Narancssárga egyenruhába bújtatott emberek, csoportos egzecíroztatásnak kitéve. Nem a guantánamói fogolytáborban vagyunk, hanem egy céges csapatépítésen, a Team building című film forgatásán. A Normafán zajló forgatásra ellátogatva személyesen győződtünk meg róla, hogyan próbálják jól fogyasztó és dolgozó robottá gyúrni többek közt Kamarás Ivánt és Nagy Zsoltot is, a rendezőnőt, Almási Rékát pedig kifaggattuk arról, hogy mindez hova vezethet.

A rendezvényterem közepén, két sorban kilenc narancssárga ingbe öltözött ember ül, arcukról leginkább értetlenséget vélek leolvasni, miközben a velük szemben álló, neonzöld gumilabdát tartó, gyönyörű angol kiejtéssel beszélő férfi magyaráz nekik: "akármilyen furcsán hangzik is, aminek az előbb tanúi voltatok, az nem más, mint kommunikáció". Aztán eldobja a labdát, ami kigurul a terem szélére, néhányan unottan utánanéznek a sárgaingesek közül. A bizarr jelenet a Normafán, a közepesen lepattant Budai Sport Hotelben játszódik le, a Team building című film forgatásán.

A Grunwalsky Ferenc osztályában, többek közt Gigor Attilával, Kocsis Ágnessel és Mátyássy Áronnal együtt végzett Almási (korábban: Szabó) Réka első nagyjátékfilmjében egy cég kilenc dolgozója vesz részt egy hétvégi csapatépítésen, ahol különböző feladatok segítségével egy angol tréner (Alexis Latham) próbálja a fejükbe verni, hogyan lehetnének még inkább a vállalat javára. Mindkét oldal idegenként tekint a másikra, de kapocsként jelen van a cég HR-ese (Fullajtár Andrea), aki a tréner munkáját segíti.

A dolgozók csapata ismerős arcokból áll, Almási nagyon tetszetős szereplőgárdát hozott össze: Nagy Zsolt, Elek Ferenc, Vasvári Emese, Szalay Mariann, Derzsi János, Blaskó Péter, Géczi Zoltán, Kamarás Iván és Varga Mari játsszák a vállalat részben megfelelni próbáló, részben húzódozó alkalmazottait. Mindegyikük más típust és hozzáállást testesít meg, Derzsi János például egy "népnemzeti figura, aki nem találja a helyét. A túlélés a célja, őrülten meg akar felelni egy olyan világban, ami nem az övé." Nagy Zsolt ezzel szemben ezerrel lázad "az ellen, amit George, a tréner képvisel, azaz, hogy minél termelékenyebb legyél, adott esetben úgy, hogy egy olyan személyiséget veszel föl, ami talán nem is létezik. A figurám szerint George tévútra viszi az embereket, amiben talán van igazság, de nem lehet az én figurám álláspontjával sem azonosulni, mert abszolút destruktív."

Fotó: Hektor
Derzsi János és Nagy Péter | Fotó: Hektor | Még több kép a forgatásról

Nem lőjük le, hogy hova fut ki a tréning, de a meglepetéseket tartogató forgatókönyvben van két kulcsfigura. Egyikük Fullajtár Andrea HR-ese, aki annyit árul el, hogy "a szerepem fontos része, hogy hogyan lavírozok a profi trénerkedés és a hazudozás közt. A film végén kiderül, hogy az egész hétvégének számomra volt a legnagyobb tétje." A figurájáról még elmondja, hogy "az a típusú ember, aki nagyon fel tud oldódni az önáltatásban, aki reggel nyolckor fel kell vegye ezt az arcot, mert különben nem is lenne. Azt gondolom, hogy ő az a tipikus szingli, aki megszállottan karrier- és cégmániás." Fullajtár sosem vett részt csapatépítésen, viszont a forgatás előtt a színészek találkoztak egy profi trénerrel, akivel megcsináltak néhány feladatot úgy, hogy szerepeik szerint kellett részt venniük a játékban: "érdekes volt figyelni munka közben, hogy mennyire pozitívan és oldottan adja föl ezeket a marhaságokat."

A másik jelentős figura a Nagy Péter (Lora) megformálta videós, aki az egész tréninget rögzíti. Péter a játékidő nagy részében csendesen dolgozik videokamerájával, de ezt izgalmasnak találja: "baromi érdekes, mert még nem csináltam ilyet, hogy a jeleneteim nem a szokásos módon a dialógusokból épülnek fel. Kevés szöveggel, sok jelenléttel vagyok. Figyelem, hogy mit látni a kamerámon keresztül, és ténylegesen felveszem a történéseket, egyszerre érzékelem a kamera képét és azt, amit én látok. Mintha egy másik én költözött volna be a kamerába." Péter figurája végül mégiscsak érintetté válik valamiképpen az eseményekben, de csak a filmből derül majd ki, hogy pontosan hogyan.

Fotó: Hektor
Fullajtár Andrea | Fotó: Hektor | Még több kép a forgatásról

A legtöbbet végül is a rendezőnő, Almási Réka árulja el a Team building-gel kapcsolatban.

- Mikor született meg a film gondolata?

- Először diplomafilmnek gondoltam a Team building-et, aztán, ahogy elkezdtem írni, rájöttem, hogy ebben a témában sokkal több van, mint 15-20 perc. Úgyhogy végül is ezt elvetettem, megcsináltam a Más-világ című diplomafilmemet, és utána rögtön elkezdtem írni ennek a forgatókönyvét.

- Milyen alapötletből indult ki a sztori?

- Egyszer részt vettem egy karácsonyi céges bulin, ahol tulajdonképpen nem történt semmi problematikus dolog, de az előadóestekről, az ajándékozásokról, a közös Jingle Bells-éneklésről, az alkalmazottak megfelelni akarásáról az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint a Tűz van, babám!, csak ma. Éreztem, hogy ezzel lehetne valamit kezdeni, és elkezdtem beszélgetni különböző emberekkel arról, hogy mi is ez a csapatépítés. Először olyanokkal, akik részt vettek benne, később trénerekkel is. Nagyon sok mindent loptam ezekből a beszélgetésekből, például a filmnek azt a jelenetét, amikor megérkezik a csapat éhesen, és az a feladat, hogy főzzenek maguknak vacsorát.


- Milyen hangulatúak voltak ezek a beszámolók?

- Változók. Voltak, akik védték. Abszolút nem a csapatépítéssel szemben próbálok filmet készíteni, hanem arról a világról, amiben most élünk 2009-ben, a gazdasági válság idején. Arról, hogy mit teszünk meg azért, hogy megőrizzük a munkánkat, hogy ezt a sok esetben szemét világot hogyan próbáljuk kikerülni, mibe próbálunk belekapaszkodni. A figurák mindegyikére jellemző, hogy van valami, amibe belekapaszkodik, például az ezotéria, a sport, vagy a komcsizás. Ilyen értelemben sztereotípiákat jelenítenek meg. És persze arról is szól a film, hogy ebben a világban mennyire próbálják az ember lelkét manipulálni azért, hogy jobban termelje a profitot. És hogy ennek érdekében milyen hülye, megalázó vagy éppen vicces szituációkban kell részt venniük egy kötelező szabadprogram keretében. Most a gazdasági válság miatt még aktuálisabb ez a történet, mint eddig volt. A multinál születik egy felsőbb döntés mondjuk Szlovákiában vagy Tajvanon, és akkor senkit nem érdekel a te lelked, senkit nem érdekel, hogy veled mi van, pedig odáig arról volt szó, hogy hogyan válj egy jó fogyasztó, dolgozó robottá.

- Kilenc vállalati dolgozó szerepel a filmben. Ők nagyjából egyenrangú figurák?

- Szeretném, ha egyenrangú figuráknak látszódnának, de pl. Nagy Zsolt karaktere kiemeltebb abból adódóan, hogy ő az, aki lázad az egész rendszer ellen. De próbálok arra hangsúlyt fektetni, hogy minden szereplő esetében nyerjünk egy pici betekintést abba, hogy mi történik vele.

- Miért lett angol a csapatépítést vezető tréner?

- Az első változatban még magyar tréner szerepelt a történetben. Magyarországon húsz évünk volt arra, hogy azt az új gondolkodásmódot átvegyük, amit ez a tréner is képvisel, mégsem épült be szervesen a magyar kultúrába, főleg nem az idősebbekébe. Azt gondoltam, hogy ezt sokkal jobban meg lehet mutatni, ha egy nyugati gondolkodásmódú ember jön ide, aki nem is igazán érti a magyar mentalitást, és ebből összetűzések is születhetnek.


- Milyen lesz a film hangvétele?

- Nehéz kérdés. Dráma, de szatirikus, groteszk dráma. Nehéz még ilyenkor megmondani, mert elképzel az ember valamit, aztán az új energiáktól, a szereplőktől, a stábtól, a beállításoktól elkezdi a saját útját járni.

- Hol tartotok most a munkában?

- Összesen 21 napos a forgatás, majdnem végig itt vagyunk a Normafán. Egy jelenetet vettünk csak fel máshol: kimentünk Tinnyére egy mezőre, ahol Fullajtár figurája egy relaxációs gyakorlat alatt elmeséli, hogy hogyan vezessünk 55, 100 vagy ötvenezer embert úgy, hogy ne legyünk ellenszenvesek, és hogy gondoljunk csak Mózesre, aki kivezette a népet Egyiptomból, és hogy ott is kellett egy szlogen, ami a Kánaán földje volt. Ebben egyébként az a kemény, hogy ezt nem én találtam ki.

- Te is részt vettél tréningen?

- Több tréningre is elmentem anyaggyűjtés céljából, a kész forgatókönyvet pedig megmutattam egy trénernek, és az derült ki, hogy nem tudtam akkora hülyeséget kitalálni, ami ne fért volna bele.