Az Adventureland klasszikus felnőtté válós amerikai film, amiben a hős kilép a megszokott, enyhén nyomasztó családi ház kapuján, megismerkedik egy csomó érdekes figurával, tanul valami fontosat önmagáról és az életről, és még a szüzességét elveszíti. Igaz, hogy Greg Mottola (a remek Kiruccanók és a Superbad rendezője) sablonos sztorival és ezerszer látott karakterekkel operál, mégsem unalmas a filmje: jó színészekkel, ütős poénokkal és szerencsére kellő finomsággal nyúl a témához.

Forrás: [origo]
Adventureland | Kristen Stewart és Jesse Eisenberg

A sztori 1987-ben játszódik és Mottola saját ifjúkorából merített ihletett a történethez: azon a majdnem húsz évvel ezelőtti nyáron Jameshez, a film hőséhez hasonlóan, neki is el kellett mennie nyári munkát vállalni. James (Jesse Eisenberg A tintahal és a bálná-ból) európai vakációról álmodott, de a család pénze elfogy és így köt ki az Adventureland nevű lepattant helyi vidámparkban. A munka pocsék, de barátja lesz a geekarcú Joel (Martin Starr) és beleszeret Embe (Kristen Stewart az Alkonyat-ból). Mottola nemcsak Starrt emelte át ide a Superbad-ből: a vidámpark vezetője a bajszos Bill Hader, aki valószínűleg már soha az életben nem fog normális embert játszani -- itt is túlpörgeti kicsit a karaktert. Eisenberg viszont nagyon jó: még nem eléggé ismert arc ahhoz, hogy mindenféle korábbi karakterét ráaggassuk és finoman, szeretnivaló, büszke naivitással játssza el a verseket (néha) olvasó, szűz főiskolást. Stewart is jó a koraérett, dacos lány szerepében (ez már az Alkonyat-ban is jól állt neki, bár azt az Adventureland után forgatta le), de a szódásüveg szemüveges Starr visz mindent, valahányszor feltűnik a színen - nagyon jó és ráadásul ő kapta a legjobb szövegeket.

Forrás: [origo]
Adventureland | Martin Starr és Jesse Eisenberg


A film másik abszolút sztárja a filmzene: Mottola és Tracy McKnight, akivel a rendező a film soundtrackját rakta össze, vagy negyven nyolcvanas évekbeli slágerrel párnázta ki a sztorit, és az ember boldog mosolyra fakad, ha azt látja, hogy a füves sütitől bágyadt hősök arca fájdalmasan rándul össze, mert már hetvenedszerre csendül fel a vidámpark hangszóróiból Falcótól a Rock Me Amadeus. A jelmezek és a zene - ez a két dolog utal egyedül a nyolcvanas évekre; másra Mottola nem nagyon figyelt oda, de itt nem is a korabeli világpolitika vagy az amerikai közhangulat pontos ábrázolása volt a lényeg: gáz ez a nyár, végig kell melózni egy lúzer helyen, de a legkeservesebbnek hitt nyári munkából is születhet valami, ami megváltoztatja az életed.

Az Adventureland  megtekinthető az [origo] filmklub vetítésén szerdán este a Toldiban, valamint a Titanic filmfesztivál keretében április 5-én, vasárnap 16.30-kor az Urániában.