Vissza Amerikába

2008.12.17. 19:10

Ónodi Eszter, a temperamentumos gyógyszerésznő

Fotó: Skyfilm, Fekete András

- Mi az a jellemvonása a figurádnak, ami leginkább megnehezíti az életét?

- Talán, hogy túl hamar elmondja, amit gondol, és Pindroch Csaba figurájával együtt nem képes kellőképpen feldolgozni azt a kudarcot, ami a fiút érte. Ha nem lenne ennyire lobbanékony, hanem nyugodtabb és egy picit türelmesebb volna, akkor nem követné el ugyanazt a hibát kétszer.

- Mi volt az a dolog az első filmből, aminek legjobban örültél, hogy átmentették a folytatásba?

- Szervét Tibornak örültem, mert ha nincs Tibor újabb felbukkanása, akkor a második részben az én történetem sem lett volna olyan izgalmas.

- Ha az életben találkoznál azzal a figurával, akit Pindroch Csaba játszik, mi lenne róla a véleményed?

- Tulajdonképpen ismerek olyan embereket, akik ugyanilyen nehezen élik meg a kudarcokat, pedig a mi szakmánkban nem szabad ennyire mellre szívni, ha valami nem jön be. Közben nagyon szeretnivaló, érzékeny ember, akit Csaba játszik, az esetlensége bájossá teszi. Klassz benne az is, hogy komolyan veszi azt a butuska színdarabot, amit rendez, van benne elszántság.

- Mit köszönhetsz a Valami Ameriká-nak?

- Valószínűleg azt, amit a többiek, hogy a nevünk sokkal szélesebb körben ismert lett, mit azelőtt. Én a Valami Amerika előtt csak egy olyan filmben, a Meseautó-ban szerepeltem, ami szélesebb közönséghez eljutott. Jó volt azt tapasztalni, hogy bármikor szóba került a folytatás, mindenki pozitívan reagált, nem mondta senki, hogy hülyeség.

- Mondj egy dolgot, ami szerinted jobban sikerült a folytatásban, mint az első részben!

- Nagyon jó, hogy bekerültek olyan új szálak, mint a maffiózó és a lánya. Májusban a forgatás előtt újra megnéztük együtt az első részt és azt éreztük, hogy bizonyos részei rettenetesen lassúak. A második rész tempója sokkal gyorsabb, igazodik a mai elvárásokhoz. Nagyon profik a dialógusok és a jelenetek pont olyan hosszúak, amilyennek lenniük kell. Dacára annak, hogy még több szereplő van, árnyaltabbá tudták írni a szerepeket, színészként több arcunkat meg tudjuk mutatni.

- Szerinted melyik a legjobb folytatás a világon?

- Nem vagyok egy folytatásnéző, a Csillagok háborúja részeit se tudnám sorba tenni.

- Melyik a kedvenc szöveged az új filmből?

- Volt egy pillanat, amit rengetegszer fel kellett vennünk, mert mindig elröhögtük: amikor a film legvégén Thúróczy Szabolcs hozza a Bűnös város-DVD-t, és mondja, hogy ez a kedvenc filmem. Egy másik spontán pillanat az, amikor a próbán megjelenik Csuja Imre a bandájával, és pofon vágják Pindroch Csabát.

- Voltál már Amerikában? Mi a kedvenc helyed ott?

- Kétszer voltam, először tizenhét éves koromban másfél hónapot töltöttem a préri kellős közepén Minnesotában egy családnál. Az nem nőtt a szívemhez, bár érdekes élmény volt. Most tavasszal jutottam el New York-ba, ami a világ legjobb helye. Előtte volt némi fenntartásom Amerikával kapcsolatban, de ott rájöttem, hogy ez hülyeség, nagyon szimpatikus hely, ahova vissza kell menni rendszeresen. Kíváncsi lennék a nyugati partra, Kaliforniára is.

- Melyik a kedvenc musicaled?

- A Chicago és a Kabaré. De nem vagyok nagy musicales, az operettet jobban szeretem, Magyarországon ebből a műfajból nagyon komoly színházi produkciókat tudnak kihozni.

- Mi az a poén az első részből, amire a legtöbbször emlékeztetnek, amit rád kiabálnak az utcán stb.?

- Ha nem is poén, de nekem sokan idézték a "kis kifli-nagy kifli"-t, sokan mondták, hogy ez náluk is így van, úgyhogy ez egy életből ellesett mondat lehetett a filmben.

- Miről szólhatott a Bűnös város?

- Fogalmam sincs. Rossz film, az biztos. De szívesen megnézném azért