Vízer Balázs: Mindegyik filmért küzdeni kell

2009.03.18. 19:20

A Titanic filmfesztivál programkoordinátora elmeséli, hogy kik lesznek idén a vendégek, miért nehéz magyar filmet beválogatni a programba, melyik filmre hajtott a legjobban, miért maradozott el a videoklipes blokk, és hogyan érintette a fesztivált a gazdasági válság. Továbbá azt is megtudjuk, hogy mi a helyzet azokkal a lófejű gazemberekkel a plakáton.

- Idén mintha a szokásosnál is újabb filmeket sikerült beszereznetek a fesztiválra. Minek köszönhető ez?

- Feltehetően annak, hogy már jobban beletanultam ebbe a szakmába, több mindent tudok időben lekötni. Már tudjuk, hogy ki a megbízható partner, és látjuk, hogy kiket érdemes hamar megkeresni. Van egy furcsa ritmusa az egésznek, hogy kit mikor érdemes nyaggatni.

- Melyik filmre hajtottatok a legjobban?

- Az Éhség című filmet, amit nagyon sok nagy fesztivál is hajtott, és összesen két fesztiválkópiája van. Végül úgy sikerült megszereznünk, hogy egy rendes forgalmazásban lévő kópiáért fizettünk plusz pénzt, hogy azt egy londoni raktárból elhozassuk. De nincs egyszerű film, mindegyikért küzdeni kell, mindig van valami variálás. Hogy meddig maradhat, mennyibe kerül, milyen formátumban kapjuk meg. Amit rendes kópián megrendelünk, az megérkezik egy egyszerű BETA kazetta formájában.

- Minden film, ami belekerül a programba, a ti választásotokat tükrözi, vagy néha el kell vinni pár kapcsolt árut, hogy megkapjatok egy-egy kiemelt filmet?

- Olyan van, hogy megkeresnek forgalmazók, hogy nálunk szeretnék először vetíteni a filmet, és nekünk mérlegelni kell ennek az előnyeit és a hátrányait. A hátrány az nyilvánvalóan az, hogy ezek olyan filmek, amik később lesznek a moziban. Az előny pedig, hogy ezekben a filmekben általában ismert színészek vannak. Ilyen idén például a Che Guevara-film.

- Hogyhogy idén nem válogattatok be magyar filmet?

- Ez mindig szemlefüggő. Alapvetően nem is számítunk magyar filmekre, hiszen aki képviseltetni akarja magát a Filmszemlén, az direkt úgy ütemezi be a filmje elkészültét. Nagyon ritkán van olyan, hogy egy-egy film nem lesz időre kész a Szemlére, és akkor úgy kerülhet hozzánk. Ilyen volt két éve az Overnight. Ez egy furcsa és nem is valami hálás szerep számunkra, hogy leadjuk vagy azt, amit nem válogattak be a Szemlére, vagy nem készült el időben. Persze szeretnénk, hogy ha lenne magyar film, de magyar vonatkozású film négy is lesz idén. A Csontdaráló című osztrák filmben Gryllus Dorka is szerepel, a Berlin Calling női főszereplője magyar, lesz egy magyar témájú amerikai dokumentumfilm (Kasztner meggyilkolása), és a Célegyenes című ausztrál filmben pedig egy kicsi szerepben feltűnik Orszánszky Jackie.

Forrás: [origo]
Josef Bierbichler és Dorka Gryllus a Csontdaráló című filmben


- Volt olyan magyar film, amin vacilláltatok?

- Nevezésben érkezett két Jackass-utánzat, de sem minőségileg, sem tematikailag nem illettek bele, ezért inkább úgy döntöttünk hogy nem kérjük őket. Megkerestek minket a Papírrepülők-kel is, de az meg már volt a Szemlén.
 
- Az számotokra kizáró ok?

- Minden fesztiválnak alapvető érdeke, hogy ne legyenek utánvetítések. Egyelőre még nem vagyok abban a helyzetben, hogy sok európai premierünk legyen, de abból már kinőttünk, hogy utánjátsszunk magyar filmeket. Egyébként idén lesz két európai premier is nálunk: az egyik a versenyszekcióban egy japán film (Gyerekek gyermeke), a másik pedig a már említett Kasztner meggyilkolása.
 
- Ki csinálja idén a reklámszpotot?

- Ugyanaz a társaság, akik tavaly, a hipokaloric group (Csáki László és Pálfi Szabolcs). Tavaly volt egy japán szekciónk és amiatt lett Godzillás a kisfilm, idén kicsit más hangulatú lesz. Részben a Gomorra, mint nyitófilm, és sok más bűnfilm is a krimi vonalat erősíti, és erre lesz egy utalás.

- Úgy láttam, hogy lófejű gazemberekkel készülnek a srácok.

- Igen. A keresztapa miatt jött a lófej, próbáltunk eljátszani azzal, hogy mi van hogy ha a lófej önálló életet él, többen is vannak, és nem mint áldozat, hanem mint elkövető szerepel a ló.

Forrás: [origo]

- Kik lesznek a vendégek idén?

- A zsűri elnöke Baltasar Kormákur lesz, a tavalyi nyertes film rendezője. Ő elhozza a Fehér nászéjszaka című filmjét is, ami egy Csehov-feldolgozás, modern átiratban. Három francia rendező is jön: Jean-Xavier de Lestrade (A másik orcádat), Jacques Doillon (Akárki megteszi), és Cédric Anger (A gyilkos). Itt lesz még George Dorobantu, a Felvonó című román film rendezője, és az Észak című norvég film rendezője. Elég sok vendég lesz, főleg rendezők, bár a Berlin Calling-ból a két főszereplő is itt lesz. A rendezőket valahogy könnyebb mozgatni, ők jobban együtt élnek a filmmel, mint a szereplők, akik szétszélednek amikor kész van a produkció.

- Április végén lesz az A38-on egy beszélgetés Anton Corbijnnal. Ahhoz van valami közötök?

- Nincs sajnos. Mi tavaly nagyon hajtottunk a Control-ra, szerintem a forgalmazó is jobban járt volna, ha nálunk mutatják be. Nagyobb nyilvánosságot kaphatott volna, így kicsit elsikkadt, mert amikor kijött, sok másik film volt mellette, és nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna.

- Régen csináltatok összeállításokat kliprendezők munkáiból, meg voltak rövidfilmes blokkok. Ezeket miért hagytátok abba?

- Az a kolléga, aki korábban csinálta, kicsit elvesztette a modzsóját. Nyüstöljük is, hátha visszajön valamikor a kedve, mert mi is szeretnénk, ha lennének klipek és rövidfilmek megint  Arra egy külön ember kell, mert olyan mint ha egy pici filmfesztivált csinálnál, egyenként kell beszerezni a klipeket vagy a rövidfilmeket. Optimális esetben egy forgalmazónál vannak, de ez nagyon ritka. Ha az ember leköt hármat és kiderül, hogy a másik kettőt nem adják, akkor az egész bukik. Ezért nincs sajnos nálunk retrospektív vetítés sem, mert akárhányszor megpróbáltuk, mindig ment a dominó és eldőlt az egész.

- Ötvenhatfilmet mutattok be idén. Nem akarjátok emelni ezt a számot?

- Szerintem most vagyunk az ideális filmszámnál. Amikor hatvan fölé mentünk, akkor nagyon sok olyan visszajelzés volt, hogy ez már sok, ezt nem látják át, nem tudnak ennyi filmet megnézni. Más kérdés, hogy külföldön, egy Budapesthez hasonló méretű városban akár háromszoros filmszámmal futnak fesztiválok sikeresen. Úgy látszik, nálunk ennyire van egyelőre igény, reméljük ezt majd lehet emelni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Vízer Balázs a 2007-es zárógálán

- Érintett titeket a gazdasági válság?

- Abszolút érintett. A filmek hetven százalékáért jogdíjat kell fizetnünk vagy euróban vagy dollárban. Amikor elkezdtük lekötni a filmeket, már mentek fel ezek a valuták, és amire ki is kellett fizetnünk, addigra állt a legmagasabban mindkét árfolyam. Az az összeg, amit tavaly erre költöttük, legalább 25 százalékkal emelkedett.

- Mennyire fontos számotokra a nézőszám?

- Több szempontból fontos. Egyrészt azért, mert a bevétel egy részét mi kapjuk, a másikat a mozi. Ha van magyar forgalmazó, akkor ő általában elviszi a mi részünket is. Másrészt azért is fontos a nézőszám, mert amikor állami pályázatokon nyomulunk, akkor nekünk igazolnunk kell, hogy azt a pénzt érdemes ránk költeni. És ugyanez áll a szponzorokra is. Látniuk kell, hogy érdemes velünk foglalkozni, hogy van érdeklődés, van elég néző.

- Hogy alakultak a nézőszámok az évek során?

- Mi ezt kétféleképpen nézzük. Van az eladott jegyek száma, ami folyamatosan nő, de azt nem tudjuk megmondani, hogy hány ember vette meg őket, hiszen van aki 15 jegyet vesz, más meg csak egyet. A másik szám a mozi kihasználtság, ami szintén folyamatosan növekszik. Az évközbeni kihasználtság - ha jól tudom - 25 százalék alatt van, a fesztivál idején pedig 60 százalékot megközelíti.

- A költségvetésetek nagy részét az állami támogatások teszik ki. Olyan szponzort nem szeretnétek, aki sok pénzt fizetne és kirakhatnátok a logóját szép nagyban a plakát közepére?

- Számunkra ez folyamatosan egy elgondolkodtató patthelyzet, hiszen ha X nagy támogatót bevesszük, akkor gyakorlatilag a programba is beleszólást adunk neki, mert akkor elvárja majd tőlünk, hogy sztárokat hozzunk, és nem a filmek kvalitása, hanem a pedigréje lesz majd a döntő szempont. Tehát, hogy milyen nevek vannak benne, ki csinálta, és milyen fesztiválon volt. Ami persze nekünk sem mindegy, de nem elsődleges szempont. Már így is van, hogy egy támogató megkéri, hogy ez így legyen, az úgy legyen, de még azon a határon mozgunk, hogy nemet tudunk mondani, vagy mindkét fél számára kedvezően tudjuk alakítani a dolgot. Nem mondom azt, hogy egy nagy támogató csak rossz lehet, csak még nincs egy igazán jól kidolgozott stratégiánk arra, hogy hogyan tudjunk valakit úgy beengedni, hogy mindenki jól járjon.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK