Szabó Simon: Nekem mást jelent a rockandroll

Vágólapra másolva!
Szabó Simon, a tavalyi Szemle-nyertes Megyünk rendezője annyira bepöccent azon, hogy nem kapott egy fillért se a következő rövidfilmjére, hogy fogta magát, és csinált inkább egy nagyjátékfilmet haverokkal, 12 millióból. A Papírrepülők csütörtöki vetítése után a 29 éves író-rendező-színész-zeneszerző elmesélte nekünk, hogyan kell amatőrszínészeket instruálni, miért nincs rockzene a filmben, valamint, hogy a mi a legnehezebb dolog egy alkotónak.
Vágólapra másolva!

- Milyen lelkiállapotban keltél fel ma reggel?

- Idegesen. Ideges típus vagyok. Régen is, amikor színházban játszottam, és már lement 150-szer az előadás, akkor is reszkettem. Már az előkészületeknél kezdődött nálam ez a furcsa lelkiállapot augusztus végén. Ez egy folyamat, és nem tudom, mikor záródik végre le. Most már lezáródhatna.

- Az első vetítés után kicsit csillapodott azért?

- Még nem. Most jön a hideg-meleg zuhany, hogy nekem azért tetszett, nekem meg amazért nem tetszett.

- Már kaptál vissza véleményeket? Őszintéket is?

- Igen, őszintéket is. Az a jó, hogy van egy-két olyan haverom, akik tudják ezt úgy nézni, hogy nem azért, mert a haverjaim. Nem lehet az, hogy mindegyik ember utálja ezt a filmet, de az sem lehet, hogy mindenki szeresse. Az igazolódik be, így a második vetítés után, hogy mindenki más miatt szereti, és mindenki más miatt utálja. És ez most érlelődik bennem.

- Milyen sulit végeztél?

- Semmilyet, nincsen filmes végzettségem. 2006-ban érettségiztem, addig nem értem rá. Dolgoztam, filmeztem, színészkedtem, és amikor a Kultiban elkezdtem dolgozni, akkor volt egy nyugisabb időszak, és lett időm, hogy elmenjek és leérettségizzem. De jól sikerült, mert a legrosszabb jegyem hármas volt.

- Hogyan jött a lehetőség, hogy nagyjátékfilmet csinálj?

- Úgy volt, hogy szerettünk volna kisfilmet csinálni, és nem kaptunk rá pénzt. Ezen nagyon felszívtam magam, mert tavaly nyertünk a Szemlén egy díjat (legjobb rövidfilm a Megyünk-ért - a szerk.) és egy másik díjat is ősszel. Két díjunk van egy évben, pályázunk, és nem adnak pénzt. Ettől teljesen idegbeteg lettem, és mondtam, hogy engem nem érdekel, ha törik, ha szakad, én ősszel csinálok egy nagyjátékfilmet. Úgy indultunk neki, hogy ha lesz 500 ezer forint, akkor annyiból csináljuk, ha nem lesz annyi sem, akkor leszarjuk. Ezt elmondtam a producerünknek, Csáky Attilának, ő elolvasta a sztorit, és neki nagyon bejött. Teljes vállszélességgel mellénk állt, szerzett még pénzeket, és így állt össze végül az a 12 milliónyi fizikai pénz, illetve 27 millió lett az az összeg, amiben már benne voltak a szívességek, meg a nem-kell-kifizetni ügyek is.

- Megvolt már ez a forgatókönyv a fiókban?

- Nyár elején írtam meg két hét alatt. Nyár közepétől a végéig sokan elolvasták, nézegették. Makacs voltam, mert mondtak mindenféle dolgokat, de tartottam magam ahhoz, amit először kitaláltam, és most utólag úgy érzem, hogy ezt nagyon jól tettem. Mindig tud valaki jót is tanácsolni, meg rosszat is mondani, de attól vagy te az alkotó, hogy nem dőlsz be mindennek. Az a legnehezebb dolog egy alkotónak, hogy kiszűrje azt, hogy melyik tanácsot kell megfogadni és melyiket nem szabad még csak figyelembe se venni.

Fotó: Varga Ferenc [origo]

- Szokták mondani, hogy az ingyenmunkával az a baj, hogy nem lehet számon kérni. Neked ebből nem volt problémád?

- Nem, mert mindenkivel megbeszéltem, hogy ez az ingyenmunka vagy minimálpénzes munka ne azt jelentse, hogy én nem kérhetek számon dolgokat. Mert úgy nem lehet dolgozni. Mindenkinek el kellett fogadni, hogy ha ebbe belekezd, akkor végig kell csinálnia. És hál' istennek nagyon jó csapatunk volt, pedig nem kerestek az emberek 50-100 ezer forintokat se. Szintén nagyon nagy dolog, hogy a színészeim 40 százaléka végig segített a forgatás közben: pakoltak, vezettek, kaját melegítettek, kábelt hurcibáltak, amikor nem volt statiszta, beálltak hátra statisztálni.

- A legtöbb színészed amatőr?

- Leginkább igen. Vannak köztük olyanok, akiknek már volt színészi gyakorlatuk, lehet őket ismerni egy-két helyről, de egyikükre sem mondanám, hogy színész, mert nem profi szinten csinálják ezt.

- Talán csak Znamenák.

- Igen.

- Ő volt az elején az apa?

- Igen. A Dini a Megáll az idő-ből egy icipicit megváltozva. Ő az egyetlen profi színész a filmben. Csatlós Vilire mondhatom, hogy profi, de ő sem gyakorolja. Ő játszotta Kiglert a Moszkva tér-ben, az én filmemben pedig a négy fiatal közül ő a kopasz srác, aki mindig leugatja a másikat. Őt sem vették elő a Moszkva tér óta, és nem lett belőle profi. Ő olyan csávó, aki Angyalföldön lakik, és a lakótelepi haverjaival benne van mindenféle okosságban, de amikor eljön forgatni, akkor egyből nyomja zsigerből.

- Ő az életben is ennyire tenyérbemászó?

- Kicsit bunkóbbra vette a figurát a filmben.

- Hogyan kell amatőröket intruálni?

- Klasszikus instruálásról inkább nem beszélnék, mert én sem vagyok igazi rendező, az amatőrjeim nagy része pedig saját magát játssza a filmben. Tehát a Petike tényleg egy szállítós gyerek, akivel az életben is együtt szoktuk cipelni annak a családnak a cimbalmot, ahogy láttad a filmben. És nem kellett instruálni, annyit mondtam neki, hogy figyelj, Petikém, most azt játsszuk el, amikor a múltkor mentünk és vittük a cimbalmot. És akkor ő erre emlékezett.

- Mi volt az az instrukció, amit a legtöbbször mondtál nekik? "Természetesebben"?

- Mindig azt mondtam, hogy nem kell eljátszani. Néha rájuk jön, hogy szeretnének belejátszani saját magukba. Érzik, hogy nyeregben vannak, mert róluk szól a történet, és picit rápakolnának, és akkor szólok, hogy vegyél vissza, nem kell ilyen hangosan, nem kell ennyire röhögni. Nagyon fontos még, hogy nem szabad őket agyondicsérni, hogy ne bízzák el magukat.

Fotó: Varga Ferenc [origo]

- A legnagyobb nevetés akkor volt a vetítésen, amikor a graffitizős srácokat elzavarja a Főnök (a budapesti underground legendás figurája, a Tilos Rádió Gorezone című metalműsorának műsorvezetője - a szerk.).

- A death metál kommandó. Az, mondjuk, kőre az ő dumája. Amikor mentem be vasárnaponként zenélni a Kultiba, akkor mindig üvöltött ki az ablakból, hogy "mi van drummendbasszos köcsögök, mé' nincs valami csirkebaszós metál inkább!?"

- Ha már megtaláltál egy ennyire súlyos embert, miért nem adtál neki egy teljes szálat?

- Nem szerettem volna, hogy nagyon komikus legyen a film. Vannak vicces részek a filmben, de azért ez mindenképpen egy ifjúsági dráma. Oké, hogy mindenki próbálja nyomatni a maga kis cuccát, de az összes szálnak megvan a drámája. És ezek közé kerültek a kis lélegzetvételek, mint például a Főnök vagy a Carbonfools basszgitárosa lenn a konditeremben.

- Milyen néven DJ-zel?

- Sim.

- Többen kifogásolták, hogy nincs rockandroll a filmben.

- Nekem mást jelent a rockandroll, meg valószínűleg nincsen rockzenész ismerőseim, akiktől lehetett volna kérni zenét. Ez egy elektronikus zenével megspékelt sztori.

- De például az a négy fiatal indie-arcnak tűnik.

- Az a stílus, amiben ők nyomulnak, elbír indie-t vagy elektroclashes vonalat is. Ha megfigyeled, a dnb DJ-ken kívül senkire nincs nagyon ráhúzva egy konkrét zenei stílus.

- Ha már olyan szépen felépítetted annak a Suicide című számnak a legendáját, akkor miért nem hagytad egy kicsit tovább szólni a buliban?

- Azért, mert nem volt hozzá több forgatott anyag. Ott az egész jelenet nem élő hanggal megy, és figyelni kellett, hogy mit csinál a DJ a kezével, hogy hiteles legyen, és csak akkor lökhettük be a zenét, amikor felteszi a lemezt. Hogy ha majd híres szám lesz belőle, akkor megcsináljuk hozzá a klipet.

Fotó: Varga Ferenc [origo]

- Afterjkának hívják az alkotói kollektívátokat. Honnan jött a név?

- A legelső kisjátékfilmünknek nem volt még címe, nem jutott eszembe semmi, ezért rácsaptam a klaviatúrára, hogy akkor legyen ez. És az jött ki, hogy Afterjka.

- Pont ez? Nagyon szerencsés.

- Igen, hozzá se nyúltam utána. Aztán jött a következő stádium, beírtam a Google-ba, és nem volt találat. Így maradhatott.

- Apukád verséből idézel a film elején. Ő költő volt?

- Nem volt költő, újságíró volt, de fiatalkorában írogatott verseket és novellákat is. Már kész volt a sztori, és tök más címe volt (az volt a címe, hogy Kniftus), és akkor néztem egy filmet, és beugrott a papám Papírrepülők című verse, és végiggondoltam, hogy basszus, ez pont arról szól, mint a film. És akkor ennyi.

- Melyik filmekre vagy kíváncsi a Szemlén?

- Rengeteg filmre. Nagyon szeretném még egyszer megnézni a Koccanás-t, az összes elsőfilmre kíváncsi vagyok, Vranik Roland Adás-át is megnézném, a kisjátékfilmek közül meg a Hideg berek címűt.