Mickey Rourke tenyerébe másztam

Ha sztár közelébe kerül az újságíró, kicsit megkergül és hirtelen minden nagyon jelentőségteljesnek tűnik számára. Velencei tudósítónk pénteken egy levegőt szívott a legendás Mickey Rourke-kal, a bájos Evan Rachel Wooddal, valamint a végtelenül szimpatikus rendezővel, Darren Aronofskyval és most hosszasan beszámol ezekről a találkozásokról. Az apropó A pankrátor című film bemutatója volt, amelyben Mickey Rourke élete legjobb alakítását nyújtja.

Ha az embert nem Návai Anikónak hívják, akkor filmfesztiválokon a legritkább esetben ülhet le dumcsizni kettesben a sztárokkal, hanem csak arra kap lehetőséget, hogy hat másik kollégával együtt faggassa őket. Ezeken az úgynevezett kerekasztalos interjúkon nagyon észnél kell lenni, mert csak akkor tudsz kérdéseket feltenni, ha gyors, határozott, hangos és legfőképpen elég pofátlan vagy.

Mickey Rourke a 2008-as velencei filmfesztiválon Forrás: AFP/Damien Meyer

Nagyon fontos az is, hogy hova ülsz le, mert az asztal másik végéből nehezebb észrevetetni magadat, ezért én mindig szorosan a sztár jobbján foglalok helyet, ami több szempontból is szerencsés. Úgy tudom vizslatni végig, hogy ő nem rám néz, ezért nem kell folyamatosan idióta mosollyal az arcomon bólogatnom minden válaszánál, mint azoknak, akik szemben ülnek vele.

Mickey Rourke a 2008-as velencei filmfesztivál díjkiosztóján Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

Viszont ha kérdezni akarok, a közelség miatt elég csak egy kicsit felemelnem a hangomat, máris felém fordul a sztár és rám figyel. Ilyenkor rögtön a bűvkörömbe vonom a sztárt, duruzsló hangon felteszem neki az első kérdésemet, aztán a válasza után gyorsan a másodikat is, és így tovább.

Ilyenkor a többiek kicsit megszűnnek létezni, és úgy beszélgetünk, mintha csak mi ketten lennénk a világon. A sztár és én.

Szóval, ezért jó közel ülni, de a tegnapi Mickey Rourke-interjú előtt kicsit elcigiztem az időt, és mire észbe kaptam, már az összes helyet elfoglalták a kollégák, de nem estem pánikba, hanem egy laza mozdulattal lekuporodtam a földre Rourke lába mellé, aki egy alacsony fotelben ült. A diktafont tartó kezemet meg bedugtam az orra alá.

Mickey Rourke a 2008-as vlencei filmfesztivál zárógáláján Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

Azt kell, hogy mondjam, Mickey-nek eléggé öregemberszaga volt ilyen közelről, a keze meg tele volt sebekkel, mert van egy 16 éves csivava kutyája, akit a világon mindennél jobban szeret és mindenhova magával cipel, és ez a dög állandóan megharapja a kezét. Egy ronda lila öltöny volt rajta.

Feltűnt még az is, hogy mintha egy kicsit homofób lenne az öreg. Többször úgy emlegette a filmbéli lányának leszbikusságát, mintha az a legszörnyűbb dolog lenne, ami valakivel történhet, az interjú közben pedig beszólt a látványosan meleg izraeli kolléga rózsaszín táskájára.

Mickey Rourke és Evan Rachel Wood A pankrátor című filmben Forrás: Fórum Hungary

Persze Mickey egy régivágású macsó, és az ilyennek sosem fér a fejébe, hogy egy nő miért egy másik nővel akar lefeküdni, és nem vele, továbbá azt sem érti, hogy egy férfi hogy kívánhat meg egy másik férfit, ahelyett, hogy inkább jól megdugna egy csöcsös macát.

Az egyik kolléga kérdésére válaszolva éppen arról az időszakáról mesélt, amikor a kutya sem volt hajlandó munkát adni neki (ez az időszak kábé az egész elmúlt 15 év volt). Gondoltam, megkérdem tőle, hogy mi volt a fordulópont, amikortól ismét jobban kezdtek alakulni a dolgai, és ezt gyorsan le is fordítottam a fejemben angolra.

Amikor úgy tűnt, mintha már befejezte volna a válaszát, a kelleténél talán kicsit hangosabban rákiabáltam, hogy "So, what was the turning point?", de sajnos nem jól mértem fel a helyzetet, még folytatta volna a mondókáját, de belefojtottam a szót.

Mickey Rourke és Evan Rachel Wood a 2008-as velencei filmfesztiválon Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

Villámgyorsan felém fordult (mondom, fél méterre ültem tőle) és szúrós szemmel kezdett méregetni. Foncsorozott napszemüveg volt rajta, tehát konkrétan nem láttam a szúrós szemeit, de éreztem őket, meg az is gyanús volt, hogy hirtelen mindenki nagyon csöndben lett.

Na, hát ha van ember akit semmiképpen nem szeretnék felbőszíteni ezen a világon, az Mickey Rourke, úgyhogy gyorsan elnézést kértem tőle azért, hogy a szavába vágtam, és lágyabb hangon feltettem újra a kérdést. Elmondta, hogy azt tekinti fordulópontnak, amikor pár éve találkozott azzal az emberrel, aki azóta is az ügynöke. Az első beszélgetésükkor ez az ember megkérdezte tőle, hogy

Mit akarsz a karrieredtől, Mickey?

, ő elmondta neki, és a fickó azt válaszolta, hogy "Akkor jó, mert én is ezt akarom". Miközben Rourke ezt a sztorit mesélte, megragadta a jobb karom és vagy 20 másodpercig jó erősen szorította, ezzel is szemléltetve a korábbi sorsdöntő beszélgetés intimitását. Én elkerekedett szemekkel hallgattam és amikor befejezte egyből megkérdeztem tőle: "És mit mondtál neki? Hogy mit akarsz?" "Azt nem mondhatom el" - hangzott Rourke válasza és az egész asztal felnevetett.

Mickey Rourke rövid életrajza

Mickey Rourke volt a nyolcvanas évek elején az egyik legígéretesebb amerikai színész, lépten-nyomon Brandóhoz hasonlították, azonban néhány kiemelkedő alakítástól eltekintve (Diner, Barfly, Angyalszív) nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Hamar elterjedt róla, hogy egy elviselhetetlen seggfej, és a kilencvenes évek elejére már magára valamit is adó rendező nem volt hajlandó együtt dolgozni vele. Ehhez hozzájöttek még a magánéleti zűrzavarai, az érthetetlen bokszmániája, és az sem segített, hogy olyan borzalmas filmekben váltotta aprópénzre a tehetségét, mint a Harley Davidson és a Marlboro Man vagy a Vad orchideák. Úgy '92-re már mindenki leírta, és a sok jobbegyenestől a külseje is leamortizálódott. Aztán igazi pokoljárás következett, minősíthetetlen filmeket csinált és felváltva püfölte ellenfeleit a ringben és a feleségét otthon. Mondanom sem kell, hogy az alkohollal és a kábítószerrel is meggyűlt a baja. Úgy 2002-től már újra elkezdett relatíve normális filmekben szerepeket kapni, de a sok éves intenzív szteroid- és droghasználat, valamint az elfuserált plasztikai műtétek miatt alig lehetett ráismerni. Ebben az időszakban több olyan cikk is megjelent, amik sajnálatraméltó képet festettek az egykori ünnepelt filmsztár életéről. A vagyona rég elúszott, egyszobás lakásban élt a kutyájával, se barátja, se nője. Az azonban érezhető volt az akkoriban tett nyilatkozataiból, hogy Rourke belátta, hogy csak magát hibáztathatja sorsa ilyetén alakulásáért.

A kerekasztalos interjúkon legtöbbször akad egy olyan bulvár beállítottságú kolléga, aki folyamatosan kínosan személyes kérdésekkel bombázza a sztárt. Az ilyennek mindig nagyon örülök, mert nekem sosem volna pofám feltenni ezeket a kérdéseket, viszont nagyon szeretem hallgatni a rájuk adott válaszokat.

Az Evan Rachel Wood-interjún bent ült egy néni, aki kizárólag Marilyn Mansonról volt hajlandó kérdezni a színésznőt. Mint ismeretes, Evan Rachel Wood kábé egy éve Marilyn Mansonnal jár, ami állítólag azért nagyon botrányos, mert Manson már vagy 40 éves, Evan Rachel meg csak a napokban tölti be a 21-et.

Jim Sturgess, Marilyn Manson, Evan Rachel Wood és T.V. Carpio 2007-ben New Yorkban Forrás: Getty Images/AFP/2007 Getty Images/Scott Wintrow

Például erre a jelentős korkülönbségre kifejezetten körmönfont módon kérdezett rá ez a néni: "ööö... Marilyn Manson olyan öreg... te olyan fiatal... ööö... ez milyen nektek?" De például olyan dolgokra is kiterjedt a néni érdeklődése, hogy vajon Manson otthon is hord-e sminket (igen!), néha nem keverik-e össze a kozmetikai szereiket (de!) és hogy a fiatal lány anyja örül-e ennek a kapcsolatnak (nem örül!). A sokadik ilyen után már én is felbátorodtam, és ezt az intelligens kérdést sikerült feltennem a hölgynek: "És te hogy szólítod őt? Marilynnek?". A választ majd fél év múlva elolvashatjátok.

A Darren Aronofskyval való találkozásomat már tényleg csak röviden mesélem el, mert kezd elegem lenni magamból és a mókás kis anekdotáimból. Aronofskyról azt kell tudni, hogy egy metszően okos ember, A pankrátor előtt olyan filmeket rendezett, mint a Pi, a Rekviem egy álomért és A forrás, valamint hogy a mennyasszonya és gyermekének anyja a magyar származású Rachel Weisz.

Rachel Weisz és Darren Aronofsky a 2006-os Oscar-gála utáni partin Forrás: Getty Images/AFP/2006 Getty Images/Kevin Winter

Amikor bemutatkoztam neki és elmondtam, hogy melyik országból jövök láthatóan felcsillant a szeme. Gondoltam, Rachel felmenői miatt különös szeretettel viseltetik a magyarok iránt, és ezért megörült nekem, de nem ez lehetett, mert ezt kérdezte egyből: "És hogy van Jánsó?". Ööö, kicsoda? "Hát Miklósz Jánsó."

Akkor leesett, hogy Jancsó Miklósról beszél, de nem voltam felkészülve egy ilyen kérdésre, ezért csak annyit tudtam kinyögni, hogy hát gondolom, jól és visszakérdeztem, hogy honnan ismeri a Mestert. Aronofsky erre megosztotta velem, hogy Jancsó - akit nagyszerű embernek tart - egy évig tanította a Harvardon.

Bujdosó Bori megjegyzése az Aronofsky-sztorihoz: Mivel tegnap este, a Delta-ház avatásakor pont volt alkalmam megközelíteni Jancsó Miklóst, odasomfordáltam a felesége és Grunwalsky Ferenc közt egy padon üldögélő Mesterhez, hogy tolmácsoljam neki Darren Aronofsky Varga Ferenc kollégámon keresztül érkezett üdvözletét.

Miki bácsi, aki a kilencvenes évek elején két tanévet tanított a Harvardon, vidám meglepődéssel konstatálta a dolgot, és elmesélte, hogy jól emlékszik Aronofskyra, és arra, hogy amíg gyakorlatilag mindenki hobbifilmes volt az osztályában, Aronofsky már akkor is nagy elszántsággal vetette bele magát a filmezésbe, és nem meglepő, hogy csak belőle lett rendező közülük.

A Mickey Rourke-kal, Evan Rachel Wooddal és Darren Aronofskyval készített interjúkat majd A pankrátor című film magyarországi bemutatója környékén közöljük le, ami leghamarabb jövőre lesz.