Nincsenek tabuk Európában

2008.10.23. 5:33

Szeretik Európában a Deltát, de még jobban Lornát, a szocialista európai parlamenti képviselők szavaztak a legtöbben az év legjobb európai filmjére, az Európai Unió a kultúra támogatásával szeretne közelebb kerülni polgáraihoz, a kitüntetés pedig annak a filmnek jutott, amelyiknek a legkevésbé van szüksége rá - többek között ezeket tudhattuk meg a 2008-as Lux-díj átadásán. Helyszíni tudósítás Strasbourgból.

Jobbról sri lankaiak, balról kínaiak tüntetnek, szitál az eső, fekete kabátos emberek húzós kisbőröndökkel sietnek az űrbázis felé - isten hozott az Európai Parlamentben! Az Európai Unió azon szerve, amelyben médiasztároktól akadémikusokig, baltiaktól a katalánokig, zöldektől az euroszkeptikusokig terjedő sokszínűség uralkodik, szeretne közelebb kerülni polgáraihoz. A konstans célkitűzés egyik eszközéül a kultúrát választották, így 2008-ban második alkalommal került kiosztásra a fényről elnevezett Lux-díj. A győztesnek persze nem csak a legjobb európai filmnek kellene lennie, de a "legeurópaibbnak" is.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 17 fős, évről-évre változó szakmai jelölőbizottság (amelyben hazánkat Báron György filmkritikus képviselte) állít össze egy tízes listát az év azon európai filmjeiből - az Unió tagállamain kívül Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc filmjei is indulhatnak - amelyek az európaiság gondolatának univerzalitását és/vagy az európai kultúra sokszínűségét és/vagy Európa építésének folyamatát mutatják be. Ez remekül hangzik, de némileg problematikus, hogy a jelölteket szakmabeliek sorakoztatják fel, majd szűkítik le háromra, de a győztesről a filmművészet szempontjából laikus parlamenti képviselők döntenek. A nevezett filmek így valóban figyelemreméltóak és igényesek, de gyakran legalább annyira távol állnak az európai polgártól, mint maga a brüsszeli bürokrácia.

Fotó: Gérard Onesta (Verts/ALE, FR)
A Delta stábja Strasbourgban - Philippe Bober (producer), Mundruczó Kornél (rendező), Tóth Orsi (színész) és Petrányi Viktória (producer)


Az idei finalisták közé bekerült Mundruczó Kornél meg is jegyzi, hogy el sem meri képzelni mely filmek kerültek volna a versenybe, ha eleve az EP képviselők szemezgetnek. Azt viszont lehetett hallani innen-onnan, hogy a képviselők közül sokan fanyalogva fogadták a lehangoló, nem éppen közönségbarát jelölteket. Teljesen informális csatornákon annyit tudok meg a parlament folyosóin, hogy a magyar képviselők többsége a jelölt filmek egyikére sem, vagy jobb esetben csak a Deltá-ra szakított időt. Egy-egy EP képviselőnek egyébként annyi szavazata van a győztes kiválasztásában, ahány filmet látott. Azaz, ha Schmitt Pál megnézte a Deltá-t, a Lorna csendjé-t és a Havel polgártárs-t is, akkor 3 pontot ért a - tegyük fel, hogy - a Deltá-ra leadott szavazata. Ha azonban Kósáné Kovács Magda csak a Deltá-t nézte meg, akkor csak 1 ponttal segíthette a magyar jelöltet. Ezek persze csak szemléltető példák, sajnos nincs hivatalos információnk arról, hogy hányan és mire szavaztak a magyar képviselők. Annyit azonban megtudhattunk, hogy az európai szocialisták frakciója volt a leglelkesebb, ők tették ki az idei 131 szavazó legnagyobb hányadát. Az EP 785 fős létszámához képest ez az érdeklődés még mindig elenyészőnek tűnhet, de a szervezők hangsúlyozták, hogy egyrészt a cannes-i vagy a berlini filmfesztiválon kevesebb, mint tizedennyi ember dönt a díjakról, másrészt tavalyhoz képest most sokkal többen voksoltak. Ráadásul a Lux-díj még gyerekcipőben járó kezdeményezés, ami remélhetőleg évek múlva legalább annyira elismert kitüntetéssé növi ki magát, mint a Parlament által emberi jogi témakörben 1988 óta kiosztott Szaharov-díj.

Fotó: Gérard Onesta (Verts/ALE, FR)
Petrányi Viktória, Tóth Orsi és Philippe Bober | Még több kép


A díj eszmei értéke tehát egyelőre még alacsonyabb, mint a gyakorlati haszna, miszerint az Unió átvállalja a nyertes film 23 nyelvre való feliratozásának költségeit. Ezáltal minden tagállamban bemutatásra kerülhet, magasabb kópiaszámban forgalmazhatják vagy éppen a DVD-kiadást könnyítik meg. Ebből a szempontból nézve, az idei díj pont annak a filmnek jutott, amelyik a legkevésbé szorult rá. Tendenciát a második évben még korai lenne keresni, de a tavalyi Fatih Akin-film, A másik oldalon diadala után az EP-képviselők idén is a legkönnyebben fogyasztható (tévedés ne essék, a Lorna csendje így is a művészfilm kategóriába esik), és a nyugat-európai mindennapokhoz legközelebb álló filmet választották, amit valószínűleg egyébként is forgalmaznának a legtöbb európai országban. Jean-Pierre és Luc Dardenne vitrinjében alig fog elférni az Arany Pálmák és egyéb fesztivál-trófeák mellett a Lux-díj, a Lorna csendjé-t több európai országban már bemutatták (és feliratozták), az ő karrierjükön semmit sem fog lendíteni az EP szimpátiája. Talán az esőben transzparenseket lengető sri lankaiakat viszont feldobná a hír, hogy a plénum igenis érzékeny a bevándorlók problémáira.

Fotó: Gérard Onesta (Verts/ALE, FR)
Miroslav Janek az Európai Parlamentben | Még több kép


Többet profitálhatott volna a politikai témája révén nagy esélyesnek tartott Havel polgártárs a díjból, bár kérdésemre Miroslav Janek rendező (a Václav Havelről forgatott dokumentumfilm 45 órányi nyersanyagát az időközben elhunyt Pavel Koutecky forgatta) bevallja, hogy nyomasztó lett volna, ha utólag mindenki úgy értékeli, hogy csak azért nyertek, mert az EP képviselőkhöz nyilván közelebb áll egy európai politikus portréja, mint a fikciós játékfilmek. Dokumentumfilm létére mindenesetre szép karriert futott be eddig is; Csehországban abszolút kasszasiker és jelenleg egy ötrészes bővített, televíziós változata készül, nemzetközileg pedig fesztiválról fesztiválra jár - Budapestre novemberben érkezik a Verzió filmfesztivál keretében. Lux-díjjal megerősítve persze hivatalos forgalmazásra is esélyes lett volna. Janek egyébként megnyugtat, hogy a cseheknek is épp annyira elegük van a politikusaikból, mint a magyaroknak, Václav Havel főleg az idősebbeket és a diákokat vonzotta náluk a mozikba, előbbieket nosztalgiából, utóbbiakat pedig a rendszerváltás iránti érdeklődésből.

Fotó: Gérard Onesta (Verts/ALE, FR)
Mundruczó Kornél az Európai Parlamentben | Még több kép


A másik dobogós, Mundruczó Kornél is úgy látja, hogy filmjének nagyobb lökést adhatott volna a díj, mint Dardenne-éknek, bár a Delta nemzetközi fogadtatására egyébként sem lehet panasza (a magyarra sem - egy hónap után 15 000 felett tart a nézőszám). Havi 5-6 fesztiválra viszik a filmet; mindenhol telt házak és meleg fogadtatás várja. Nemrég Törökországban, majd Izraelben vetítették, a strasbourgi ceremónia után pedig - a Havel polgártárs-hoz hasonlóan - egyenesen a londoni filmfesztiválra tartanak. A nézői reakciók a világ minden táján hasonlóak, és szinte mindig felmerül, hogy "Miért ilyen hülyék ezek a karakterek, miért nem mennek el a faluból?". A nézők azonban saját határaikat is tesztelik a film feloldhatatlan konfliktusával kapcsolatban, kihívás, hogy hogyan viszonyulnak a testvérszerelem tabujához, mennyire részei ők a falunak, és ez sokkal érdekesebb, mintha az alapján kellene elhelyezniük önmagukat, hogy mit gondolnak a melegekről, a cigányokról vagy a feketékről. Noha a forgatókönyv-központúság, illetve a karakterek háttértörténeteinek elvetése sokakat zavar, Mundruczót nem lepte meg a Lux-díj jelölés, hiszen a Delta alaptémája élénkebben él az európai mindennapokban, mint valaha és ebben a kontextusban lesz csak igazán nyilvánvaló, hogy célja távolról sem a Duna-delta vidékének realista ábrázolása volt.

Onozó Róbert
Strasbourg, Franciaország

A Lux-díjas Lorna csendje november 27-től, a Delta szeptember 11. óta, a Havel polgártárs pedig a november 4-én kezdődő Verzió filmfesztivál keretében látható a magyar mozikban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK