Magad, uram, ha szolgád nincsen

2008.07.24. 15:56

Ha valamit feltétlenül jól kell megcsinálni, szerencsésebb, ha megoldjuk magunk, mint hogy egy fakezű elbarmolja, és kész a baj. A cikkünkben szereplő rendezők minden bizonnyal ebből a megfontolásból osztottak magukra egy-egy kulcsszerepet a saját filmjeikben.

Gigor Attila: A nyomozó (2008)

Az év legjobb magyar filmjének huszadik perce körül találjuk azt a jelenetet, amikor Malkáv Tibor, a rezignált kórboncnok kap egy olyan levelet, amelyet valaki már felbontott, és főhősünk felhívja a posta ügyfélszolgálatát, hogy emiatt reklamáljon. Az ügyfélszolgálatost - akit sosem látunk, csak halljuk - Gigor Attila "alakítja", aki tökéletesen hozza a postai alkalmazottakra jellemző fásultan kioktató hanghordozást. Így zajlik a beszélgetés:

Ügyfélszolgálatos: Posta ügyfélszolgálat, tessék.
Malkáv Tibor: Malkáv Tibor. Valaki elolvasta a levelemet.
Ügyfélszolgálatos: Mondjuk, erre számíthatott, ha egyszer elküldte...
Malkáv Tibor: A levelet nekem küldték. Kivettem a postaládámból, és fel volt bontva.
Ügyfélszolgálatos: Akkor panaszt akar tenni a kézbesítő ellen?
Malkáv Tibor: Nem lehet valahogy kinyomozni, hogy mi történt?
Ügyfélszolgálatos: Jézusom, egyeseknek mennyi ideje van... De! Ha akar egy jó napot szerezni a rendőröknek, tegyen feljelentést.
Malkáv Tibor: A postán nem lehet?
Ügyfélszolgálatos: Mit?
Malkáv Tibor: Kinyomozni.
Ügyfélszolgálatos: Hát dehogyisnem! Most azonnal behívok minden kézbesítőt és ujjlenyomatot veszek tőlük. Aztán az arcukba világítok, mélyen a szemükbe nézek, és felteszem a kérdést: te turkáltál...
(Malkáv lerakja a telefont)

Forrás: [origo]

Gaspar Noé: Visszafordíthatatlan (2002)

Gaspar Noé a Visszafordíthatatlan-ban


Mivel családi portál vagyunk, ezért ezt a jelenetet semmiképpen nem illeszteném be a cikkbe, de megpróbálom úgy körülírni, hogy az ifjú olvasók lelke se sérüljön. Először is, gyerekek, soha ne nézzétek meg ezt a filmet, mert nagyon csúnya! Sőt, ha megvan otthon DVD-n, kérjétek meg anyut, hogy sürgősen távolítsa el a lakásból. Amikor én voltam kisgyerek, egy másik csúnya filmet adtak a tévében, és azt apukám felvette videóra. Persze nem engedte meg, hogy megnézzem, de egy osztálytársam látta, és ő elmesélte, hogy milyen szörnyűségek vannak benne. Ezután, ha egyedül voltam otthon, annyira féltem attól a 240-es TDK videokazettától, aminek az volt az oldalára írva, hogy PSYCHO, hogy másra se tudtam gondolni. Ezért is mondom, jobb, hogy ha nincs a háztartásban Visszafordíthatatlan.

Kitakartuk a képből a gyermeki lélekre veszélyt jelentő részt


Akkor a jelenetről röviden. Egy Rektum nevű szórakozóhelyen vagyunk, ahol meztelen bácsik szeretik egymást, mert azt már biztos hallottátok, hogy a legtöbb bácsi nénit szeret, de vannak bácsik, akik bácsikat szeretnek. Tehát a rendező bácsi megkérte ezeket a bácsikat, hogy csináljanak úgy, mintha egymást szeretnék, de úgy érezte, hogy ez talán túl nagy kérés, ezért hogy példát mutasson, ő maga is beállt a kamera elé meztelenül, és hogy is mondjam... elkezdett a kukijával játszani. Áh, képtelenség a Visszafordíthatatlan-ról gyerekeknek mesélni. A lényeg, hogy meg ne nézzétek, az isten szerelmére!

Forrás: [origo]

Richard Linklater: Slacker (1991)


Amikor a kilencvenes évek elején először láttam a Slacker-t, annyira megtetszett az a monológ, amit Linklater a nyitójelenetben levág a taxisofőrnek, hogy a videót lepauzolgatva kiírtam az egészet egy spirálfüzetbe (hát igen, akkoriban még nem lehetett két kattintással beszerezni bármelyik film forgatókönyvét). Először elmeséli egy bizarr álmát, amiben nem történt semmi, csak mászkált egy kihalt városban, majd hosszú filozófiai fejtegetésbe kezd arról, hogy amikor döntéshelyzetbe kerülünk, akkor az elvetett opciók megteremtik a saját valóságukat. Például neki is megfordult a fejében, hogy nem ül taxiba, és ha ottmaradt volna a buszpályaudvaron, lehet, hogy megismerkedik egy csajjal, akivel aztán összeköltöznek, és hogy ha valamikor arról álmodik, hogy egy idegen nővel lakik, akkor az nem más, mint bepillantás egy alternatív valóságba, ami akkor jött létre, amikor elgondolkozott azon, hogy vajon taxiba üljön-e vagy sem. Lehet, hogy ez kicsit bonyolult így. Inkább nézzétek meg a jelenetet, írjátok ki a szövegét egy spirálfüzetbe, hátha többszöri elolvasás után világosabb lesz.

Forrás: [origo]

Kevin Smith: Képtelen képregény (1997)


Azt beszélik, Kevin Smith pont a fent említett Slacker megtekintése után csapott a homlokára, és kiáltott fel "Hát, ezt én is meg tudom csinálni! Filmrendező leszek!" Gondoljunk bele, mennyivel jobban jártunk volna, ha Kevin Smith akkor úgy dönt, hogy inkább mégse nézi meg a Slacker-t, és akkor most az egész filmrendezői karrierje csak alternatív valóságként létezne, ahova néha ellátogatna a pufók úriember, amikor éppen elszundít az éjjel-nappali pultján. Sajnos, nem így történt, és Smith már tizenöt éve ontja magából az amatőr módon megcsinált, idióta marhaságait. Ezek közül még a legkevésbé fájdalmas a Képtelen képregény című darab, amiből ez az akár már bájosnak is tekinthető jelenet származik.

Forrás: [origo]

David Lynch: Twin Peaks - Tűzz, jöjj velem! (1992)


Többek között amiatt tartom zseniális sorozatnak a Twin Peaks-t, mert excentrikus figurák tömege ide, normális karakterek oda, mindegyikükkel csak pont annyi időt kellett együtt töltenünk, hogy még épp ne másszunk a falra a furcsaságuktól, és el se unjuk őket. Bár amikor a második évadban James világgá ment és a szőke férjes asszonynál kötött ki, na azok a részek eléggé az idegeimre mentek. Azt akarom kihozni ebből, hogy kibírhatatlan lenne egy olyan sorozat, amely például kizárólag Nadine-ról szólna, de a fenti klipben szereplő három FBI-ügynök ténykedését szívesen elnézném hétről hétre. Mindhárom figura tökéletesen lett eltalálva: Kiefer Sutherland zavarodott okostojása, a vérprofi macsó Chris Isaak, na és David Lynch a halláskárosult főnök szerepében -  nincs olyan megszólalása, amitől ne támadna röhöghetnékem.

Forrás: [origo]

Martin Scorsese: A taxisofőr (1976)


Ehhez a nagyszerű jelenethez csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy na, ettől a fuvartól se nyerte vissza Travis Bickle az emberi jóságba vetett hitét. Határozottan növeli a jelenet erejét, hogy végig csak Scorsese beszél, De Niro egy mukkot sem szól.

Forrás: [origo]

Sidney Pollack: Aranyoskám (1982)


Sidney Pollack színészi alakításai egy külön összeállítást is megérdemelnének, a pasas ugyanis zseniális. Egy ötös listán természetesen első helyre hoznánk a Férjek és feleségek-et, másodiknak mehetne az Ütközéspont, harmadiknak a Michael Clayton, és aztán az Aranyoskám meg Tágra zárt szemek. A végén egy bekezdésben megemlítenénk a Maffiózók-beli fantasztikus vendégszereplését, valamint pár mondatnyi okoskodást is megeresztenénk arról, hogy Pollack mennyire fel tudta húzni színvonalban azokat a színészeket, akikkel összekerült, példaként említve a McDreamyvel közös jeleneteit A boldogító talán-ból. Amíg rápörgök erre az anyagra, csodáljátok meg Pollack természetes játékát a fenti filmrészletben.

Forrás: [origo]

Mathieu Kassovitz: A gyűlölet (1995)


Kassovitzot az Amélie-nek és a München-nek köszönhetően színészként többen ismerik, mint rendezőként, és két saját filmjében (A meszticlány, Gyilkosok) is játszott már főszerepet. A gyűlölet című remekművében csak egy egészen mini szerepet osztott magára: ő az a skinhead, akit hátrahagynak társai, amikor Vincent Cassel egy pisztollyal kezd el hadonászni. Hogy ezután mi történik, inkább nem árulom el, és ha még nem láttad A gyűlölet-et, akkor a fenti videót sem kéne megnézned. Viszont A gyűlölet-et muszáj látni mindenkinek.

Forrás: [origo]

Roman Polanski: Kínai negyed (1974)


A Kínai negyed forgatásával kapcsolatban rengeteg történet kering. Például, amikor azt a jelenetet vették fel, amiben Gittes fényképeket nézeget az irodájában, éppen egy sorsdöntő Lakers-meccs ment a tévében, és Nicholson a felvételek között álandóan átrohangált a lakókocsijába, hogy kövesse a közvetítést. Polanskit nagyon felidegesítette, hogy Nicholsonnak fontosabb egy hülye meccs, mint a film, ezért fogta magát, berontott a lakókocsiba és egy partvissal szétverte a tévét. A Kínai negyed egyik legemlékezetesebb jelenetében Polanski egy rúgóskéssel felvágja Jack Nicholson orrát, aki emiatt kénytelen a film hátralevő részében egy szép nagy kötést viselni. A kés úgy volt preparálva, hogy nyomás hatására visszahúzódjon a pengéje, a nyele mögé pedig egy kis csövet rejtettek, amiből gombnyomásra vér kezdett el spriccelni. Megfigyelheted a fenti videón, hogy pont a vágás előtt Polanski egy kicsit megmozdítja a hüvelykujját. Akkor nyomta meg a vérspriccelő gombot. Amikor ezt a jelenetet forgatták, Nicholson állítólag éppen pipa volt Polanskira, és ezért nevezi törpének a jelenet elején ("Hé Claude, hol szerezted a törpét?"). Ez persze nem száz százalékos infó, mindenesetre annyi biztos: Robert Towne forgatókönyvében nem szerepel ez a mondat.

Köszönet Varga Évának, mert rárakta Gaspar Noé kukijára Hercules fejét, valamint Donáth Mirjamnak, amiért futott egy kört a szövegen.