Julie Delpy véres kattanása

2009.02.10. 16:48

Julie Delpy egyszerre tehetséges, értelmes, finom és jó humorú művész, de ebből szinte semmi nem jön át új filmjéből, a The Countessből. Delpy a hírhedt magyar nagyasszony, a szűzlányok vérében fürdőző Báthory Erzsébet életéből forgatta le kosztümös drámáját, és a berlini díszbemutatón erősen terhesnek tűnő színész-rendező előre figyelmeztetett mindenkit: "Sokakat meglep majd ez a film. Ez a sötét oldalam."

Delpy eddigi munkáit ismerve tényleg megdöbbentően erőszakos, horrorisztikus jelenetek követik egymást a The Countess-ben. Döglött csirkén hemzsegnek a férgek, ömlik a vér az újra meg újra feltépett sebekből. Erzsébet saját húsába mar, véres körömmel kaparja a falat, vagy éppen zsákvarrótűvel varrja össze a mellén a bőrt, amikor valami igazán fontosan szeretne magával hordozni. Ez a naturalista, vérben tapicskoló stílus éles ellentétben áll a film üzenetével, amit Delpy nem győz minél többször kihangsúlyozni: Báthory grófnő valójában áldozat volt, aljas összeesküvés áldozata, aki ráadásul soha nem lehetett boldog, mert elvakultan szeretett egy férfit, aki nem lehetett az övé.

Forrás: [origo]
The Countess | Julie Delpy és Daniel Brühl


A film elején Delpy néhány perc alatt bemutatja hőse gyerekkorát, fiatalságát, majd házasságát: szinte komikus vágtában peregnek a képek. Aztán eljön a pillanat, amikor a többgyermekes özvegyasszony találkozik a huszonegy éves, nemcsak szűzies, de egyenesen szűz nemessel, Thurzó Istvánnal (Daniel Brühl), akivel egymásba szeretnek. Az, hogy a reneszánsz idején, amikor egy nemesember tizenhárom évesen már kész férfinek számított, István hogyan őrizte meg ilyen hosszan az ártatlanságát, nem fér a fejembe - Báthory Erzsébet mindenesetre elégedetten csettint és letépi a kis virágot.

Innentől jön az elmebaj. A sorozatgyilkosnő mentségére legyen mondva, elvette a szerelem az eszét. Erzsébet retteg az öregségtől, fiatal akar maradni. Delpy ezekben a jelenetekben a legjobb, ahogy az arcát vizsgálja a tükörben, vagy megszállottan, eszeveszetten várja a szeretőjét, aki soha sem érkezik. Vagy ha igen, akkor már nagyon késő. Addig hullik a sok ártatlan szolgálólány, hiszen Erzsébetnek szüksége van a vérükre, csak így őrizheti meg finom, fehér bőrét. Fennmaradó idejét egy bizonyos Dominic Vizaknával tölti, aki szado-mazo játékokra tanítja őt. A szórakoztató nevű nemesúrból ki lehetett volna hozni többet is, de egy ripacskodó német színész játssza, ami annál is szomorúbb, mert eredetileg Delpy Vincent Gallóra bízta volna a szerepet. Vizakna szögecses póráza mellett Erzsébetnek alig marad ideje lányszeretőjére, a boszorkány Darvuliára, akit a román Anamaria Marinca (4 hónap, 3 hét, 2 nap) játszik, szerencsére remekül. Életre kap a film, ha Marinca vásznon van.

Forrás: [origo]
The Countess | Julie Delpy


Ki tudja, a 2 nap Párizsban után miért éppen Báthory Erzsébetre kattant rá Julie Delpy? A film kudarc, mert nem sikerült olyan csapatot gyűjtenie maga köré, akik igazán értenének a történelmi filmekhez. A The Countess kifejezetten csúnya, rosszul fényképezett film, többnyire gyenge, helyüket nem találó színészekkel, akik idegenül, zavartan, vagy éppen túl hányavetin lépkednek a tizenhatodik században. Legtöbbször össze-vissza kapkodva, komikusan eltúlzott stílusban játszanak és az ember a film legdrámaibb pillanataiban is hajlamos arra, hogy jólesően felnevessen. Az író-rendező-főszereplő-zeneszerző Delpynek szemmel láthatóan nem maradt sok ereje-ideje arra, hogy tisztességesen instruálja a színészeit. De arra se, hogy kinyomozza, hogy hősét nem Erzébetnek, hanem Erzsébetnek hívták.

---------------

The Countess
Rendezte: Julie Delpy
Szereplők: Julie Delpy, William Hurt, Daniel Brühl, Anamaria Marinca, Jack O. Berglund
Berlini filmfesztivál - Panorama szekció