Kerekes Vica: A meztelenkedés ugyanolyan feladat, mint a többi

2009.11.10. 0:47

Kerekes Vica rajongóit mostanában kényeztetik a mozikban. Még alig dolgozhatták fel a Szuperbojz okozta örömöket, máris itt az 1 című sci-fi, amelyben Vica egy könyvesbolti alkalmazottat játszik, akire ráhajt a főnöke. A 28 éves csodaszép színésznővel az 1 díszbemutatója után beszélgettünk, múlt hétfőn. Elárulta, hogy miért vállalta el a Szuperbojzt, mikor indokolt a meztelenkedés, valamint, hogy szürreális élmény-e, ha az ember mellét Mácsai Pál harapdálja. Egy izlandi forgatásról és a nyelve hosszáról is első kézből jutottunk információkhoz.

- Jelenleg két filmed is megy a mozikban: az 1 és a Szuperbojz. Anyukádnak melyiket mutatnád meg szívesebben?

- Az 1-et, de már mindkettőt látta.

- Hogy tetszett neki a Szuperbojz?

- Teljesen más, amikor ott vagy a premieren és égsz az öröm nagy hevében, meg amikor alszol rá egyet és kitisztul a fejed.

- Mit szóltál a Litkei Gergely-interjúhoz?

- Azt, hogy nincs egy igazság. Nem lehet tudni, hogy mi a kőkemény való. Mindenesetre szomorú, hogy ebből hír lett. Csak azt tudom elmondani, amit tapasztaltam. Volt egy-két jelenet, ami nem volt megírva, és már forgattunk. Állítólag kérték a forgatókönyvírót, hogy írja meg, mert pár nap múlva forgatnánk a jeleneteket, de valahogy nem érkezett tőle semmi, és így nekünk kellett kitalálni azokat. Baromira szenvedtünk Krisztiánnal, már akkor éreztük, hogy valami olyan lesz, aminek nem szívesen leszünk majd a részesei. Pontosan tudom, hogy mely részek voltak gázosak, nagy meglepetés nem ért.

- Miért vállaltad el azt a filmet? A forgatókönyv jónak tűnt?

- Nem olvastam a forgatókönyvet. Más játszotta volna ezt a szerepet, csak történt egy eset, ami miatt nem tudta elvállalni a kiválasztott színésznő, és akkor beajánlottak engem. Utolsó pillanatban ugrottam be, és én hülye-marha a forgatókönyv elolvasása nélkül mondtam rá igent. Ez is egy tapasztalat. Most, hogy mindenen túl vagyok, megkaptam a magamét a kritikusoktól, úgy érzem, hogy átestem a tűzkeresztségen. Nagyon jó ilyen dolgokat olvasni egyébként. Egy napig sokkban vagy, na jó, két napig, de aztán új nap virrad, megrázod magad, és tovább mész.

- Beszélgettem azzal a színésznővel, aki eredetileg játszotta volna a szerepet, és mesélte, hogy nagyon szerették volna, hogy félmeztelenül mutatkozzon a filmben. Te hogyan tudtad mégis magadon tartani azt a melltartót?

- Tudtam, hogy erre nem lesznek képesek rávenni engem. Elbeszélgettem a rendezővel, nem tudom, hogy hogyan értem el, igazából egy csoda és egy nagy kérdőjel. Nem akartam rástresszelni magam, mert láttam, hogy nincs helye ennek a dolognak. Jött ez a jelenet, hoztam egy szép melltartót, és megmutattam, hogy ez az, ami kell ide. Ezt mindenképpen egy győzelemnek élem meg.

Fotó: Hektor (hlog.hu)

- Az 1 című filmben viszont megszabadultál a ruhádtól. Ezt a meztelenséget miért érezted művészileg indokoltabbnak?

- Meg kell nézni a filmet, és akkor látod, hogy miért van ez.

- Megnéztem.

- Számomra a meztelenkedés, vagy az, hogy megmutatom a csupasz mellemet, ugyanolyan feladat, mint a többi. Ebből óriási dolgot csinálnak itt Magyarországon. Ha valaki megmutatja a mellét, az a baj, ha nem mutatja meg, akkor meg az a baj. Én ezt nem értem. Ha helye van, akkor helye van. Ebben a történetben a szexjelenet egyfajta kiteljesedés, az orgazmus a nagy csúcspont. Maya kiordít magából mindent, és megtalálja a megoldást a múltbéli problémákra, úgyhogy ez egyfajta megszabadulás is számára.

- Szürreális élmény, amikor Mácsai Pál harapdálja a melledet?

- Egy régóta dédelgetett álmom vált valóra ezzel. Mármint nem a mellharapdálással, hanem, hogy együtt játszhattam vele. Mondtam is neki, hogy amikor tizenéves voltam, üldögéltem a kis városkámban, Füleken a tévé előtt és láttam őt szavalni, és igen-igen tetszett nekem. Aztán évek teltek el, és a kollégámmá vált egy film erejéig. De abban a pillanatban, amire rákérdeztél, minden megszűnt, és erre már nem is gondoltam. Amikor azt mondják, hogy felvétel, akkor nem Vicaként gondolkodom. Az egy annyira más hely, és egy annyira intim hely.

- Másodszorra nézve kevésbé idegesítő a film, mint először. Az első óra könnyen lecsúszik, de amikor elfogy a sztori, onnantól nagyon lassan telnek a percek. Ezzel egyetértesz?

- Nem. Én nem csak a mi sztorinkat nézem benne, hanem ott vannak ezek a dokumentumanyagok is.

- Azok valóban adnak néha egy kis felüdülést.

- Számomra izgalmasabb volt másodszorra megnézni, mint először. Nagyon tömény, nagyon intenzív, és sok réteget feszeget. Az ember szerintem ebbe fárad bele egy kicsit, nehézzé válik az által, hogy ennyi mindent pakol rád a film.

Fotó: Hektor (hlog.hu)

- Körülbelül a hatvanadik percnél az emberi történet túlságosan követhetetlenné válik ahhoz, hogy lekösse a nézőt.

- Én is általában mindig az emberi történeteket keresem, és sokan mondták, hogy szerették volna látni, hogy hova fut ki ez a sztori, de nyilván ez a rendező keze. Én ilyenkor sajnálom egyébként, mert sok olyan jelenetet forgattunk le, amelyben többféle nőként jelenek meg. Színészként felmerül bennem, hogy még szeretném magam látni, de nem lehet.

- Mácsai nagyon teátrálisan játszik ebben a filmben.

- Számomra nagyon nehéz külsőként látni ezt az egészet. Azért tudom elfogadni és azért jött be nekem, mert a filmben annyira más mindenki. Igen, ő is teljesen más, mint a többiek, de én ezt helyén tudom kezelni, mert működik az, hogy ők ketten miért nem jöttek össze. Pontosan látszik, hogy miért van ez.

- Amikor lenyalod a könnyet az arcodról, az tényleg a te nyelved?

- Nekem híresen hosszú nyelvem van, de lehet, hogy picit rá volt segítve effekttel.

- Szerepeltél az Elle magazin fotósorozatában, amelyben elvileg smink nélkül fotóztak le színésznőket, mégis mintha mindenkin annyi alapozó lenne, hogy Othellót is játszhatna.

- Esküszöm az életemre, anyám mindenére, hogy rajtam egy fikarcnyi alapozó sincs, sőt még szájfény sem. Nem tudom, hogy a többieken mennyi van.

Fotó: Hektor (hlog.hu)

- Szerepelsz egy reklámban, a Szuperbojz plakátjával ki van tapétázva a város, az újságosbódék oldalán ott virítasz az Elle hirdetésén. Mostanában jobban felismernek az utcán?

- Egyáltalán nem. Szlovákiában igen, ott most nagyon elkezdődött valami a Nestydá-nak köszönhetően. Játszom most egy börtönös tévésorozatban is, és forgattam egy cseh mesefilmet Izlandon.

- Mi volt Izlandban a legmeglepőbb?

- Olyan, mintha a Marson járnál. Biztos nem szeretnék ott élni. Mész az egyik csodától a másikig, és közben csak bárányokat, krátereket és kopaszságot látsz. Semmi zöld. Ha szeretnél piknikezni, vagy kinyújtózni, vagy megpihenni, akkor nincs hova menni. Mintha mindent fölégettek volna körülötted.

- Hideg van?

- Nyáron voltunk, akkor 13 fok volt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK