A családban marad

2008.09.14. 19:48

5. Szívzörej (Le Souffle au coeur, R.: Louis Malle, 1971)

Ki kivel? Anya a fiával

Forrás: [origo]
Benoit Ferreux és Lea Massari a Szívzörej című filmben

Mi kell ahhoz, hogy egy anya (Lea Massari) a serdülő fia karjaiban keresse a boldogságot? Kiüresedett házasság, meghitt viszony az ártatlan kisfiúból egyik napról a másikra lakli kamasszá alakult sráccal (Benoit Ferreux) és csalódás az aktuális szeretőben. A fiú úgyis pont abban a korban van, hogy mindent kipróbál: ivás, cigi, a szüzesség elveszítése egy kurvánál, anyu is belefér a férfivá válás egyik állomásaként. A szexet magát nem látjuk, de a kölcsönösen kívánt aktus utáni beszélgetést igen, amikor az anya gyengéden elmagyarázza a fiának, hová tegye a történteket - ebből az éjszakából nem lesz trauma.

+ + +

4. A cementkert (The Cement Garden, R.: Andrew Birkin, 1993)

Ki kivel? Nővér az öccsével

Forrás: [origo]
Charlotte Gainsbourg és Andrew Robertson A cementkert című filmben

Az apa meghal, az anya ágynak esik, a négy gyerek magára marad. Ez a nem éppen szívderítő helyzet adja az alapot a család két kamasza, a tizenhét éves Julie (Charlotte Gainsbourg) és a két évvel fiatalabb Jack (Andrew Robertson) egymásra találásához. A kiváló regényadaptációban a kamaszkori spleennel súlyosbított reménytelen élethelyzetből magától értetődő természetességgel fejlődik ki a két testvér közti intimitás, olyannyira, hogy szinte elfogadhatóvá válik. Kapaszkodnak egymásba, mert másba nem tudnak, legfeljebb sajnáljuk őket, de közben be kell ismernünk, hogy egymás iránti odaadásuk megható.

+ + +

3. Születésnap (Festen, R.: Thomas Vinterberg, 1998)

Ki kivel? Apa a fiával és a lányával

Forrás: [origo]
Ulrich Thomsen a Születésnap című filmben

Az első Dogma-film felért egy erőteljes falhoz csapással, amire bizonyára az újdonság ereje is rátett még egy lapáttal, de talán azóta se csináltak ennél ütősebbet, annak ellenére, hogy az irányzat képviselőinek száma már a 300-at közelíti. A papa (Henning Moritzen) elegáns, sokszemélyes hatvanadik születésnapi vacsoráján már a leves közben borul a bili, amikor a legidősebb fiú (az azóta méltán a művészfilmek szupersztárjává vált Ulrich Thomsen) köszöntőbeszéde átcsap apja egykori "fürdőinek" ecsetelésébe. Ahogy a fogások követik egymást, a vádak is szaporodnak, és végül egyértelműen bebizonyosodik az is, hogy a nemrég öngyilkosságot elkövetett lánytestvér a gyerekkori molesztálás nem halványuló emléke elől menekült a halálba. Az apa kommentárja: "csak erre voltatok jók" - igaz, másnap reggel megköveti gyermekeit mielőtt kiküldik a teremből.

+ + +

2. Hadszíntér (The War Zone, R.: Tim Roth, 1999)

Ki kivel? Apa a lányával

Forrás: [origo]
Lara Belmont és Ray Winstone a Hadszíntér című filmben

Az a legnagyobb rejtély ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy aki - Tim Roth - egyszer ilyen elképesztően jót rendezett, miért nem csinált több filmet soha. A visszafogott és meglehetősen nyomasztó dráma egy Londonról vidékre költözött család két kamaszgyereke körül bonyolódik: a lányt apja szexuálisan zaklatja (análisan közösül vele, hogy a szüzességét ne vegye el), a fiú pedig tanúja lesz ennek. A két testvért játszó amatőr Lara Belmont és Freddie Cunliffe hihetetlenül erősek együtt, a köztük levő intim, de ellentmondásos viszony teszi szívszorítóvá a filmet, a szülőket alakító remek Tilda Swinton és Ray Winstone már csak a ráadás. Legalább kétszer akarunk hányni: az apa-lánya szexjelenetnél és a végén a leszámoláskor.

+ + +

1. Kínai negyed (Chinatown, R.: Roman Polanski, 1974)

Ki kivel? Apa a lányával

Forrás: [origo]
Faye Dunaway a Kínai negyed című filmben

Gittes magánnyomozó (Jack Nicholson) a film során egy egyre szövevényesebb és érthetetlenebb bűnügyben nyomoz, amelyben sokáig tisztázatlan szerepet játszik az elhunyt özvegye (Faye Dunaway) és fiatal szeretője. Végül Gittes és az özvegy sok pofonnal tarkított drámai jelenetében (Ő a lányom! (durr) A húgom. (durr) A lányom (durr) A húgom, a lányom. (durr, durr) A húgom ÉS a lányom.) felszínre kerül az igazság: a nő tizenöt éves korában saját apjával hált, és ebből az együttlétből született meg a szerencsétlen teremtés, aki valóban a lánya és a húga is. Ha a sokat próbált Gittest látszólag nem is rázza meg annyira a hír, felelősségre vonja a vérnősző apát, aki kimondja a film legfelkavaróbb mondatát: "A legtöbb embernek sosem kell szembenéznie a ténnyel, hogy a megfelelő helyen és időben bármire képes volna."

Előző
  • 1
  • 2
Következő