Tóth Orsi: Valami matekozik odafent

Tóth Orsi egy hónapja a Berlinalén megmutatta magát a világnak, azóta itthon van és folyamatosan dolgozik. A Deltából ismert 27 éves színésznő mesélt a berlini felhajtásról, a rajongókról az éjjel-nappaliban, a bulvár határairól, valamint arról, hogy amikor a munkán jár az esze, nem tud másra odafigyelni. Orsi azt tanácsolja a figyelmetlen nézőknek, hogy inkább maradjanak otthon, a kollégáknak pedig, hogy panaszkodás helyett verjék a seggüket a földhöz.

- Gyakran megismernek az utcán?

- Szoktak. Van, hogy meg is szólítanak. A legviccesebb, amikor éjszaka vagy hajnalban megyek haza, beszaladok az éjjel-nappaliba venni egy doboz cigit vagy tejet reggelire, azt se tudom, hol vagyok, olyan késő van, és akkor ül egy kisfiú a lépcsőn, hogy "Ne haragudj, te vagy az?" De olyan is volt, hogy a bolttól futott utánam valaki, már nyitottam a kaput, és akkor ért utol, hogy nem te játszottál ebben és ebben? Általában azt szoktam mondani, hogy nem. Ha bevallom, az mindig nagyon zavarbaejtő.

- Miből szoktak ismerni?

- Mindig az éppen aktuálisból. De inkább a filmekből. A színház miatt legfeljebb megnéznek, de nem szólítanak meg.

- Mennyire visel meg fizikailag a munkád? Mennyire tolerálja ezt a környezeted?

- Sokszor van, hogy eltűnök. Akik tényleg fontosak, azoknak nem. De akit fél éve ismerek, az az első ilyennél le fog kopni, mert nem jelentkezem sokáig. Nem azért, mert nem jut eszembe az illető, hanem mert nem tudnék rá igazán figyelni. Amikor dolgozom, akkor van mondjuk három ember, akivel tartom a kapcsolatot, és a többi megszűnik. Én nem szeretek úgy együtt lenni valakivel, hogy ott vagyok, de nem vagyok ott. Annak nem látom értelmét. Ha valakivel vagyok, akkor száz százalékig vele vagyok, elmegyünk kirándulni, együtt vagyunk egy fél napot, de amikor dolgozom, akkor erre nincs idő. És nem csak az idő, hanem a koncentráció, mert amikor nem forgatok, vagy nem próbálok, próbaidőszak alatt akkor is a munka van a fejemben, és nem tudok másra figyelni.

- Színház vagy film?

- Mindkettő. De mindkettő más. A filmet egyszer kell összerakni százasra. De akkor nem csak te, minden legyen kopp jó. Abban az a nehéz, hogy ott mindennek kell stimmelnie. A színház esetlegesebb ennél. Abba sokkal több minden belefér. Az ember nem csinálja mindig ugyanazt, ez egy hülyeség. Persze vannak reflexek, amik kialakulnak az emberben, egy jó próba alatt igenis beidegződnek dolgok, de arra magadat kondicionálod. Nem tudatosan, de annyiszor sikerül megcsinálni valamit jól, hogy az beépül, és visz. És bár végeredményét tekintve ugyanaz, de mindig újat csinálsz. Legalábbis én így élem meg. Bár ahogy én megélem, meg amit te kintről látsz, az két teljesen különböző dolog.

- Nem mindig ugyanaz az érzés?

- Ne hülyéskedj, én unnám saját magamat! Ötvenedik előadáson?! Lehet is látni, ha megnézel egy premiert, meg egy ikszedik előadást. Egy csomó minden változik, és csomó minden egyre jobb vagy rosszabb lesz.

- Közönséget csak a színházban látod. Az mennyire befolyásolja az alakításodat?

- Hát például az nagyon rossz, ha érzed, hogy gőzük nincs, hogy miről beszélsz, és nem is érdekli őket. Kell az energia, amit belerak a közönség, mert anélkül nem megy. Ez egy oda-vissza labdázás.

- Miből érzed, ha jó egy közönség?

- Hogy figyelnek. Nem tudom, ezt az ember érzi. De ha az az energia nincs meg, akkor nekem sincs kedvem, akkor inkább menjenek haza, nézzenek tévét, vagy mittudomén. Ilyen van, és ezzel nem lehet mit kezdeni.

Nézz még több képet Tóth Orsiról! | Fotó: Pályi Zsófi

- És a rendezők? Mundruczóval miért szeretsz dolgozni?

- Azért, mert hagy dolgozni. Szeretem, ha hagynak, ha kíváncsiak rám, és akkor nekem is több kedvem van megmutatni magam. Ebben az együttműködésben sosem volt kérdés a bizalom. Én nem kérdőjeleztem meg semmit, mert tudtam, hogy minden a közös munka érdekében történik, és ő sem kérdőjelezett meg semmit, mert elhitte azt, hogy én vagyok az. Ezáltal én is elhittem, és ettől működött a dolog. A színészet nekem valami ilyesmi. Én nem gondolom magam jó színésznek, de el tudok hinni dolgokat, hogyha mások is hisznek benne, és merek megmutatni ez által valamit magamból, a maga egyszerűségében. Ezt sokan nem merik. Sokan azt hiszik, hogy mindig csinálni kell valamit, nem szabad unalmasnak lenni. Pedig ez is hozzá tartozik. Meg az is, hogyha az embernek szar napja van. Emberből vagyunk. Hús, vér, köröm, piszok.

- Észrevetted, hogy múlt időben beszélsz Mundruczóról?

- Nem tudom, biztos dolgozunk még együtt, de azt gondolom, hogy nem lehet kizárólag csak együtt dolgozni. Ez egy idő után nem előre visz, hanem visszafog. Engem is, meg őt is. Kell az új is, nem lehet csak együtt.

- Mi az, ami inspirál?

- Most keresgélek. Van egy kisfilm, meg egy nagy film, de nem nagyon merek még ezekről beszélni. Aztán vannak pici dolgok, amiket elkezdtem, két darab van az AKKU-ban, az egyiket még próbálom, meg az Ascherral és régi Krétakörösökkel is tervezünk valamit. Gyűlik sok, és tolni kell. Lesz a Tavaszi Fesztiválon egy Kékszakállú a MÜPA-ban, és Kornélt kérték fel, hogy szcenírozza. Holnapután kezdjük el próbálni.