Elmónikázott show - a Czukor Show kritikája

2010.04.04. 15:35

Dömötör Tamás személyes médiakritikai penzumát egyedi formában, Füst Milán Boldogtalanok című művének visszabulvárosításával, egy fiktív kereskedelmi televízió képzeletbeli kibeszélőshow-jába illesztésével abszolválta. De hiába villantja fel a Czukor Show a cinikus médiamunkásokkal teli, profi módon köznép-alázó gépezetét, és hiába pompázik Árpa Attila teljes fényében a kitalált médiaparadicsom egén, a film csak egy vászonra nagyított tévéműsorrá laposodott, ügyesen bekeretezett látleletként végzi.

Pedig lendületesen, és ehhez remekül illeszkedő, következetesen rázkódó kézi kamerával indul a szórakoztatásnak és okulásnak egyaránt szánt ismeretterjesztés: ébredezik a város, Árpád, a producer (Árpa Attila) szorgalmasan végzi szokásos reggeli stressz űző Thai Chi gyakorlatait, hogy aztán fülére tapadt headsetjével villámgyorsan hasítson a buszsávban, és egy szigorúan szójatejes kávé elfogyasztása után, energikusan birkózzon meg a vártnál korábban érkező svéd befektetőkkel. Gond egy szál se, hiszen rendelkezésére áll a boldoguláshoz minimálisan elégséges biznisz-angol nyelvtudás, egy affektáló sajtkukac statiszta-animátor (Simicz Sándor), és a show házigazdája, Czukor Milán (Czukor Balázs), az egyenletesen kielégítő teljesítményre beprogramozott, rettenetesen sovány, médiarobot. Az átlagosnál tragikusabban, ám annál kifizetődőbben záruló talkshow ugyan kissé megroggyantja a napközis műsorsáv nagyurát, na, de holnap új nap virrad, á la Scarlett O'Hara, és a méltóságuktól könnyedén megszabaduló statisztákból is mindig akad utánpótlás.

Csakhogy a film hosszúra nyújtott közepében, a délutáni műsor profin adagolt és gerjesztett családi drámája trónol, ami - a színészi alakítások minőségjavító hatásától eltekintve, külön kiemelve Vasvári Emese lefojtott indulatoktól merev, motyogó, minimális helyzetváltoztatásokkal is maximálisan kifejező játékát - semmivel sem érdekesebb vagy izgalmasabb, mint bármelyik hasonló show, így aztán tökéletesen le is gyilkolja az ígéretes kezdeti lendületet. Az egyszerre két nővel élettársi kapcsolatban dagonyázó Gyula (Anger Zsolt) esete, cserbenhagyott anyástól, beteg gyerekestől a bulvárműsorokon szocializálódott néző számára nem tartogat semmi meglepetést, hacsak nem a szomorú véget. Mire azonban az egy ültő helyben kibontott cselekmény idáig tekereg, már annyira beleragadtunk a statikus tévéműsor-dramaturgiába, hogy azt sem tudjuk, képernyőt vagy vásznat nézünk. Ez filmnek túl kevés, túl ismerős és túl unalmas ahhoz, hogy megérintsen, pláne, hogy megrázzon. Ahogy a műsorkészítés kulisszatitkait ábrázoló részletek sem szállítanak aha-élményeket. Aki még nem tudta, az legalábbis sejtette, hogy milyen megalázó módon bánnak a statisztákkal, hogy milyen tisztességtelen formában szervezik a műsorba a vendégeket, és hogy a nézettség érdekében semmi, persze, hogy még az emberélet sem szent.

Forrás: [origo]
Péter Kata, Szabados Mihály, Anger Zsolt, Vasvári Emese és Csonka Szilvia

Dömötör belülről, és alaposan ismeri a kereskedelmi tévés világot, amit a Czukor Show-ban egységes stílusban, nem ítélkezve, mégis kritikusan szemlélve dokumentál. A semlegesség következtében azonban, a nagy felfordulásban magunknak kell kikaparnunk egy olyan karaktert, akivel képesek lehetünk azonosulni. A kirakat-dráma szereplői cirkuszi állat-pozíciójuknál fogva eleve ki vannak zárva, a háttéremberek mind végtelenül ellenszenvesek, a műsorvezető pedig nem több mint egy katalóguséletet élő, színes kartonokat szorongató pontocska a monitoron. Az egyetlen élőlény, akivel együtt mozoghatunk, az Árpád, a média birodalom apácskája. Egyedül számára van valódi tétje ennek a napnak, és a film legpontosabb, és egyetlen valóban lenyűgöző momentuma, ahogy ez a környezetéhez teljesen hasonult profitember mindig ott és úgy van jelen, ahogy a helyzet és a cél megkívánja. Árpa Attila önkritikus producer-karaktere hozza mozgásba, tartja össze, és viszi el a hátán az egész filmet.

Forrás: [origo]
Árpa Attila

A Czukor Show eredetileg színdarabként kezdte pályafutását, és elképzelhető, hogy a kibeszélőshow műfajának színházi közeggel történő vegyítése egy sajátos hangulatú, eredeti világot szült. A filmben azonban ennek a megtermékenyítő együttállásnak bottal üthetjük a nyomát.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK