Amy Adams: Pillanatokra vagyok csak elégedett

2009.03.19. 18:00

A Bűbáj mesebeli hercegnője a Kétely című filmben egy naiv és befolyásolható apácát játszik. A kétszeres Oscar-jelölt színésznő Párizsban mesélt az [origo] riporterének a sminkhiány és a színészi átlényegülés kapcsolatáról, a szemétláda paparrazzókról, az apácák elégedettségéről és a kémiatanulás nehézségeiről. Amy Adams azt is elárulta, hogy mennyire izgult az első Meryl Streeppel közös jelenete előtt, valamint hogy milyen kellemetlen tud lenni egy Golden Globe-díjkiosztó.

- Milyen volt smink nélkül dolgozni?

- Nekem nagyon bejött. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy én viseltem némi sminket - a többiek nevében nem tudok nyilatkozni. Megpróbáltuk nulla sminkkel is, ami nekem tökéletesen meg is felelt volna, de az operatőr azt mondta, hogy nagyon kék a fejem a felvételeken, mert átlátszanak az erek a bőrömön. Munkán kívül sem szoktam sok sminket viselni. Jó érzés természetesnek mutatni magamat, szerintem ez felszabadító és üdítő.

- Erről Meryl Streeppel is beszélgettél?

- Egymás között nem beszéltünk erről, de az élmény engem ráébresztett arra - és hallottam őt is nyilatkozni erről -, hogy nőként mennyi időt és energiát fordítunk az öltözködésre és a sminkelésre, pedig, ha ugyanazt a ruhát hordod minden nap és nem kensz fel mindenfélét az arcodra, akkor egyből sokkal fontosabbá válik, hogy milyen vagy és mit csinálsz, mint az, hogy hogy nézel ki. Ez segített nekem abban, hogy jobban megértsem a figurámat.

- Smink nélkül könnyebb sallangmentesen játszani?

- Nem hiszem. Amikor ezt a szerepet játszottam, nem is gondoltam a külsőmre, és ez nagyszerű volt. Nem akartam szép lenni egy pillanatig sem. Könnyebben tudtam a játékomra koncentrálni így, hogy nem várta el senki, hogy jól nézzek ki. Ez nagy megkönnyebbülés, mert ha elvárják, hogy szép legyél egy filmben és nem aludtál eleget vagy összegubancolódott a hajad, akkor azon kell stresszelni, hogy csalódást okozol egy csomó embernek. Pedig a legtöbb történetnél nem is fontos, hogy karakter mindig pompásan nézzen ki.

- Mesélnél arról, hogyan kaptad meg ezt a szerepet? Azt írták az újságok, hogy nagyon hajtottál rá...

- Annyira azért nem lobbiztam agresszíven, mint ahogy a cikkekből kitűnt. Jeleztem John Patrick Shanley-nek (a Kétely író-rendezője - a szerk.), hogy New Yorkban vagyok és szívesen találkoznék vele. Tudtam, hogy már felkértek egy másik színésznőt a szerepre, de gondoltam, hogy ha ő mégsem tudja elvállalni, akkor jobb, ha addigra már nyilvánvaló, hogy engem is érdekel. És pont így is történt: a másik színésznő visszamondta, és felhívott a rendező (a szóban forgó másik színésznő Natalie Portman volt - a szerk.).

- Volt meghallgatás?

- Nem, csak egyszer találkoztam John Patrick Shanley-vel.

- Mi fogott meg ebben a figurában?

- Annyi minden. Tetszett az út, amin John Patrick Shanley végigvezette. A film elején egy tipikus ártatlan, nyíltszívű apáca, aztán két oroszlán között találja magát, akik eléggé megtépázzák. Arra kényszerül, hogy őszintén szembenézzen magával, és eldöntse, hogy milyen ember akar lenni, és melyik igazságot válassza. Amikor megismerjük, akkor csak egy igazság létezésében hisz, de aztán meglátjuk, hogy mit vált ki belőle a kétely és a bizonytalanság.

- Először félelmetes volt Meryl Streeppel együtt játszani?

- Amikor először besétáltam a próbaterembe, kifejezetten zavarban voltam. De nem is csak Meryl Streep, hanem Philip Seymour Hoffman miatt is. Ott volt ez a két csodás színész, és azt akartam, hogy szeressenek. Hogy tessék nekik a játékom, hogy egyetértsenek a színészi megoldásaimmal. Szerintem ez érthető. De amellett, hogy mindketten ragyogóan tehetségesek, még barátságos és melegszívű emberek is. Egy pillanatig sem éreztették velem, hogy nem tartozom közéjük.

A Kétely magyar feliratos előzetese


- Hogyan értelmezted a figurád motivációját? Miért akart apáca lenni egy olyan korban, amikor bármi érdekesebbnek tűnhetett, mint az apácaság?

- Ezen sokat töprengtem én is. Beszélgettem Peggy nővérrel, akiről John Patrick Shanley mintázta a figurámat, és ő elmesélte, hogy miért lett apáca. Nem árulhatom el, hogy mit mondott, de ez is segített a megértésben. Aztán persze van olyan is, hogy elhivatottság. Akkoriban még nem kellett annyi mindenre figyelni az embereknek, mint most, amikor itt ez a rengeteg információ, és egy csomó választási lehetőségük van a nőknek. Jártam több zárdában és szeretetotthonban, és az apácákból, akikkel találkoztam, csak úgy áradt a boldogság és az elégedettség. Kicsit irigyeltem is őket. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem ismerek sok boldog és elégedett embert.

- Te elégedett vagy?

- Neeeeeeem. Boldog és vidám vagyok, de folyamatosan megkérdőjelezek mindent, próbálom motiválni magamat, gyakran nem tudom eldönteni, hogy ezt csináljam, vagy azt csináljam, ugyanúgy, mint bárki más. Pillanatokra vagyok csak elégedett.

- Az apácák szerinted miért elégedettek? Mert arra épül az életük, hogy hisznek Istenben?

- Nem tudom, valószínűleg. Az is lehet, hogy csak rájuk vetítem, hogy elégedettek. Mindenesetre számomra úgy tűntek.

Forrás: [origo]
Kétely | Amy Adams és Meryl Streep


- Mindig is arról álmodtál, hogy színész leszel?

- Nem szoktam álmodozni a színészettel kapcsolatban, munkának tekintem. Ne érts félre, nem leszólni akarom. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire szerencsés helyzetben vagyok. Nagyszerű lehetőségeket kapok. Már csak az is fantasztikus, hogy ebben a hotelben lakhatok. Számos oka volt annak, hogy előadóművész lettem, köztük az egyik, hogy másban nem voltam túl jó. Nem szerettem az iskolát, borzalmas tanuló voltam. Orvos szerettem volna lenni, de alig mentem át kémiából. Balett-táncosnőként kezdtem, musicalekben játszottam, és ez vezetett a színészethez. A színházban az ember megtanul egyfajta alázatot, tehát nem úgy gondol az egészre, hogy hú, ez az álmom, és szaladgál az utcán, hogy hátha felfedezik majd, hanem minden nap keményen dolgozik. Hogy lyukadtunk ki ide? Teljesen elfelejtettem a kérdést... ja igen, az álmok. Szóval, persze hogy egy álom volt, de nem az a fajta kislányos képzelgés, amit gyerekkorunkban kitalálunk magunknak, hogy majd egyszer csak ez lesz vagy az lesz. Ha megteszed, amit kell, keményen dolgozol, és szerencséd is van - mert szerintem a legtöbbször a szerencsén múlik -, akkor itt lehetsz, és lehetőséget kapsz nagyszerű színészekkel dolgozni.

- A kémiatanulást is ennyire komolyan vetted?

- Igen, jártam különtanárhoz is meg minden. De ha őszinte akarok lenni, nem tettem magam oda maximálisan, mert igazából nem érdekelt. Ezért nem ment jól a suli.

- Mi a leginkább kielégítő a munkádban?

- Természetesen a forgatás. Nyolc-kilenc hétig forgattuk a Kétely-t, és amikor ennek vége, onnantól a film már a rendezőé, a vágóé, a zeneszerzőé és a stúdióé. Nekem el kell engednem. Nem szabad fennakadni a végeredményen, mert afölött nincs hatalmam. Ez a legijesztőbb az egészben. Más filmen történt olyan, hogy az elejére raktak egy olyan jelenetet, aminek a végén kellett volna lennie, kivágták a szövegem felét, és ezzel megváltoztatták a figurám jellemét. Mindezt csak azért, mert a tesztvetítésen ezt kérte a közönség egy része. Az a film már nem is emlékeztet arra, amit forgattunk.

Forrás: [origo]
Bűbáj | Amy Adams és Patrick Dempsey


- Mennyire vagy elégedett a karriered alakulásával?

- Büszke vagyok a filmekre, amelyeket eddig csináltam, és jó szerepeket szoktak felajánlani, de Hollywoodban mindig csak annyit érsz, amennyit a legutolsó filmed hozott.

- Az életben is olyan kedvesnek és ártatlannak tűnsz, mint a filmben. Hogy tudtál ilyennek megmaradni ebben a szakmában?

- Az biztos, hogy nagyon nyitott vagyok, és ebben hasonlítok a filmben játszott figurámra. Például egy ilyen interjúszituációban nem akarok semmit eltitkolni, nem próbálom másnak mutatni magam, mint amilyen vagyok. Azért vagyok itt, hogy tapasztalatokat szerezzek és jól érezzem magam.

- Hangsúlyozni szoktad, hogy te egy egyszerű kisvárosi lány vagy. Hogyan viszonyulsz a pörgős hollywoodi életstílushoz?

- Nem hiszem, hogy egy olyan színészt is ismerek, aki különösebben pörögne. A legtöbbször ez csak a látszat. A vörös szőnyegen az ember teljesen másmilyen, mint valójában.

Forrás: AFP
Amy Adams a Vanity Fair partiján az idei Oscar-díjkiosztó után


- Amikor a Golden Globe-on mosolyogsz az asztalnál, akkor színészkedsz, vagy tényleg jól érzed magad?

- A Golden Globe-on teljesen ki voltunk készülve, mert nem volt légkondi és 30 fok volt, a felénél elfogyott a víz, és majd' éhen haltunk, mert kaja sem volt. Ezek azok a dolgok, amikről nem hallasz. Ilyenkor mit lehet csinálni: öntesz magadnak egy pohár pezsgőt és megpróbálod a legjobbat kihozni a helyzetből.

- A családod örül annak, hogy ezt a szakmát választottad?

- Változó. Néha már elegük van abból, hogy mindenki rólam kérdezgeti őket. Azt hiszem, felfogták, hogy ettől nem fogok megváltozni, és hogy ez is ugyanolyan munka, mint bármi más.

- Addig nincs vele bajuk, amíg nem látnak rólad olyan képet, amin bugyi nélkül szállsz ki egy limuzinból.

- Na, az sose fog megtörténni. Én inkább azt szeretném megtudni, hogy mit keresnek azok a fényképezőgépek annyira lent? Kik ezek a gennyládák, akik direkt guggolva fotóznak? Egyszer szálltam be egy kocsiba, és láttam a fotóst, hogy egyből vitte le a gépet. Elképesztő parasztság.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK