Ócskavas

2009.09.05. 17:53

A filmfesztiválokon mindig érdekes élmény, ahogy egy-egy újonnan megtekintett alkotás tükrében az ember újraértékeli a korábban látottakat. Például a Valhalla Rising-ot két nappal ezelőtt még az öncélű rendezői onanizálás netovábbjának tartottam, de a Tetsuo the Bullet Man-hez képest ma már egy egészen szerény, visszafogott és kifejezetten a néző kegyeit kereső kis dolgozatnak tűnik. Mondjuk, nem biztos, hogy szívesen megnézném azt a filmet, ami képes lenne még a Tetsuo élményét is megszépíteni.

Forrás: [origo]
Jelenet a Tetsuo the Bullet Man című filmből

Eddig nem volt szerencsém Tsukamoto Shinya nagy kultusznak örvendő két korábbi Tetsuo-filmjéhez, de a harmadik láttán nem is jött meg a kedvem hozzájuk. A rendezőt az elmúlt 17 évben folyamatosan zaklatták az amerikai producerek (köztük Quentin Tarantino is), hogy meg kellene csinálnia a Tetsuo amerikai változatát. A pénzemberek sztárt akartak a főszerepre, de Tsukamoto kötötte az ebet a karóhoz, hogy egy Tetsuo-film forgatására neki egy teljes évre van szüksége, mert nem akarja kitalálni előre az egészet, hanem a helyszínen szeretné kikísérletezni, hogy mi működik a legjobban. Nyilván nincs olyan sztár, aki egy japán body-horror kedvéért 12 hónapra lekötné magát, ezért a főszerepet végül a teljesen ismeretlen, félig japán származású Eric Bossick kapta. Feltehetően a sztár hiánya miatt a költségvetésre szánt összeg is megcsappant, és ezért játszódik a film Amerika helyett Tokióban (nem mintha sokminden látszódna a városból, a legtöbb időt egy pincehelységbe szorulva töltik a szereplők) és ezért néz ki úgy, mintha tíz forintból csinálták volna. A főhős feleségét alakító japán színésznő és a rendező által játszott antagonista olyan kibogozhatatlan akcentussal gyilkolja az angol nyelvet, hogy ha valaha amerikai mozikba kerül a Tetsuo the Bullet Man, biztos, hogy feliratozni kell majd. Persze, nem fog, mert gyakorlatilag nézhetetlen, és már egy nappal később is csak annyira marad meg belőle a nézőben, hogy három zaklatott ember üvöltözik egy kis szobában, közben fülsüketítő fémcsikorgás hallatszik, és az operatőr ki-be húzogatja a zoomot a kamerán.