A hét elején még azon méláztam, hogy két, munkájuk alapján annyira különbözőnek tűnő ember, mint Ang Lee (Jégvihar, Tigris és sárkány, Brokeback Mountain) rendező és Demetri Martin komikus milyen benyomást tesznek majd a Taking Woodstock című cannes-i versenyfilm sajtótájékoztatóján, de most, hogy túlvagyok rajta, evidensnek tűnik a közös pont: a világ legkedvesebb tekintetű emberei közé tartoznak mindketten. Imádnivalók voltak, mint ezt remélhetőleg a lenti fotó is tanúsítja. A film főszerepét játszó Martin az újságírók nagy derültségére sok vicces választ rögtönzött, többek közt az én kérdésemre is: amikor azt firtattam, hogy ő is részt vett-e a forgatókönyv és főleg saját szövegének alakításában, közölte, hogy miután megkapta James Schamus forgatókönyvét, ő is legépelte az egészet, szóval hiába ugyanaz a szöveg, ő is megírta a filmet. Megtudhattuk tőle még azt is, hogy azzal kapcsolatos rossz érzését, hogy itt nem a saját szövegeit adta elő, hanem a rendező elképzeléseihez kellett igazodnia, úgy kompenzálta, hogy otthon basáskodott a családjával és a barátaival.

Fotó: Varga Ferenc [origo]
Demetri Martin és Ang Lee a sajtótájékoztatón | Fotó: Varga Ferenc

Lee elmondta, hogy miután tizenhárom év alatt hat tragédiát rendezett, úgy érezte, hogy ideje kicsit fellélegezni, és valami vidám dologgal foglalkozni, ezért döntött egy vígjáték mellett: "megérdemeltem már, hogy kicsit pihenjek és boldog legyek". Woodstock pedig azért vonzotta, mert "ez volt Amerikában az ártatlanság utolsó pillanata". A legfőbb nehézséget a forgatás során a rengeteg statiszta hitelessé tétele jelentette, a kétszáz legfontosabb statisztát külön kiképzésben részesítették a korhű megjelenéssel és viselkedéssel kapcsolatban. Schamus ezt tovább pontosította azzal, hogy meglehetősen nagy kihívás volt olyan statisztákat találni, akik "vékonyak, de nem kigyúrtak és megvan a fanszőrzetük. Azt hiszem, ez a mondat nagyjából össze is foglalja mindazt, ami az elmúlt negyven évben megváltozott".