Kefél a bécsi erdő

2009.10.19. 11:30

Bécsi kurvák és stricik, kopott motelek, plüsskanapék világából indul a Revans, hogy aztán a sűrű erdőn át megérkezzen egy roskatag parasztház foghíjas kerítéséhez. Götz Spielmann filmje benne volt az öt Oscar-jelölt külföldi film között az idén és az Osztrák Filmhét alkalmából nálunk is levetítették a hétvégén. A budapesti bemutatóra eljött a rendező is, akit a közönségtalálkozó után kaptunk el egy rövid beszélgetésre.

Alex (Johannes Krisch) egy bécsi kupleráj lótifutija: tiszta törülközőt pakol a baszobákba, munkába vonszolja a kiütött, vonakodó szexmunkásokat, fuvarozza a főnököt. Egy hajszálnyival idősebb annál, mint amennyit a beosztása alapján gondolnánk; a börtönviselt Alex nem egy minden hájjal megkent, ambíciózus karakter, inkább csak csendben álmodozik a hatalomról, de hagyja, hogy mások döntsenek helyette. Ez egészen addig így megy, míg bele nem szeret az egyik ukrán prostiba, Tamarába (Irina Potapenko) és el nem határozza, hogy kimenekíti a lányt és önmagát a nagy büdös kuliéletből. A terv az, hogy kirabol egy bankot valahol vidéken, közel nagyapja falujához.
 
Amikor Spielmann karaktert épít, a szereplőibe kódolja a sztorit, ami aztán kérlelhetetlenül hömpölyög előre. A Revans zsenije ott rejlik, ahogy egy ilyen súlyos, görög sosrtragédiát idéző, visszafordíthatatlan történet képes apró, friss csavarokkal meglepni a nézőt. Alex beszerez egy pisztolyt a bankrabláshoz (amit meg sem tölt), és az első pillanattól egyértelmű, hogy elbaltázza. Csak azt nem tudjuk, mennyire. Hiába imádkozik Alex barátnője, a sokkal racionálisabb és erősebb Tamara, a tragédia bekövetkezik. De az igazi történet csak most kezdődik. Távol a bécsi kuplerájtól, távol az autók zajától, a nagyvárostól.
 
Spielmann kiviszi a napfényre Alexet, bedobja egy erdőbe, egy tisztásra, hogy hőse minden zavaró elemtől megtisztulva nézhessen szembe az életével. Kiderül persze, hogy a természet lágy ölén is bonyolódhat a történet. A dühös, meggyötört Alex találkozik Susannével, annak az embernek a feleségével, akit balsorsáért okol. Kibomlik a cím, kiteljesül a bosszú. De Spielmannál ez sem automatikus, hanem mélységesen, zavarbaejtően emberi.

Forrás: [origo]
Ursula Strauss és Johannes Krisch a Revans-ban | Előzetes


A Revans komótos és tekintélyes film, ami lassan halad előre, de apró, virgonc rezdülésekből áll össze. A bűnös városból kimenekülve Alex a shakespeare-i varázserdőben találja magát, ahol minden megtörténhet és annak az ellentéte is: átalakulhat a gyűlölet és élet születhet a halálból. Krisch szűkszavú, összepréselt homlokú Alexe ragyogó karakter és kiváló színészi alakítás: olyan, amilyennek egy ilyen palit egy ilyen lehetetlen helyzetben elképzelek. Még nagyobb felfedezés a Susannét játszó színésznő, Ursula Strauss, aki lenyűgöző pontossággal dolgozik; minden mozdulata, hangsúlya remek. Az egész nő, ez a Susanne, kerek egész. Spielmann mesteri forgatókönyve és Strauss játéka humort visz a tragédiába, és súlyt a hétköznapi ürességbe.

+ + +

"A szépséget próbálom megfogalmazni magamnak" - miniinterjú Götz Spielmann-nal

Forrás: AFP

- Alex folyamatosan darabokra vág valamit, végig, az egész filmben. Hol fát aprít, hol kolbászt szeletel, de úgy tűnik, kényszeresen feldarabolja a világot maga körül. Egy ilyen hőssel a közepén, mi tartja össze, mi tartja egybe a Revans-ot?

- Talán az elképzelésem arról, amit el akartam érni ezzel a filmmel. Ezt a valamit soha nem tudtam szavakkal megfogalmazni, hiszen egy gondolat mindig sokkal több, mint egy ötlet, de az biztos, hogy soha nem éreztem azt, hogy a film szét akarna esni. Az első pillanattól fogva tudtam, merre tart és hova érkezik majd meg.

- Mit szeret a rendezésben?

- Elsősorban a csapatmunkát. Elképesztő örömet okoz együtt lenni, együtt alkotni ezekkel az emberekkel. Az is fontos része, hogy ez egy olyan munka, ami az életről szól. Olyan dolgokkal foglalkozhatok, olyan kérdésekre kereshetem a választ, amelyek minden nap, személyes szinten is komolyan foglalkoztatnak. A harmadik dolog, amit szeretek a filmrendezésben, az a színészekkel való munka, a próbafolyamat. És végül nagy öröm az, hogy úgy érzem, valami szépet alkotok, a szépséget próbálom megfogalmazni magamnak.

- A Revans készítése során milyen választ sikerült kapnia az élet nagy kérdéseire?

- Az az igazság, hogy idővel arra jöttem rá, az életben nem is az a lényeg, hogy milyen válaszokat kapunk a kérdéseinkre, hanem hogy mennyire tudjuk pontosan megfogalmazni a kérdéseinket. Ha ez sikerül, abban már ott lapul a válasz is.

- Mi volt akkor a kérdés, amit megfogalmazott magának a Revans-ban?

- Talán azt mondanám... "Illúzió-e az élet vagy sem?"

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK