Derzsi János: Soha nem akartam megúszni semmit

2009.03.22. 9:33

Derzsi János harminc éve többé-kevésbé folyamatosan jelen van a színházban és a moziban is, mégis, mintha mostanában gyakrabban látnánk barázdált arcát a vásznon. Szerepelt A londoni férfiban, a Zuhanórepülésben és a Fövenyórában is, az idei Filmszemlén pedig két filmet is bemutattak, amiben játszik: a Koccanásban csak kicsit, a héten mozikba került Apaföldben viszont főszerepet. Napjait mostanában megosztja Tarr Béla új filmjének, A torinói lónak a próbái és társulata, az Új Színház előadásai közt. Csapongó beszélgetésünk során szóba került többek közt egy ló lehányása, Derzsi első csajozása ötévesen és a nótázás nem mindig helyénvaló öröme.

Az Új Színház színészbüféjében várok Derzsi Jánosra. A Szentivánéji álmo-t adják ma este. Ő Égeust játssza, csak a darab első és utolsó tíz percében van jelenése. Tíz perc után jön jelmezben, sóhajtva ül le.

- A Tarr Bélázás miatt vagy ennyire kifulladva?

- De mint az állat. Reggel öt órától ott voltam a lovakkal. Holnap is ötkor kezdünk, meg minden nap. November 22-e óta csinálom: ganajozok, tisztítom, vakarom, felszerszámozom, kihajtok vele, visszahajtok vele, ganajozok, vakarom...

- Közben Tarr mit csinál?

- Nézi, hogy stimmel-e vagy nem, és feltételezem, hogy közben a kameramozgáson gondolkodik. Neki mindig jár az agya.

- Mikor kezdtek forgatni?

- November 22-e óta minden nap úgy van, hogy forgatunk, de azóta én csak gyakorlok, még nem forgattunk egy kockát se.

- Hogy jössz ki a lovakkal?

- Van a főszereplő ló, a Ricsi, meg van a Liza, a dublőr. Ugyanúgy néznek ki, csak a Ricsinek szomorúbb a szeme. Én már gyerekkoromban is lovagoltam, voltam kaszkadőr is egy ideig, úgyhogy tőlem nem idegen ez a dolog. Csak nagyon macerás azért. A jobb kezem béna a filmben, úgyhogy bal kézzel kell egy hét és fél mázsás állatot felszerszámozni, irányítani. De ez a dolgom, erre esküdtem, aki kurvának megy, ne rinyáljon, ha egyszer véletlenül megbasszák. A gyakorlás azzal kezdődött, hogy amikor az istrángot tettem fel a lóra, beleszart a tenyerembe, utána meg lehugyozott. Erre én fogtam magam, szembenéztem vele és lehánytam a fejét. Ettől a perctől kezdve respektáljuk egymást.

Fotó: Hektor
Derzsi János | Nézz még több fotót a színészről!

- Mindez hol zajlik?

- Zsámbékon gyakoroltunk eddig, de a forgatás Leányváron lesz. Ez egy völgy, ahol nincs semmi. Semmit nem látsz, csak egy magányos eperfa van ott, meg az elképesztő szél.

Nagyon jó a forgatókönyv. Nem beszélhetek róla, de gyönyörű, merő költészet. Halvány dunsztom sincs, hogy hogyan lehet megcsinálni, de biztos meg lehet. Béla merészeket szokott álmodni, gondolom, most is sikerülni fog.

- Ő mindig ilyen nagy bizalmat kér?

- Igen. Egy ilyen monomániás őrülttel dolgozni nagyon jó. Idegesítő, bele lehet hülyülni, de közben így van értelme. Bármit kér, neki nem tudom azt mondani, hogy nem, mert számomra neki van a legerősebb hitele a rendezők közül.

- Mennyire tekinti partnernek a színészeit? Az ember diktátornak képzeli.

- Sokan azt hiszik, de nem így van, ez egy társasjáték. Egy nagyon erős, konok ember, de nagyon jó partnerek Hranitzky Ágival (Tarr élet- és alkotótársa, vágója - a szerk.). Amit Béla bánt vagy sért a lelken, azt Ági nagyon szépen levajazza, rendbe hozza. Béla nehéz fiú, de én nagyon szeretem.

- Hranitzky Ági folyamatosan jelen van?

- Abszolút, ő teljes értékű alkotótárs. Mindent megbeszélnek.

Fotó: Hektor
Derzsi János | Nézz még több fotót a színészről!

- Lehet legalább sejteni, hogy mikorra készül el a film?

- Ezt én Bélánál soha nem tudom. Nekem a Sátántangó négy és fél évembe volt, a Werckmeister két és fél évembe, A londoni férfi öt évembe.

- Évek alatt az ember gondolkodása változhat. Amikor ennyi ideig dolgoztok egy filmen, ez nem jelent problémát?

- Ez is bele van kalkulálva nála. De furcsa ám a színész agya. Amikor Fehér Gyurival a Szenvedély-t forgattuk, ott volt egy pillanat, amikor megyek be a műhelyből Bánsági Ildikóhoz, szétverek egy autót, gyomoridegem van, össze is hányom magam. Ott leállt a film két évre. Két év múlva vettük azt a jelenetet, amikor belépek az ajtón, és pontosan tudtam, hogy milyen állapotban voltam, és azt folytattam. A színész agya, ha még dolga van valamivel, nem felejt.

- Mikor volt utoljára katarzisélményed?

- Például ma, amikor némán végigjátszottam az első napot Bélával, kamera nélkül, és rettenetesen boldogan jöttem el. Az egész filmet lejátsszuk kamera nélkül, utána lejátsszuk fahrtkocsival, kamerával, és csak utána nyomja be a kamerát.

- És amikor végre megy a kamera, akkor már nem veszitek fel sokszor?

- A francokat nem! Kérdezi az operatőrtől, hogy neked jó? Nekem jó. Nekem is. Akkor még egyszer. És tizenötször még.

Fotó: Hektor
Derzsi János | Nézz még több fotót a színészről!

- Cannes-ban, A londoni férfi premierjén nagyon vicces kis csapatnak tűntetek.

- Nagyon jó volt. Az alatt a négy nap alatt, amíg Cannes-ban voltunk én csak ittam és énekeltem. Baromi jól éreztem magam, de vigyáztam a kölcsönszmokingra. A kedvesem meg vigyázott rám. Az azúrkék tenger partján ültünk, ettünk, beszélgettünk, a kedvesem nagyon szép volt, és én szerelmes voltam, mint az ágyú. Amikor a vörös szőnyegen mentünk fel és belecsendítettem abba, hogy "Nyírábrányi gyerek vagyok...", egyszerre hatan befogták a számat. Akkor éreztem, hogy talán most nem kéne énekelni.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK