Michelle Pfeiffer: Felszabadító volt betölteni az ötvenet

Vágólapra másolva!
Michelle Pfeiffer több mint húsz éve, a Veszedelmes viszonyokban dolgozott először Stephen Frearsszel, most pedig ismét a rendező egy kosztümös filmjében játszik főszerepet. A Colette regényén alapuló Chéri egy visszavonult kurtizánról, Leáról szól, akinek fiatal szeretője iránti ellentmondásos érzéseivel és saját hervadó szépségének elfogadásával kell megbirkóznia. Az interjúban Pfeiffer mesél arról, hogy miért tartja nagyon modernnek Lea figuráját, elárulja, hogy miben hasonlít Frears Columbóra, és vall arról is, hogy ő maga az ötödik x után hogyan küzd meg az öregedéssel. Olvasd el cikkünket és nyerd meg a Chéri című regény egy példányát!
Vágólapra másolva!

- Kiderül a filmből, hogy a férfiak furcsák?

- Szerintem nem olyan furcsák a férfiak, azt hiszem, a nők furcsábbak. Szerintem a nők bonyolultabbak.

- Az a nő is, akit a Chéri-ben játszol?

- Azt szerettem ebben a figurában, hogy nem az a sztereotip kurtizán, akire az ember először gondol a szó hallatán. Tele van ellentmondásokkal, és meghaladja a korát. A kihívás abban állt, hogy egy kosztümös film, illetve a kor által megkövetelt viselkedési formák keretei közt megmutassuk a mélyben rejtőző érzelmeket, de azért ne essünk át a ló túloldalára.

- Miért érzed úgy, hogy meghaladja a korát?

- Amikor a regény íródott, a nők még nem voltak függetlenek. Lea egy rátermett üzletasszony, és ez akkoriban nem nagyon létezett. Nem a nők kezelték a saját vagyonukat, nem voltak ingatlanjaik. Szóval ilyen szempontból ő nagyon is meghaladta a korát.

- A forgatás közben eszedbe jutott a Veszedelmes viszonyok forgatása?

- Meg kell mondanom, hogy Stephen egy fikarcnyit sem változott azóta! De még morcosabb, mint volt. Én viszont átlátok rajta! Mászkál a díszletben, maga elé mormog, és adja a Columbo felügyelőt, úgy tesz, mintha fogalma se lenne semmiről, de valójában semmilyen apróság nem kerüli el a figyelmét. Vág az esze, mint a borotva, és minden pillanatban tisztában van vele, hogy mi történik. Nagyon szórakoztató figyelni őt.

- A Chéri hogyan vonatkoztatható napjainkra?

- Szerintem a témái nagyon modernek, illetve univerzálisak és időtlenek: az öregedés, a fiatalság kultusza. Ezek Amerikában, illetve bizonyos mértékben az egész világon aktuális témák. Ahogy a fiatalságnak tulajdonított érték is, és az idősebb nő-fiatalabb férfi felálláshoz kapcsolódó tabuk, a korkülönbség kettős megítélése.

- Mit szólsz a "pumákhoz", azokhoz az idősebb nőkhöz, akik fiatalabb pasikra hajtanak?

- Pumák! Meg kell hogy mondjam, utálom ezt a megnevezést.

- Miért?

- Nem is tudom, nem szeretem. Olyan ragadozó-hangulata van. Szerintem ez attól függ. Én például ismerek egy párt, most házasodtak össze, és a nő húsz évvel idősebb, mint a férfi, de tökéletesen passzolnak egymáshoz. Sőt, igazából azt hiszem, a pasi az érettebb!

Forrás: [origo]
Stephen Frears és Michelle Pfeiffer a Chéri forgatásán

- Te hogy állsz a szépség és a kor kérdéséhez, ami Hollywoodban különösen a központban van?

- Az emberek mindenre rámondják, hogy "különösen Hollywoodban". Ez csak azért tűnik így, mert Hollywoodról beszámol a média, a hétköznapi emberekről pedig nem. Nem hiszem, hogy Hollywoodban inkább a szépség bűvöletében élnénk, mint mások a világ más részén. Szerintem a nőkön mindenhol nagy a nyomás, hogy címlapfotókkal szálljanak versenybe. Miközben a valóságban a címlapnők sem úgy néznek ki. Szóval kicsit beteg ez az egész.

- Hogyan kezeled az öregedést?

- Az öregedéstől való félelem sokkal rosszabb, mint maga az öregedés. Számomra nagyon felszabadító volt, amikor betöltöttem az ötvenet. Többé nem riogatott a távolból. Eljött, és nem történt semmi, nem lettem aszott öregasszony másnapra. Sőt, egyre inkább félig telinek látom a poharat, az ember egyre jobban értékeli, ami megadatott neki és az egészséget és az embereket, akik még mindig vele vannak és egyáltalán azt is, hogy még életben van.

- Az idő múlásával nehezebben kapsz szerepeket?

- A szerepek száma tényleg csökken, de szerintem egyre izgalmasabbak. Én nagyon szerettem azokat a szerepeket, amelyeket az utóbbi pár évben játszottam, mióta visszajöttem a szabadságomról.

Forrás: [origo]
Michelle Pfeiffer a Chéri-ben

- Ráuntál Hollywoodra?

- Nem igazán. Csak nagyon sok minden történt az életemben, a családommal, elköltöztünk, és ezek lefoglaltak. És nem kaptam olyan forgatókönyveket, amelyek arra sarkalltak volna, hogy visszamenjek dolgozni. Aztán, ahogy otthon a dolgok elrendeződtek, elkezdtem azon tűnődni, hogy "mióta is nem dolgoztam?", és kezdtem úgy érezni, hogy itt az ideje a visszatérésnek.

- Milyen érzés volt a Chéri bámulatos kosztümjeit viselni?

- A kosztüm kétélű kard. Egyrészt sokat segít abban, hogy átlényegülj a figurává. Egyszerűen másképp érzed magad azokban a ruhákban. Másrészt viszont idegen számodra és korlátozza a mozgásodat. Kicsit összeszorítva éreztük magunkat a fűzőkben, ruhákban, parókákban és kalapokban. A kalapok voltak a legrosszabbak, egy tonnát nyomtak, és amikor Kathy Batesszel a rózsalugasban sétáltunk, az operatőr gondban volt, hogy hogyan komponál bele mindkettőnket a képbe.

- Mit lehet tanulni a Chéri-ből?

- Azt, hogy el kell engedned a múltat és át kell lépned a következő életszakaszba. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy Leának most már öregasszonnyá kell változnia - bár a következő könyvben ez történik! Egy kicsit elengedi magát, felszed pár kilót, visszavonul és jól érzi magát.

Forrás: [origo]
Michelle Pfeiffer és Rupert Friend a Chéri-ben

- Leának mi a jó a Chérivel folytatott viszonyában?

- Szerintem olyan kapcsolat van köztük, amiben teljesen önmaguk lehetnek. És szuper köztük a szex. Nem ítélkeznek egymás fölött, hanem teljesen elfogadják a másikat. És bár Lea érettebb és tapasztaltabb Chérinél, mélyebb szinten, azt hiszem, nagyon is stimmelnek egymáshoz érettség tekintetében.

- Felmerült valaha benned, hogy írj vagy rendezz?

- Szuper lenne, ha tudnék írni, de nem vagyok túl jó benne, forgatókönyvírói tanfolyamra kellene mennem hozzá. De elképzelhetőnek tartom, hogy egy nap majd rendezek. Majd jó sokára. De festek, és azt imádom, úgyhogy lehet, hogy ha egyszer már nem leszek színésznő, akkor főállásban azzal foglalkozom majd.

----

Az angol nyelvű interjút a Chéri forgalmazója bocsátotta rendelkezésünkre. Fordította: Bujdosó Bori.