Mundruczó Kornél sálálá

2008.07.18. 18:00

Hogy a csudába lehet az, hogy még nem írtak popszámot Fliegauf Benedekről? Miért nem ihletett meg eddig egy zenészt sem Török Ferenc csodálatos tehetsége? Rímel arra valami, hogy Hajdu Szabolcs? Ezekre a kérdésekre határozottan nem keressük a választ, viszont összeszedtünk jó pár olyan dalt, amelyek híres filmrendezőkről szólnak.

Legutóbbi leggyönyörűbb színésznős cikkünk kapcsán egy ország szerette meg és tanulta meg kezelni a Muxtape honlapot, ezért most is oda raktuk fel a számokat, hogy a lehető legkönnyebben tudjátok meghallgatni őket. Azért a biztonság kedvéért a cikkben még tízszer belinkeljük ezt az oldalt.

John Zorn: Godard - Hallgasd meg!

Kiről szól? Jean-Luc Godard

Azt mondják, John Zornt szeretni nagyon menő. Számos alkalommal próbáltam hallgatni Zorn zenéjét, hogy magam is menő lehessek, de csak a fejem fájdult meg tőle. Nekem az a zene, amikor egy angyali hangú lány énekel a szerelem mulandóságáról, miközben a háttérben egy szakállas férfi lágyan pengeti az akusztikus gitárját. Ehhez képest Zorn meg olyan, mint amikor egy vaddisznó beleesik a zenekari árokba. Azonban ezt a szóban forgó Godard című szerzeményét mindig is kedveltem (Haha! Mindig is... Ma hallottam először!), mert arra emlékeztet, hogy milyen lehet 20 percen keresztül olyan rádiót tekergetni, amin nagyrészt kellemes muzsikát sugárzó csatornák jönnek be. Ha tudni akarjátok, ezek a hirtelen váltások Zorn kompozíciójában Godard ugrásszerű (kihagyásos, nem kapcsolódó, jump-cut stb.) vágástechnikájára utalnak.

| | | | |

Red Sleeping Beauty: Mars Attacks! - Hallgasd meg!

Kiről szól? Tim Burton

Amikor kutatásokat végeztem a világhálón ehhez az összeállításhoz, rábukkantam egy egészen fantasztikus spanyol kiadású 1997-es válogatáslemezre, amelyen 24 zenekar ugyanennyi dalban tiszteleg a morbid fantáziájú amerikai rendezőzseni előtt. Az album egy eklektikus stíluskavalkád: van itt döngölős techno, vonatozós funky, üvöltözős csajrock, meg olyan számcímek, hogy Ed Wood Bubblegum, Pee Wee Goes to Mars, valamint Te llamas Timoteo y eres más feo que yo (Téged Timnek hívnak, és sokkal csúnyább vagy, mint én), de a számok átlagos színvonala meglepően magas. A legviccesebb a Los Soberanos nevű csapat hozzájárulása, akik Tom Jones It's Not Unusual-jének a dallamára danolásznak Tim Burtonről, kár, hogy ezt spanyolul teszik, így egy mukkot sem értek belőle. Mégis a svéd Red Sleeping Beauty fülbemászó indie-popját választottam, amivel bizonyítható, hogy a skandináv popcsoda már az utóbbi néhány év inváziója előtt jóval is izmosan dübörgött.

Forrás: [origo]

Angelika Express: François Truffaut - Hallgasd meg!

Kiről szól? Azt hittem, hogy Francois Truffaut-ról.

Bevallom, az Angelika Express nevű német (osztrák? svejci?) együttes ugra-bugra punkzenéjét korábban nem ismertem, csak úgy akadtam rá, hogy bepakoltam egy csomó híres rendező vezetéknevét a Soulseek keresőjébe, és Truffaut-ra ez jött ki. Németül értő kolléganőm elmesélte, hogy a szám arról szól, hogy az énekes, aki egy egyszerű kisvárosi fiú, unottan üldögél és nézegeti a kedves kisvárosi csajokat, és szívesen versel nekik. Magányosnak és szomorúnak érzi magát, mert nincs csaja, nézi továbbra is a kedves kisvárosi lányokat, és nem tudja kivárni, hogy idősebb legyen. A refrénben arról van szó, hogy "szívesen verselek, mint Francois Truffaut, amikor először szerelmes lett". Tehát, konkrétan nem a francia új hullámos rendező munkásságát dolgozzák fel dalos formában, viszont mostanra annyira megkedveltem a nóta fiatalos lendületét, hogy már csak azért se veszem ki a listából.

| | | | |

Török-Illyés Orsolya & Nagy Szabolcs: Filmrendezők dala - Hallgasd meg!

Kiről szól? Jancsó, Bunuel, Fellini, Cassavetes, Fassbinder, Tarkovszkij, Welles, Visconti, Tati, Antonioni, Eizenstein, Huszárik, Pasolini, Vigo, Malle, Vajda, Bergman, Lang, Kuroszawa

Tuli-tuli-tuli-Jancsóóóóó. Ez a nagyszerű felvétel a Macerás ügyek soundtrackjéről származik, ami az utolsó magyar filmzenei cédé, amit még érdemes pénzért megvenni. Egyáltalán adnak még ki magyar filmekhez soundtrackeket, ami nem a Magyar vándor vagy a Szabadság, szerelem? Az a libamájas/megabájtos Ullman Mónika-szám az S.O.S. Szerelem-ből elérhető cédé formátumban? Jövőre hány példányt fognak eladni a Made in Hungária soundtrackjéből? Fontos kérdések. A Filmrendezők dalá-ban egy swinges alapra kántálja Török-Illyés Orsolya valószínűleg azoknak a rendezőknek a nevét, akik nagy hatással voltak Hajdu Szabolcsra. Különös bájt ad a dalnak, hogy Orsi hangsúlyosan magyar kiejtéssel artikulálja a neveket, úgy is mint dzsonkászávetesz, orzonvellesz és a kedvencem: pápápápázolíni.

Forrás: [origo]

Lullatone: Mr. Gondry - Hallgasd meg!

Kiről szól? Michel Gondry

Jaj, ezek cukorfalatok! Egy japán csajszi és egy amerikai srác, és minden számuk olyan, mint egy altadódal. Csilingelnek, dobolásznak, sustorognak, aranyoskodnak. Ők "pizsama pop"-nak hívják az általuk képviselt zenei irányzatot, és cinikus, kiábrándult emberek figyelmébe nem ajánlanám, viszont a kisbabákat minden bizonnyal megnyugtatja a muzsikájuk. Nem csoda, hogy pont a szárnyaló fantáziájú, örök tizenkét éves Gondry ihlette meg őket.

Forrás: [origo]

Fugazi: Cassevetes - Hallgasd meg!

Kiről szól? John Cassavetes

Fugazi és Cassavetes. Az őszinte művészi önkifejezésre fogékony embernek nincs oka nem imádni őket. Öntörvényű, hajthatatlan, fáradhatatlan, minden kompromisszumot visszautasító művészek, aki bebizonyították, hogy az egyszer használatos kultúrtermékek világában is lehet még örökbecsűt alkotni. Ennél már csak az lenne helyénvalóbb tisztelgés, ha Víg Mihály végre megénekelné azt a páratlan csodát, amit Tarr Bélának hívnak.

Forrás: [origo]

Caetano Veloso: Michelangelo Antonioni - Hallgasd meg!

Kiről szól? Na vajon?

A Wikipedia által "brazil Bob Dylan"-ként aposztrofált előadóművész nagyon ügyesen taktikázott, amikor ezt a címet adta ennek a 2002-es felvételnek, ugyanis az idős olasz mester felfigyelt rá, és pár évvel később használta is utolsó filmjében (Eros). (Hasonló hatásra számítok én is, amikor jövő héten kirakom a Mundruczó Kornél sálálá című akusztikus balladámat a MySpace-oldalamra.) Annyira sejtelmes ez a hangosodó-halkuló hegedűfutam, olyan szívszorító az énekhang, hogy ha egy csupasz falról készült felvételt rakott volna alá Antonioni, abba is beleborzongott volna a néző.

Forrás: [origo]

Török-Illyés Orsolya & Nagy Szabolcs: Hommage á Godard - Hallgasd meg!

Kiről szól? Jean-Luc Godard

Szintén a már korábban emlegetett Macerás ügyek soundtracken kapott helyet ez az alig másfél perces dal, aminek annyira tömör és tökéletes a szövege, hogy muszáj beidéznem teljes terjedelmében.

Egy hatvanötös filmjében
Furcsán vág Godard
Ismétli a képeket
Mint itt is láthatják

Valamelyik filmjében
Azt mondja Godard
Nem emlékszem pontosan, valami olyasmi hogy
A fénykép igazság

Ha a fénykép igazság
A film huszonnégyszer az
Másodpercenként huszonnégyszer
És ez így igaz

Nem lenne hülyeség, ha valaki írna Török-Illyés Orsolyának egy albumot, mert megvan hozzá a hangja, és ciki, hogy az utóbbi tíz évben a Bombajó-n és a Marozsán Erikáén kívül nem született itthon valamirevaló színészlemez.

Forrás: [origo]

Yasume: Slowly, Clearly and Calmly - Hallgasd meg!

Kiről szól? David Lynch

A Yasume név alatt megbúvó két amerikai srácot annyira megihlette David Lynch művészete, hogy egy teljes albumot szenteltek a témának. Hadd idézzek egy passzust a Where We're From The Birds Sing A Pretty Song című albumukról szóló ultrahangos írásból, ezzel egy kis valódi zenekritikát lopva a cikkembe. "A puhaság, gömbölyűség érzetét keltő dubos mélyek mellett IDM-es mélydobok hallhatók, melyekre kellően bonyolult ritmikával válaszolgatnak sercegések és pattogások. Filmzeneszerű, Lynch szürreális ködébe vezető sztringek dominálnak a középtartományban. A szőnyeghangokat elő-előbújó, hangszeres eredetű, finomra filterezett hangokból épülő melodikus, néhol szomorkás dallamjáték színezi. A hangulatteremtésben a többször hallható keleties női vokál és más emberi hangfoszlányok is segítenek. Bámulatos hangképek és pazar strukturális fordulatok jellemzik a lemezt." De szépen mondják!

---------------

Illusztrációk: 7 - Jean-Luc Godard: Bolond Pierrot, 45 - Francios Truffaut: Lopott csókok, 17 - Lullatone, 11 - John Cassavetes: Premier, 30 - Michelangelo Antonioni: Napfogyatkozás, 9 - Jean-Luc Godard: Bolond Pierrot, 66 - Michael J. Anderson és David Lynch a Twin Peaks forgatásán

Köszönet Vincze Barbarának, amiért lefordította azt a német számot, és Varga Évának, amiért rárakta a számokat a képekre.

KAPCSOLÓDÓ CIKK