Csányi Sándor: Senkitől nem lehet elvárni, hogy hős legyen

2010.04.05. 14:00

A Radnóti Színházban nagy sikerrel futó Apacsok című előadásból tévéfilmet forgat Török Ferenc (Moszkva tér, Szezon), amelyet az egyik országos kereskedelmi televízió főműsoridőben fog leadni október 23-án. A történet részben a hatvanas évek elején játszódik, amikor a kor fullasztó légköre elől páran a természetbe menekültek, és az indiánok egyszerűbb szabályai szerint élték életüket. A hatalom számára persze gyanús volt az indiánlét szabadsága, a főhőst beszervezi az államrendészet, és árulása negyven évvel később még az unokája életére is hatással lesz. Kilátogattunk a film forgatására, beszélgettünk a rendezővel és a főszerepet játszó Csányi Sándorral, aki elárulta, hogy jobb besúgó lenne belőle, mint indián, valamint arról is mesélt, hogy miért unja a szexjeleneteket.

Az Apacsok forgatása a Blaha Lujza téri Corvin áruház épületében lévő elhagyatott helyiségekben zajlik. Egy oldalsó ajtón jutunk be, amikor áthaladunk a belső udvaron balra pillantva benézhetünk a Spár szupermarketbe, jobbra pedig hulladékfeldolgozás folyik, ezzel magyarázható az orrfacsaró bűz. Azzal a lifttel jutunk fel a negyedik emeletre, amivel a Corvintetőre szoktunk menni. Itt rengeteg szoba van, tele széttört bútorokkal és törmelékkel, körülbelül úgy festenek, mint azok a szomorú fotók, amik a csernobili lezárt zónában készültek húsz évvel a katasztrófa után.

A legtöbb jelenet helyszínét adó helységek funkcióját csak néhány bútor jelzi, a többi tárgyat a sötét képregényeiről ismert Stark Attila festette fel a falakra. Konyhákban, irodákban, presszókban folynak a jelenetek, de ebben az épületben vették fel az indiántáborban és a Keleti pályaudvaron játszódó részeket is. Taschler Andrea gyártásvezető elmeséli, hogy ideális esetben stúdióban kellett volna leforgatni az Apacsok-at, de erre nem volt pénz, ezért régi gyárépületeket és egyéb lepukkant helyszíneket kezdtek nézni, és így akadtak rá a Corvinra. A helyszín legnagyobb hátránya, hogy piszkosul behallatszik a város zaja, én is többször tanúja vagyok annak, hogy egy-egy sziréna miatt le kell állnia a felvételnek, de olyan is történik, hogy pont egy megrázó monológ közben kezd el tolni valaki egy talicskát egy emelettel feljebb. (Bolyongtam egy kicsit a szobákban, erről itt lehet megnézni egy rövid videót.)

Kívülállóként ellátogatni egy filmforgatásra elég frusztráló élmény. Egy forgatáson mindenkinek megvan a dolga, pörögnek, feszültek, alig van idejük kérdésekre válaszolni, a riporter meg folyamatosan azt érzi, hogy láb alatt van. Továbbá baromira unalmas is. Általában azt lehet látni, hogy három órán keresztül vesznek fel ötmondatnyi dialógust, és ez a szöveg annyira beég a fejedbe, hogy fél évvel később is felszisszensz a moziban, amikor már a kész filmben hallod újra. Az Apacsok forgatása annyival izgalmasabb, hogy itt 4-5 perces jeleneteket vesznek fel egyben, és legalább meg lehet figyelni a nüansznyi változtatásokat a színészi játékban.

Egy kommunikációs gikszernek köszönhetően pont arra a napra hívták ki az újságírókat, amikor a film főszereplője, Csányi Sándor nincs jelen a forgatáson, ezért másnap is kimegyek, hogy találkozzam vele.

A Corvintető kistermében várakozunk péntek délben (este itt lesz a szokásos heti Gumipop-party), itt rendezkedett be a catering, lehet kávét és üdítőt inni, valamint egész ízletesnek tűnő svédasztalos ebéd is van. Belép Wéber Kata, Karalyos Gábor és Csányi Sándor, fekete alkalmi öltözéket viselnek. Szívesen megkérdezném Karalyostól, hogy miért vállalta el a szereplést a Barátok közt-ben, de mivel más kérdésem nincs hozzá, úgy érzem, bunkóság lenne csak ezt az egyet feltenni. Inkább lecsapok Csányi Sándorra, akinek pont egy cigarettányi ideje van arra, hogy beszélgessen velem.

Fotó: Valuska Gábor (gabooo.blog.hu)
Csányi Sándor | Nézz még több képet az Apacsok forgatásáról! | Fotó: Valuska Gábor

- Hámori Gabi mondta, hogy azt szereti Török Feriben, hogy olyan flegmán hatékony. Te hogyan jellemeznéd őt?

Csányi Sándor: Tök jó kifejezés. Gondolkodtam, hogy tudok-e mondani jobbat, de ez elég találó. Kell, hogy valami olyan függetlenség legyen egy rendezőben, amitől a színész el akarja nyerni a szeretetét, a figyelmét, állandóan meg akarjon neki felelni, és be akarja neki bizonyítani, hogy végre tudja hajtani az instrukciókat. És ez megvan Feriben. Itt is van, veled is van, jófej is, de van benne egy hátralépés, ami miatt állandóan azt akarod, hogy figyeljen rád.

- Amikor legutóbb beszéltünk, mondtad, hogy a színházban mennyire ritka az, amikor úgy tényleg összejön egy alakítás. Most, hogy egy olyan előadásból készül film, amit már jó sokszor eljátszottál, elő tudod szedni a legjobb megoldásaidat?

Csányi Sándor: Nem. Hálistennek mindent egy picit másképp kell, és az tök jó is, mert ilyenkor már kicsit be van kövesedve egy előadás, és nem lenne jó, ha mindent ugyanúgy csinálnánk. Hogy csak egyet mondjak, fordítva ülünk, másik oldalon van a szereplő, másik irányba kell nézni. Nagyon pici változás, de ha csinálod, mégis egyértelműen megmozdítódik a jelenet.

- Ha a színházban valami nem jön össze, akkor azt egyből érzed, és arra gondolsz, hogy ha meg lehetne gyorsan ismételni, akkor másodikra sikerülne?

Csányi Sándor: Fura a színházban, hogy nagyon belül kell lenni, egyrészt kell koncentrálni magadra, másrészt kell koncentrálni a kollégára, harmadrészt meg tök jó állapot, hogy miközben teljesen bezárod magadat abba a szobába, ahol éppen vagy, folyamatosan tudod csekkolni a nézők reakcióit. Ha figyelnek, akkor tarthatsz nagyobb szünetet, ha lanyhul a figyelem, akkor kicsit összébb kell húzni. Nézed, hogy mennyire jönnek veled. Ha azt érzed, hogy nem jönnek, akkor gáz van és lehet, hogy pont akkor kell nagyobb szünetet tartani. Valahogy fel kell kelteni az érdeklődésüket. Ha nincs feszültség, akkor azt el kell kezdeni termelni a jeleneten belül, és ha úgy mész be, hogy az előző jelenetben a többiek már megtermelték, akkor könnyű dolgod van.

Nézz még több képet az Apacsok forgatásáról! | Video: Varga Ferenc

- A te családodban derült ki valakiről, hogy besúgó volt?

Csányi Sándor: Nem. Apám szobafestő, anyám a MÁV-nál dolgozik, nem voltak ők tételek, nem számítottak. Nyilván egy értelmiségi családnál ez más, ott jobban megkörnyékezik az embereket. Minket kifelejtettek ebből.

- Hogyan reagálnál arra, ha valakiről kiderülne ilyesmi?

Csányi Sándor: Azt tudom, hogy arra, hogy reagálnék, ha engem bevinnének 18 évesen és azt mondanák, hogy nem engednek ki. Én simán aláírnék. Tök jó dolog hősnek lenni, de én tudom magamról, hogy nem vagyok olyan erős jellem. Ha azt mondják, hogy benntartanak három évig, és ha kijövök, onnantól megbélyegzett ember vagyok, se feleségem, se állásom nem lesz... én beszarnék. Úgyhogy innentől kezdve én nem is nagyon tudnék ítélkezni. Nyilván más, ha valaki maga jelentkezik bizonyos előnyökért. Azt gondolom, hogy senkitől nem lehet elvárni, hogy hős legyen. Ha valaki hős, az tök jó, de átlagembertől nem lehet elvárni, hogy vészhelyzetben hősiesen tudjon reagálni.

- Az ügynökmúlt felgöngyölítése elég felemás módon történt meg a magyar társadalomban. Szinte egyenként derült ki, hogy ez is besúgó volt, meg az is. Ha neked erre lenne ráhatásod, milyen intézkedéssel oldanád meg?

Csányi Sándor: Ha jól tudom, a kelet-németeknél úgy volt, hogy egyben kijött minden, minden hozzáférhető volt, és egy adagban megkapta a társadalom, hogy ki volt, ki nem volt, kiről, mit jelentettek, és akkor annak volt egy nagy visszhangja. Ott sokan vitték el a balhét egyszerre. Itthon meg nyilván arra használják ezeket, hogy melyik oldal, kit akar éppen bántani, és ez szar. Én nagyon sajnálom azokat az embereket, akiknek rettegésben kellett leélni az életüket. Hoztak fiatalkorukban egy rossz döntést, vagy egy akkor ésszerűnek tűnő döntést, amiről később kiderült, hogy mégsem volt az. Tar Sándorról olvastuk, hogy tönkrement ebben. Amikor kiderült, kiutálták a törzskocsmájából Debrecenben, aztán meg is halt rá pár hónapra. Bennem nincsen semmiféle harag, vagy ítélkezés, ha valaki elbaszta az életét, azt már felesleges bántani.

Fotó: Hektor
Garas Dániel operatőr, Soltész Judit rendezőasszisztens és Török Ferenc | Nézz még több képet az Apacsok forgatásáról! | Fotó: Hektor

- Úgy képzeled, hogy belőled jó indián lenne?

Csányi Sándor: Gyerekkoromban megvolt az összes May Károly. Nagyon bírtam azokat a könyveket, akkor nagyon szerettem volna indián lenni. Tök fura ez. Minden napom úgy telik, hogy beöltözöm és úgy csinálok, mintha valaki más lennék, de az életben elmenni az indiánok közé, és úgy csinálni, mintha indián lennék, és vigyázni, nehogy egy másik törzs megtámadjon minket, közben meg nincs másik törzs, nincs ellenség, csak mi vagyunk ott, esetleg a postás még arra jöhet... ezt egyszerűen nem tudnám komolyan venni. Nagy Zsolti mesélte, hogy volt egy olyan feladata a Krétakörben, hogy 24 órán keresztül kint kellett lennie a természetben, és semmit nem volt szabad csinálnia. Kimész egy fa alá és ott kell ülnöd, kibírni valahogy azt a semmit. És Zsolt tök jól megfogalmazta, hogy az ember beszél arról, hogy a természet milyen fantasztikus, de ha kimész a természetbe, akkor a természet szúr, kényelmetlen, meg bogarak vannak, meg unalmas. Nekem is van egy dramatikus képem arról, hogy milyen szép a természet, de közben megbolondulnék, ha nem lenne mobiltelefonom, vagy nem tudnék olvasni semmit. Muszáj valamit csinálni. Ülni és nem csinálni semmit a természetben, azt hiszem, attól megbolondulnék.

- A múlt héten csináltunk egy összeállítást a húsz legemlékezetesebb magyar filmes szexjelenetről, de te nem kerültél bele. Szerepeltél jó szexjelenetben, csak nem vettük észre, vagy direkt nem vállalsz szexjeleneteket, vagy valamiért nem adnak neked szexjeleneteket?

Csányi Sándor: Nekem nem voltak. De én nagyon nem szeretem a meztelenkedést sem. Sem filmben, sem színpadon. A hetvenes években nagy szám volt, hogy bejönnek emberek meztelenül a színpadra, és az valami őszinteséget vagy lázadást jelent. Szerintem nem jelent semmit. Mondja nekem bárki, hogy képes egy színész szemébe nézni, hogy ha nincs rajta ruha. Ha férfi, ha nő, úgyis azt nézed, hogy himbálózik, vagy nem himbálózik, vagy milyen a cicije. Elveszted a szereplőt, semmit nem figyelsz belőle csak azt a részt, amit egyébként nem látsz. A szexjelenetek meg mindig borzasztó unalmasak. Valamit ki kéne találni, mert annyira el van használva az egész. Egyszerűen nem adják át, hogy két ember összetalálkozik. Ami megmaradt bennem, az Juliette Binoche és Jeremy Irons a Végzet-ben, vagy a Visszafordíthatatlan-ban, amikor Monica Belluccit megerőszakolják. Amúgy én unatkozom, ha szexjelenet van.


Lejárt az időnk, jön az agilis rendezőasszisztens, hogy visszavigye a színészeket a forgatás helyszínére. Karalyos, Wéber és Csányi mögött haladva csinálok egy videót az útról a kis nyomoronc fényképezőgépemmel.

Nézz még több képet az Apacsok forgatásáról! | Video: Varga Ferenc

Egy konyhai díszletbe érkezünk, ahol a film egyik kulcsjelenetét, a halotti tort veszik fel éppen. A kis asztalt hét színész üli körül, a kamera azonban egyedül Marjai Virág arcára irányul. A master shotot (amikor teljes környezet látszódik) már korábban felvették, de ebben a jelenetben egyedül Marjai kap majd közelit, mert ő alakítja a halott férfi feleségét, és az ő reakcióit fogjuk látni, miközben a többiek arról vitatkoznak, hogy folytassák-e az indiánjátékot. Ezt felvehetnék a többi színész nélkül is, de a rendező ragaszkodik hozzá, hogy mindenki rendesen eljátssza a jelenetet, annak ellenére, hogy nincsenek is benne a képben. Marjai kisírt szemekkel pillantgat jobbra-balra, zaklatottsága csak fokozódik, amikor a fent említett szirénák és talicskás ember miatt már negyedszerre kell felvenni ezt a hosszú, nehéz jelenetet. Egyszer amiatt is ismételni kell, mert a képkivágatba éppen hogy csak belógó gyertya lángja alacsonyabb, mint azt az operatőr szeretné. Pont az ebédszünet előtt vagyunk, mindenki már érezhetően ingerült, de Török addig nem nyugszik, amíg dobozba nem kerül a jelenet, mert tudja, hogy ebéd után jóval dekoncentráltabb lesz a stáb, mint most.

Törökről érdemes tudni, hogy a nagyjátékfilmjei (Moszkva tér, Szezon, Overnight) között rendszeresen forgat reklámokat, rövidfilmeket, dokumentumfilmeket, de csinált már kísérleti animációs filmet is. Azt mondja, erre azért van szükség, hogy kondiban tartsa magát. Az Apacsok a harmadik tévéfilmje a Garaczi-drámából készült 2005-ös Csodálatos vadállatok, és a Spíró-darabot feldolgozó tavalyi Koccanás után. Törökkel három részletben tudok beszélgetni: kétszer néhány percet átállások alatt, és kicsit hosszabban, miközben az ebédjét fogyasztja (rántott hal majonézes krumplival).

Fotó: Hektor (hlog.hu)
Török Ferenc | Nézz képeket az Apacsok forgatásáról! | Fotó: Hektor

- A Koccanás-ból szoborfilmet csináltál, az Apacsok-ban mi lesz a kunszt?

Török Ferenc: Talán a festett hátterek, ez a sajátos mesevilág. Meg szeretnénk őrizni azt a meseszerűséget, ami a színdarabban is alap volt, de arra nem lett volna pénzünk, hogy greenboxban felvegyük a jeleneteket, és utána mögéjük tegyük utómunkában a színházban jól működő animációt. A Koccanás-nál is úgy volt, hogy két hét alatt nem tudtuk volna leforgatni azt a 96 jelenetet, ezért ki kellett találni valamit. Az ember ilyenkor kombinál, hogy mik a jellemző kulcsfogalmak. Ott a mozdulatlanság volt, itt meg a diafilm. Hogy maradjunk abban a Winnetou-világban, amit a nagymamánk mesélt nekünk nyolcéves korunkban, és az a mesefilm alakuljon a nagypapáról szóló politikai krimivé. Nem akartam ebből egy realista filmet csinálni, mert annyi a teória és a fikció ebben a témakörben, hogy minden a stilizáció felé mutatott. Azért szeretem ezt a drámát, mert nem akar ítélkezni vagy megbocsátani, egy család történetén keresztül szembesít olyan dolgokkal, amiket vagy megválaszolunk, vagy eltitkolunk.

- Hogy lehet, hogy Csányi Sándorral eddig nem akadtatok össze?

Török Ferenc: Többször volt arról szó, hogy dolgozunk együtt. Az Overnight-nál nagyon sokáig gondolkodtam, hogy Bodó, Nagy Ervin, vagy Csányi. Akkor őket tartottam a legjobb három színésznek. Amikor a Radnótiba hívtak, boldog voltam, hogy Sanyival dolgozhatok. Aztán amikor továbbléptünk a filmre, külön örültem neki, mert tudtam, hogy Sanyi sokkal jobb lesz filmen, mint a színházban. Ezt most így a forgatás végefelé már biztosan tudom. Amit a film tud a színházzal szemben, az a közelkép, és Sanyi érzelmes színész, kis rezdülésekkel képes hatást elérni és, ami még fontosabb, hogy össze tud törni, az Apacsok-ban pedig össze kell.

Fotó: Hektor (hlog.hu)
Bálint András és Török Ferenc | Nézz képeket az Apacsok forgatásáról! | Fotó: Hektor

- Amikor néztük az Apacsok-at a Radnótiban, az előadás végén a barátnőm percekig zokogott. A film is ennyire oda fog verni?

Török Ferenc: Ez a cél.

- Ideális esetben milyen hatást kell kiváltania ennek a filmnek?

Török Ferenc: Ha azt a hatást kiváltja, amit a színdarab, azzal már elégedett leszek. Sokszor bent ülök az előadásokon, tanulgatom a színházi rendezést, ízlelgetem az örömeit, és bemegyek a harmincadik előadásra és érzem, hogy erősebb a hatás, mint mondjuk a hetediken. Örülök, hogy egy kereskedelmi tévé észrevette benne a lehetőséget, és emiatt valószínűleg nagyon széles közönséghez el fog jutni. Nyilván ebben az is benne van, hogy a téma érdekes, de az is, hogy olyan színészek játsszák, akikre talán kíváncsiak még a tévénézők. Ezt a témát feldolgozni a mi generációnk szemszögéből mindenképpen unikális dolog. Szembenézünk azzal, hogy a kommunizmusból jövünk, abban nőttünk fel, meg a szüleink és nagyszüleink múltjával. Valamelyest szűz szemmel, de nagyon is involváltan, mégis némi távolságtartással. A magyar társadalomban az ügynökmúlt feldolgozása gyermekcipőben jár. Ez a probléma a környezetemben több esetben és sok féle szempontból felvetődött, tehát van egyfajta felelősség, hogy megpróbáljuk árnyaltan vizsgálni. Szerintem nagyon gáz a struccpolitika és az átpolitizáltság, ami ezzel az üggyel kapcsolatban zajlik értelmiségi körökben. Itt tényleg arról van szó, hogy mi van akkor, ha egy családban történik meg ez. Mi van akkor, ha egy mai harmincéves ember életébe köszön be ez a történet? Azt várom, hogy megnézi a tévében főműsoridőben több százezer ember, és beszélgetnek majd erről, mert ez megkerülhetetlen.
 
- Hallottál vissza olyan történeteket, hogy akik megnézték ezt a darabot, azok között elindultak beszélgetések?

Török Ferenc: Abszolút. Annyira ritka az ilyen téma, és a színházban annyira hálás a közönség, amikor valami közvetlenül megérinti. Persze nagyon fontos Shakespeare-t a mába helyezni meg a színházi nyelvet újraértelmezni, de az Apacsok sztorija tényleg jelenidőben provokál.

Fotó: Hektor (hlog.hu)
Szervét Tibor, Schneider Zoltán és Török Ferenc | Még több kép | Fotó: Hektor

- Van bármiféle személyes kötődésed ehhez a témához? Ismerőseid körében derült ki emberekről, hogy besúgók voltak?

Török Ferenc: Rengetegről. Vagy az derült ki emberekről, hogy jelentettek, vagy megnézte az aktáját és kiderült, hogy X barátja jelentett róla. Húsz éve így vagy úgy ez egy állandó téma, nemcsak a szakmában, de a tágabb környezetemben is.

- Ki volt a számodra a legmegrázóbb?

Török Ferenc: Nekem Bódy Gábor volt a legmegrázóbb, de most nem akarok neveket sorolni.

- Ha lenne ráhatásod, hogyan oldanád meg ezt a problémát?

Török Ferenc: Internetre az egészet. De ez is egy nagyon nehéz kérdés, mert személyiségi jogokat sérthet, mert nem feltétlenül akarja az, akiről jelentettek, hogy kitudódjon, hogy miket csinált.

- Honnan jött a történet indiános vonala?

Török Ferenc: Meg akartuk találni a közeget a darabhoz. A levéltárból hozzájutottunk jelentésekhez, és megnéztük, hogy milyen közegek jöhetnek szóba egy fikciós történetnél. Van kultúra, színház, film, de az egy kicsit unalmas közeg. Viszonylag korán ráakadtunk az indiános történetre, ami mindenkit beindított. Jobb, mint egy gyár vagy egy színházi közeg, rá lehet kapaszkodn vizuálisan és rengeteg titkot rejt. Ez egy olyan asszociációs lépcső volt, ami után eszünkbe jutottak a KGST-s indiánfilmek (az Apacsok például egy Gojko Mitic-film címe), meg gyermekkorunk diafilmjei, onnantól megvolt a dramaturgiai elv.

- Az előadásról mindenki azt mondja, hogy nagyon filmszerű, a film pedig úgy néz ki, mintha nagyon színpadias lenne.

Török Ferenc: A közelik miatt azért filmszerű lesz, de ez egy stilizált világ, azt akarom, hogy a néző ne tudja eldönteni, hogy egy díszletben vagyunk, vagy egy konyhában.

Fotó: Hektor (hlog.hu)
A konyhadíszlet | Nézz még több képet az Apacsok forgatásáról! | Fotó: Hektor

- Volt valami előképe ennek? Láttál ilyesmi filmeket már?

Török Ferenc: Nem szoktam filmekre gondolni, mikor a látványvilágot elképzelem, maximum utólag. Derek Jarmannak vannak hasonló filmjei, de Fassbinder késői filmjei is ebbe az irányba mozdultak, például a Querelle. Egy olyan folyamatnak a végpontja egy ilyen döntés, ami nem azzal kezdődik, hogy láttam egy ilyen filmet, hanem a megoldandó problémákkal, itt például, hogy háttérvetíteni nem tudunk, 3D-trükkre nincs pénzünk, akkor hogy tudjuk megteremteni mégis. Nagyon megörültem annak, hogy ezt az analóg világot választottuk. A totálok szintjén megadjuk a meseszerűséget, aztán bemegyünk közelibe, s onnantól már az érzelmekről szól.

- Lesznek azért animációs jelenetek?

Török Ferenc: Igen, Gauder Áron nyitó/záró képei megmaradnak, az összekötőkben azonban árnyjátékot játszunk. Megszereztük a régi Super 8-as filmeket, amiket a bakonyiak és a Duna mentiek forgattak anno, kivetítjük és sziluettben futnak előtte mai jelenetek, amiket a mai indiánok játszanak el. Itt voltak napokig a bakonyi indiánok, nagyon sokat segítettek, hálásak lehetünk.

- Idegesít, hogy a Csodálatos vadállatok nem érhető el semmilyen módon?

Török Ferenc: Sokszor volt tévében, fel kéne tenni az internetre, de ez nem az én kompetenciám. Egy főiskolás producersrác megkeresett tavaly, hogy kiadnák DVD-n, de aztán nem lett belőle semmi.


Mit ad Isten, a Videán fent van öt részletben az egész Csodálatos vadállatok, úgyhogy aki eljutott idáig ebben a cikkben, az most bónuszként megnézheti ezt az egészen kiváló alkotást is.

második részharmadik résznegyedik részötödik rész

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK