A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetítették az Ian Dury brit rocksztár életéről szóló Sex & Drugs & Rock and Roll-t. A rendező Mat Whitecross korábban Michael Winterbottom mellett dolgozott (Guantanamo, The Shock Doctrine), tehát mondhatjuk, hogy jó viszonyt ápol azzal az emberrel, aki minden idők legjobb zenei témájú életrajzi filmjét csinálta. Ezt jó előjelnek tekintettem, de tíz perc után egyértelműen látszott, hogy a Sex & Drugs & Rock and Roll messze nem abban a ligában játszik, mint a Nonstop partiarcok. Nagy kár, mert Andy Serkis pontosan olyan tökéletesen játssza el Dury-t, amennyire csak lehet, a korrajz is hiteles, de az egész elcsúszik a béna forgatókönyvön (amit ráadásul egy magyar ember írt).

Forrás: [origo]
Sex & Drugs & Rock and Roll | Andy Serkis

Gyors vágások, animációs betétek, szöveginzertek, üvöltő zene - energikusan indul a film, de a virtuozitás hamar alábbhagy és egy nagyon is konvencionális, elnagyolt, csapongó, túlpszichologizált drámát kapunk egy önző emberről, aki fizikai hendikepje ellenére (gyermekbénulás következtében elsorvadt a bal lába) sikeres művész lesz. Elöljáróban alig tudtam valamit Ian Dury zenei munkásságáról, de a film megtekintésével sem lettem okosabb, mert szinte a teljes játékidő alatt a főhős magánélete van a fókuszban. Volt pár koncertrészlet és próbatermes jelenet ugyan, de semmiféle kép nem állt össze bennem Dury zenetörténeti jelentőségéről, meg arról, hogy mitől volt ő olyan nagy király (mellékesen jegyzem meg, hogy minden elhangzó szám olyan volt, mint amikor egy részeg ember ordibál valami tingli-tangli liftzenére).

Forrás: [origo]
Sex & Drugs & Rock and Roll | Andy Serkis

Azért volt jó életrajzi film A nyughatatlan, mert ott a központi szerelmi dráma már önmagában is lebilincselő. A Sex & Drugs & Rock and Roll alkotói azt várják el a nézőktől, hogy csak azért törődjenek olyan közhelyes epizódokkal mint például, hogy a főhős egyszer bekakilt gyerekkorában, hogy szívtelen ember volt az apja, vagy hogy bántják a fiát a suliban, mert egy híres emberről van szó.