Röhögünk a nyomorunkon

Vágólapra másolva!
A tv2 nemrég kinevezett programigazgatója a sok remake után saját filmmel próbálkozik - egy eredetinek szánt film arról, hogyan szervez meg két ukrán pitiáner bűnöző egy áruházi rablást. Akar még valaki Kusturica-hangulatban szerencsétlenkedő lúzereken röhögni?
Vágólapra másolva!

Ha még egyszer végig kell hallgatnom ezt az idegesítő főcímzenét, megfojtom magam a mellettem ülő popcornos zacskójával - dühöngtem magamban a Papírkutyák díszbemutatóján a Corvin moziban. Aztán Till Attila felkonferálta a filmet, ami elmondása szerint látatlanban is remekül sikerült, mivel a közvetlen főnöke készítette, így az csak jó lehet. Nem teljesen lett igaza.

Forrás: [origo]
Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter és Scherer Péter

El kellene már felejteni, hogy egy magyar film attól lesz vicces, hogy szerencsétlen sorsú, nyomorban élő lúzerek kitörési kísérleteit mutatja be félig kikacsintva, félig távol tartva magától a témát. El kellene felejteni a kilencvenes évek óta már sokszor lerágott toposzt, hogy az szórakoztató, ha ukrán pitiáner behajtók Magyarországra jönnek szerencsét próbálni. Ezek voltak az első reakcióim a film első perceiben. Aztán hosszú perceken keresztül bizakodtam titokban, hogy talán beindul a film, kap egy jó nagy pofont vagy csavart, amitől leesem a székről vagy elkezdem sikoltozva csapkodni a térdemet. Vártam a megfelelő pillanatra, hogy kitörjön belőlem egy eksztatikus röhögőgörcs, de csak a film második felében jött némi szolid mosolykezdemény.

Forrás: [origo]
Gesztesi Károly

A tv2 produkciójában készült Papírkutyák-kal a csatorna frissen kinevezett programigazgatója, Gyöngyössy Bence új útra próbált lépni a remake-ek (Egy szoknya, egy nadrág; Egy bolond százat csinál) után. Gyöngyössy eddig sem számított eredeti rendezőnek, de most megpróbált az lenni, mert nem egy korábbi klasszikust, hanem egy aktuális témát dolgozott fel. Ezt az alapötletet dobták be a közösbe: "A két főszereplő, Csumpi és Kuplung kisstílű bűnözők, akik Kárpátaljáról kerültek Magyarországra. Kisebb munkákból tartják fenn magukat kevés sikerrel. Egy barátjuktól tudomást szereznek arról, hogy egy telephelyre hamarosan százmilliós nagyságrendű pénz érkezik. A két férfi úgy dönt, csapatot toboroz és kirabolja a helyiséget." Szóval ez volna az eredetiség: egy wannabe trashmovie balkáni köntösben. Most komolyan: 2009-ben tényleg vannak olyanok, akik magyar Kusturica-filmet akarnak nézni?

Forrás: [origo]
Scherer Péter és Mucsi Zoltán

Nem is az a legnagyobb baj, hogy a magyar filmgyártásban az elmúlt években aduászként működő Mucsi-Scherer párost szerepeltetik. Ahogy Mucsi feltűnik egy jelenetben bármelyik magyar filmben, arra még mindig odafigyelünk, Scherer pedig rutinból hozza a szerencsétlenkedő társ szerepét, ráadásul narrátorként is jó (de ezt már a Made in Hungáriában is bizonyította). Azzal van gebasz, hogy a Gengszterfilm óta mindig ugyanazt a lepukkant, tipikusan kelet-európai (magyar) karaktert osztják rájuk, ami nyolcadszorra azért már elég fárasztó. Mellékszál, de amíg a kétezres évek Jancsó-filmjeiben keményen odacsapott ez a két karakter (mert volt jelentése és súlya), addig a sokadik vígjátékban ez a két szerep már csak önmaga olcsó paródiája. Miért ne lehetne Mucsi ügyeskedő bróker vagy Scherer ügyvezető igazgató vagy akármi, csak ne ez a sokszor lerágott szerepsablon? Nyilván tudnak ők másmilyenek is lenni, csak hát ahhoz kell egy jó forgatókönyv.

Forrás: [origo]
Pikali Gerda

Túl azon, hogy a kiindulópont tenyérbemászóan klisészerű, azért néhány párbeszéd és geg javít az összhatáson. Litkai Gergely humorista (a Comedy Central jelenlegi főszerkesztője, ő írta a Buhera Mátrix forgatókönyvét is) valamennyire helyrepofozta a nem túl izgalmas alapanyagot, sikerült életszerűvé tennie a filmet, de összességében ez is kevés. Csak az történt, amit nagyjából meg lehetett jósolni előre: Mucsi, Scherer és Szarvas József viszik a hátukon a filmet, mint egy nehéz sózsákot - az ő párbeszédeiken, bénázásaikon és beszólásaikon lehet néha felröhögni. Szőke és Badár most csak epizódszerepben tűnik fel, hirdetőtábla-építő munkásként (amikor ők szerepelnek, minden átvált szürkébe, csak a csíkos neon munkakabátjuk világít), de így is viccesebbek, mint az összes többi karakter. Mert a többiek (Hajdu Steve, Gesztesi, Növényi és bizony Kálloy Molnár Péter) egyszerűen semmilyenek. Csak a két női szereplő, Molnár Piroska és Pikali Gerda van jelen még magabiztosan a filmben.

Forrás: [origo]
Badár Sándor és Szőke András

Az van, hogy ez megint egy tipikus magyar film. Pontosan az a baj vele, hogy tipikus, és hogy magyar. Állunk a Tesco parkolójában a gyűrött, zsírfoltos melegítőnkben, és röhögünk a saját nyomorunkon egymás vállát veregetve. Csakhogy 2009-ben ezen nemhogy nevetni, de sírni se érdemes.