Pados Gyula: Minden film előtt remeg kezem-lábam

Vágólapra másolva!
A napokban mutatták be a hazai mozik Pados Gyula operatőr legújabb Angliában forgatott filmjét, A hercegnőt. A Kontroll, a Sorstalanság, az Elemi ösztön 2 és az Este operatőre elmesélte nekünk, hogy miért kell másképp bánni Keira Knightleyval, mint Ralph Fiennesszal, hogy hogyan tanult meg karrierdöntéseket hozni, hogy milyen volt Koltai Lajos operatőrének lenni és hogy miért készült gyermekkorában tévészerelőnek.
Vágólapra másolva!

- Láttad már a BAFTA-jelöltek listáját?

- Igen, és nagyon örülök, mert jelölték a jelmezt, és a sminket. Az csalódás, hogy Ralph (Fiennes, A hercegnő férfi főszereplője - a szerk.) nincs az öt között, remélem, hogy az Oscar sikerülni fog neki, a Golden Globe-on a jelöltek között volt. Szerintem ő, meg a ruha mindenképpen megérdemelné a díjat. Azt sejtettem, hogy én nem fogok bekerülni az ötbe.

- Miért nem?

- Mert az öt film közül négy úgy volt időzítve, hogy decemberben jöjjön ki, direkt visszatartották őket, és elképesztő kampányt építettek köréjük. Nyolcmillió dollárba kerül, ha nyomni akarják a díjakra a filmeket. Ez egy elég szép összeg, úgyhogy alaposan felmérik a lehetőségeket, és vagy költenek rá vagy nem. Emellett persze ezek a filmek nagyon jók is.

- Fontosak neked a díjak és a jelölések?

- A legnagyobb különbség, amit külföldön tapasztaltam, hogy ha létrehozok valamit, amit bizonyos emberek jónak tartanak, akkor elképesztő hamar jön is felőlük a visszajelzés. Ez itthon egyáltalán nem működik. Amikor leforgattuk A hercegnő-t, és mentek ki a muszterek Amerikába, naponta hívtak vadidegen emberek, hogy láttak részleteket, és mennyire gratulálnak. Például a Coen testvérek producere is látott egy vetítést, és felhívott, pedig soha életemben nem találkoztam vele. Ez egy óriási segítség, ami erőt ad, és érzed, hogy szükség van a munkádra. Másrészről nem hagy ellustulni, mert tudod, hogy a következőnél is meg kell majd felelni. Biztos vannak olyanok, akik képesek visszajelzés nélkül dolgozni, de szerintem az emberi természet alapvetően nem ilyen.

- Van más különbség is a külföldi és az itthoni munka között, amit kiemelnél?

- Természetesen van egy óriási pénzbeli különbség, mert nem mindegy, hogy százhetven millió forintból készítesz filmet, vagy negyven millió dollárból. Ezért aztán kinn sokkal több időt fordítanak az előkészületekre is. De ezen kívül nem látok nagy eltéréseket, itthon is nagyon jó stábok vannak.

- Nem nehéz olyan emberekkel dolgozni külföldön hónapokig, akiket előtte egyáltalán nem ismertél?

- Ez szerencsére már nem jelent problémát. Egyrészt, mert sokszor hívok olyanokat, akikkel már előtte is dolgoztam, másrészt ennek meg kell tudni felelni. Az persze nehéz, hogy én vagyok az egyedüli magyar, de ezek a határok egy idő után elmosódnak. Ráadásul kifejezetten szeretek új emberekkel dolgozni, mert borzasztóan inspirál, ha ők olyan dolgokat tudnak, amiket én nem, és így tudok tőlük tanulni. A legelején mikor kimentem, teljesen névtelenül, akkor persze több volt a feszültség, a producerek is féltek, gondolták, idejön ez a magyar és biztos fekete-fehér lesz.


- A hercegnő-t tavaly mutatták be Angliában és Amerikában. Milyen volt a film fogadtatása?

- A stúdió nagyon boldog vele, anyagilag és a kritikák terén is, sok díjra jelölték, a DVD Amerikában jól fogy, és bombázzák a rendezőt új ajánlatokkal. Persze egy kosztümös film soha nem lesz hatalmas pénzügyi siker, pláne, hogy ez nem egy vidám film. Ezen sokan meglepődnek, de én pont ezt szerettem benne.

- Hogy lettél a film operatőre?

- Angliában és Amerikában is van egy ügynököm, így elég sok forgatókönyvet kapok, csak hát ugyanúgy, mint itthon, kevés a jó könyv. De ennél azonnal éreztem, hogy szeretném megcsinálni. Ez egy elég hosszú folyamat, mert ilyenkor a rendező és a producerek nagyon sok emberrel beszélnek, és a végén választják ki, hogy melyik operatőrrel akarnak dolgozni. A producereknek ott nagyon nagy beleszólásuk van a dolgokba, és ha nem érzik biztonságban a pénzüket, akkor megvétózhatnak bárkit.

- Ha jól tudom Saul Dibbnek, A hercegnő rendezőjének ez volt az első igazi nagyjátékfilmje.

- Igazából az első. Előtte két hét alatt forgatott egy féldokumentum gengszterfilmet (a Bullet Boy-t - a szerk.) londoni utcagyerekekkel, ami egyébként nagyon jó lett. A producerek részéről nagyon bátor dolog volt, hogy meglátták benne a tehetséget, és megadták neki a lehetőséget.

- Te már több kosztümös filmet is fényképeztél, így gondolom, tudtál neki segíteni.

- Egy operatőrnek mindig az a dolga, hogy annyit segítsen a rendezőnek, amennyit ő igényel. Saul ahhoz szokott hozzá, hogy kimegy a kamerával, fél óra múlva már forgat is, tizenvalahány órán keresztül. És egyáltalán nem volt arra felkészülve, hogy egy kosztümös filmben napi három-négy órát tudunk forgatni, mert a többit elviszi az öltözés, a smink, meg a haj. Keirának minden nap volt átöltözése, ami három és fél, négy óra volt a nap közepén. Eközben te ott ülsz, és nem tudsz mihez kezdeni. Amikor az első kosztümös filmet fényképeztem, én is ledöbbentem. Egyébként nem hitte el az első napig, hogy ez majd így lesz, azt mondta, hogy mi biztos túlzunk.

- Ehhez képest nagyon kevésnek tűnik az a kilenc hét, ameddig forgattatok.

- Ha azt nézzük, hogy az Ausztráliá-t majdnem egy évig forgatták, akkor látszik, hogy ha van pénz, akkor ennyi idő egy kosztümös film. Logisztikailag is nehéz volt, több különböző kastélyban forgattunk, sokat utaztunk, mert Ralph nagyon keveset ért rá. A rendező élet halál harcot vívott érte, amiért nagyon becsülöm. Már mindenki azt mondta, hogy hagyja a francba Ralph Fiennest, mert rajta fog elbukni az egész film. De ő ragaszkodott hozzá, mert szerinte ezt a szerepet nem tudta volna más ilyen jól megoldani, és azt gondolom, hogy ebben igaza volt. Így aztán rengeteget utaztunk, mert tudtuk, hogy Ralph csak három hétig ér rá, és köré kellett szervezni a forgatást.


- Egyszer azt mondtad, hogy Ralph Fiennes olyan színész, aki sok figyelmet igényel.

- Ralph fantasztikus. Félig arisztokrata, és egészen másfajta hozzáállást igényel, mint Keira. Őt nem lehet sürgetni, hiába megy el a nap, mondjuk, és már nem tudjuk felvenni a jelenetet. Neki meg kell teremteni a teljesen ideális körülményeket ahhoz, hogy valóban otthon legyen a díszletben, ami elég sok időt igényel. Ugyanakkor bármit eljátszik, a világ egyik legjobb színészének tartom, és ez bármilyen áldozatot megér.

- A Büszkeség és balítélet rendezője nyilatkozta a film forgatásán, hogy Keira Knightley nagy felfedezés volt számára. Te milyennek találtad?

- Szerintem fantasztikus színésznő lesz. Teljesen őszinte leszek, A hercegnő előtt nem igazán szerettem, és féltem attól, hogy nem tud felnőni ehhez a feladathoz. Elképesztően fiatal, huszonkét éves volt, mikor a filmet forgattuk. Ehhez képest életemben nem dolgoztam nála fegyelmezettebb, tudatosabb színésszel. Olyan hihetetlen energiát és lelkesedést tett a munkájába, ami egészen kivételes. Szerintem ez az eddigi legjobb filmje, és még rettenetesen fiatal, úgyhogy van ideje arra, hogy az egyik legnagyobb színésznő legyen. Fantasztikus volt vele dolgozni, nagyon megszerettem, igazán klassz csaj. Gondolj bele, ez egy olyan film, ahol nincs nélküle jelenet, ami elképesztően nagy súly. Mondta is, hogy ki akar kicsit kapcsolni, mert nagyon sokat dolgozott az utóbbi időben.

- A hercegnő anyját alakító Charlotte Ramplinggel már az Elemi ösztön 2-ben is együtt dolgoztál.

- Charlotte egy édes nő, nagyon jóban vagyunk. Vele könnyű dolgozni. A világ egyik legszebb nője volt, és a mai napig olyan kisugárzása és humora van, hogy tíz perc alatt bele lehet szeretni.

- Hogy boldogultál a forgatáson az angol időjárás sajátosságaival?

- Angliában ősszel forgatni maga a rémálom. A film első jelenetét három napig forgattuk novemberben. Az első napon sütött a nap, a másodikon fekete felhők voltak az égen, a harmadikon esett a hó. Aztán ennek egy három perces jelenetté kellett összeállnia. Korán is sötétedett, a hatalmas termeket be kellett világítani, közben elment a fény. Szóval ez nem Los Angeles, ahol tudod, hogy reggeltől délután hatig sütni fog a nap.

- Régóta érdekel, hogy az a rengeteg gyertya, amivel telepakolják a kosztümös filmek díszletét, nem zavarja-e a világítást?

- Direkt szerettem a sok gyertyát, elképesztő mennyiséget használtunk el a forgatáson. Arra is jó, hogy el tudod fedni vele a helyszín hiányosságait. Ugye akkoriban nem volt más világítás, én meg kipróbáltam az egyik helyszínen, hogy milyen, ha nyolcszáz gyertya világítja be a teret, és nincs mesterséges fény. Hát vak sötét van. Azoknak a buliknak lehetett hangulatuk.