehangzóan ez jött vissza, érdemes volt revízió alá venni.

- Nyitott vagy arra, hogy tesztvetítések alapján változtass a filmeden?

- Nem mindenre természetesen. Mindenkinek van véleménye, ötlete, gondolata, de nem mindegyik hasznos és nem mindegyik vonatkozik a filmre és rám. Meg kell tudni hallani azt, amelyiket tényleg fontos meghallani, és a többit elengedni. Ez a szűrés is egy olyan képesség, ami egy idő után jön csak meg a gyakorlattal.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK