Bezzeg a románok

Az évtized második felében megtáltosodott román filmgyártás egyik gyöngyszeme érkezett el végre hozzánk is. A California Dreamin' egyszerre hatásos tragédia, komédia, szerelmi történet és korrajz, ami bárhol játszódhatna Kelet-Európában.

2005-ben kezdődött a nyugat-európai filmes sajtó által rögvest román újhullámnak keresztelt tendencia, melynek keretében a húszas, harmincas éveikben járó román rendezők temérdek díjat zsebeltek be a világ filmfesztiváljain, a legrangosabb cannes-i szemlén például hat ízben nyertek nagyjátékfilmes díjat. A 2007-es év volt a csúcspont, amikor mindkét cannes-i versenyszekcióban román filmet kürtöltek ki a legjobbnak; az Arany Pálmát a már sokat méltatott, zseniális 4 hónap, 3 hét, 2 nap kapta, az Un Certain Regard blokk fődíját pedig annak ellenére a California Dreamin'-nek ítélték, hogy rendezője nem fejezhette be a film vágását, mert halálos autóbaleset áldozata lett.

A 27 éves Cristian Nemescunak ez volt tehát az első és utolsó egész estés nagyjátékfilmje, ami önmagában is borzasztó tragédia, de a California Dreamin' befejezetlenül is olyan érett, kiforrott mű, amilyenről sok rendező több évtizednyi munka után is csak álmodhatna. Míg a román újhullám legnagyobb sikereinek (Lazarescu úr halála, 4 hónap, 3 hét, 2 hónap, vagy a Rendészet, nyelvészet) ismérvei a minimalista történet és a lineáris, realista megközelítés, Nemescu sokkal nagyobb fába vágta fejszéjét, hiszen a California Dreamin' több szálon fut, és több műfajt ötvöz magabiztosan. Az események mozgatórugója egy Koszovó felé haladó NATO-különvonat, rajta egy osztagnyi amerikai katonával és a háború kimenetele szempontjából fontos radar-lokátorral. A Románián való zökkenőmentes áthaladás érdekében persze "szóltak fentről", de egy Konstanca közeli falu konok bakterja úgy dönt, hogy az amerikai katonák és a NATO sem állnak a törvények felett, így a szükséges vámokmányok bemutatásáig parkolóvágányra állítja ("Tőlem akár maga Clinton is idejöhet, de a vonat nem mozdul, amíg nincsenek meg a papírok!") a szállítmányt.

A megtörtént eseményeken alapuló történet egyrészt tökéletesen működik a korrajz síkján. Az állomásfőnököt zsarolják, fenyegetik és vesztegetik minden irányból és a nagyhatalmi arroganciával érkező USA éppúgy megkapja a magáét, mint a korrupcióban és nemzeti önérzetességben tocsogó Románia. Az amerikai "vendégek" hírére felbuzduló falu azonban vígjátéki elemekkel ellensúlyozza a súlyos drámát és az amerikai zászló mintás nyakkendőben parádézó polgármester, a tengerentúli férjről álmodozó falusi kokottok, a drakulás motívumokkal gazdagított bordélyház, vagy a fergeteges falu-buli annyira találóak és ironikusak, hogy hangos hahotázásra késztetik a nézőt. Ráadásul még egy szerelmi szálat is sikerült beleszőni a sztoriba, ami egyáltalán nem erőltetett vagy hamis, viszont a kelet-európai mozitól szokatlan szép arcokkal és érzékiséggel emeli a vegyes műfajú film értékeit. A legnagyobb bravúr persze az, hogy a szálak/műfajok a lehető legtermészetesebb módon összeérnek és a román "Nesfarsit", illetve az angol "Endless" alcím ellenére sem tűnik a film egy cseppet sem befejezetlennek.

Itt Magyarországon külön élvezetet jelenthet az ismerős helyzetek és karakterek viszontlátása, akár negatív (fontoskodó helyi kiskirályok, korrupció, hiányos angoltudás), akár pozitív (vendégszeretet, kiadós mulatozás, szép nők) kelet-európai sztereotípiákról van szó. A California Dreamin' ugyanis játszódhatna nálunk is, vagy bármely másik kelet-európai, posztkommunista országban. Játszódhatna - viszont csakis Romániában készülhetett el, hiszen máshol elképzelhetetlen lenne, hogy a producer vágatlanul hagyja egy 27 éves, elsőfilmes rendező 2 és fél órás filmjét. Ez a páratlan alkotói szabadság, illetve annak tisztelete már elegendő, hogy irigyeljük a keleti szomszédot.