Teli torokból Mamma Mia!

Ha a Mamma Mia! bűnös élvezet, akkor vajon minek nevezzük a karaoke változatát? Sokak régi vágya teljesülhet a MOM Park mozijában, hiszen 2008 legnépszerűbb filmjét teli torokból végig lehet énekelni, trillázni, dünnyögni, harsogni - ki-ki ízlése szerint engedheti szabadjára a benne rejtőző Björnt és Agnethát. Teszteltük az élményt.

Az együtt éneklős filmmusicalek kevéssé ismert hagyománya egészen 1976-ra nyúlik vissza, amikor is a botrányosnak bélyegzett brit szex-rock-musicalt, a Rocky Horror Picture Show-t fagyos undor fogadta az óceán túloldalán. New Yorkban azonban bolondok napjától Halloweenig fokozatosan kifejlődött egy kis tradíció, miszerint a nézők beöltöznek a film őrült jelmezeibe, visszabeszélnek a vászonnak, és leginkább teljes odaadással harsogják a dalokat. A Rocky Horror Picture Show a mai napig műsoron van több amerikai és angol moziban, és nem véletlen, hogy a Hajlakk és a Mamma Mia! sikere nyomán újra felerősödtek a hírek egy remake-változattal kapcsolatban.

Arra azért nem számítottam, hogy csütörtök este a MOM Parkban csillogó kosztümben és holdjáró cipőben készülődik majd a nézősereg az interaktív Mamma Mia!-élményre, de az előadásonként 15-25 szégyenlősen dünnyögő néző is bizonyítja, hogy van igény hazánkban is együtt éneklős musicalekre. Ha erre valaki hamarabb rájön, akkor megduplázhatta volna nézőszámát a Csinibaba, és még mindig menne a mozikban a Koltay-féle István, a király. Az angol nyelv jelentette kihívást mindenesetre pontosan a karaoke-képernyőkön használt énekre elszínesedő dalszöveg-feliratok hivatottak áthidalni. Ez azt jelenti, hogy a Lay All Your Love On Me-nél például az utolsó me szócska me-e-e-e-e-e-e- nek van kiírva, mert addig kell kitartani a hangot. Az olyan ismert számoknál, mint a Money, Money vagy a Mamma Mia! egyébként kétségtelenül hangosabb a zümmögés, hiszen ezeknek a nótáknak a refrénjét az is ismeri, aki az angol nyelvvel köszönő viszonyban sincs, és csak Eddára karaokezott életében.

A karaoke világhódítását egyébként nem mindenki érti, sőt sokakat kifejezetten irritál, ha pityókás embertársaik ordenáré hangon és/vagy hevesen affektálva bömbölik a mikrofonba, hogy "Like a virgin, touched for the very first time" vagy "Valahol messze délen, a szerelem tengerében én is megfürödnék... elárulom". Mégis Japánban például esküsznek rá, hogy egy fárasztó munkanap után nincs jobb módja a feszültség levezetésének, az éneklés jótékony hatásáról pedig már mindenki meggyőződhetett, ha máshol nem, hát a zuhany alatt. A Mamma Mia! vetítés után összeverődött asztaltársaságunkból az egyik lány leszögezi, hogy szenvedélye a karaoke, kiskorában az Operaház gyerekkórusában énekelt, és ez a hobbi mindig képes felidézni az akkori dicső rivaldafényt. Kicsit csalódott is, hogy a Mamma Mia! közben nem adnak mikrofont, pedig úgy képzelte, hogy a Dancing Queen-nél bizony az ő hangja fog szólni Dolby Digitalban és nem Meryl Streepé.

Mások viszont kifejezetten megkönnyebbültek, hogy a karaoke-filmnézés nem jár együtt színpaddal és botcsinálta szólistákkal; mindenki annyira ereszti csak ki a hangját, amennyire a jóízlése engedi. A mi társaságunkban egy üveg bor elfogyasztása után azonban mindenki eltökélt, hogy elejétől végig szabadjára fogjuk engedni a bennünk rejtőző Björnt és Agnethát vagy legalábbis Merylt és Pierce-t. Az első, nem is annyira ismert Honey, Honey közben ez még zavart röhögésbe fullad, de előre tudjuk, hogy a Money, Money-nál már nem lesz menekvés a környezetünkben ülők számára. Szerencsére a karaoke-mozizás egyik legnagyobb előnye azonnal érezhető: sokkal lazább a hangulat, lehet hangosan kacarászni, tapsikolni és nyeríteni a képtelenebbnél képtelenebb fordulatokon. A Mamma Mia!-t pedig nyilvánvalóan egy percig sem lehet komolyan venni, már ott röhögőgörcsöt kapunk, hogy az első tíz percben kétszer is szabályos koreográfiával üdvözlik egymást a vászon lányai, illetve asszonyai.

A film elbűvölő banalitása egyébként abszolút alkalmassá teszi arra, hogy az új évezred Rocky Horror Picture Show-ja legyen, mert az éneklésen kívül még rengeteg nézői interakcióra lehetőség van. Csodás érzés például együtt üvölteni a hősszerelmes Pierce Brosnannal, hogy DONNNAAAAA!, amikor a film érzelmi csúcspontján, a The Winner Takes It All előadása után Meryl Streep egy vörös fátyollal rohan fel a hegyre, vagy színlelt felháborodással keresztet vetni a görög tatával együtt, amikor Colin Firth színt vall a templomban. Firth és Brosnan egyébként a meglepetésemre a hölgyekkel nagyjából egyenlő arányban megjelent férfiemberek önbizalmának is igen jót tesznek, mert hiába néznek ki ötven körül az átlagnál sokkal jobban, énekhangban bizony senkinek nem kell mellettük szégyenkezni. A nézői reakciókból mérve egyébként Meryl Streep asszonypajtásai (Julie Walters és a mesemanó-fejű Christine Baranski) a legnagyobb közönségkedvencek, de a görög háttérarcok közül is mindenkinek van favoritja; nekem a szőkésebb hajú, kotnyeles arckifejezésű konyhásnő.

A közönség egyébként teljesen vegyes: nyugdíjas párocska, harmincas baráti társaság, Budapesten élő britek, fiatal lányok és magányos farkasok is képviseltetik magukat. Rögtönzött közvélemény-kutatásomra kiderül, hogy többségük már nem először látja a filmet, ami újabb magyarázat arra, hogy miért áll 2 és fél hónap után újra a magyarországi nézettségi lista csúcsán az ABBA-musical (a forgalmazótól kapott legfrissebb adatok szerint eddig összesen 661 961-en váltottak rá jegyet országszerte). A nézők egyöntetűen azt állították, hogy tetszett nekik a karaoke-változat, és többnyire bekapcsolódtak az éneklésbe. Nem mindenki tudta egyébként, hogy mire számíthat, és nem egy néző csak azért jött a MOM Parkba, hogy eredeti nyelven láthassa a dialógusokat (igényes a szinkron, de tényleg összehasonlíthatatlanul jobb angolul), de összességében kellemes meglepetésként élték meg az együtt éneklési lehetőséget. A múlt heti Moziünnepen útjára indított egyetlen karaoke-kópia eddig 945 nézőt tudott becsábítani a moziba, és addig műsoron marad, amíg van érdeklődés iránta. Utána már biztos, hogy vidéki körútra indul, de akihez nem ér el, az bízhat benne, hogy a DVD-re is felkerül a karaoke-verzió. Otthon pedig végképp nincs miért szégyenkezni; az egész család bevethető egy fergeteges, csillámszerkós, együtt kántálós ABBA-bulira!