Egy napig tartott a román csoda

2010.05.15. 0:24

Bujdosó Bori kolléganőm pont a tegnapi cikkében előlegezte meg, hogy közel az idő, amikor csömörünk lesz az új román film leleplező realizmusától, és a próféta szólt belőle, mert az Un Certain Regard szekcióban ma bemutatott Aurora című alkotás úgy hatott, mintha ennek a minimalista stílusnak a különösen nézőbüntető paródiája lenne. Pedig az Aurorá-t az a Cristi Puiu jegyzi, akinek a Cannes-ban is díjazott Lazarescu úr halála című 2005-ös filmje új román filmes reneszánsz egyik alapvetése volt, így szinte biztosra vettük, hogy a rendező egy újabb remekművel érkezik. Sajnos már az első néhány jelenet után egyértelművé vált, hogy valami most nagyon nem működik.

Forrás: [origo]

Szokták mondani, hogy a román újhullámos filmekben szinte csak olyan jelenetek vannak, amiket egy "normális" filmből azonnal kivágnának. Ezek a nagyon pontosan megtalált pillanatok, amik annyira ismerősek az életből, de olyan nehéz hitelesen vászonra vinni őket. Normális esetben ezekből az apró momentumokból összeáll egy történet és megelevenednek a figurák, akikkel nagyon mélyen tudunk azonosulni. A csigalassúsággal hömpölygő Aurora is az élet ritmusát igyekszik leképezni, de az elkapott pillanatok nagyon nagy része banális szöszölés, amik nem indítják be a fantáziánkat. Nehéz meló ezt a filmet nézni, mert hiába a háromórás (!) játékidő, nem kerülünk közelebb a szűkszavú főhőshöz, legtöbbször csak azt látjuk, hogy értelmezhetetlen (vonatsínek között caplat) vagy teljesen érdektelen (a zuhany alatt vakarja a tökét) dolgokat csinál.

Egyedül abba tudunk kapaszkodni, hogy a savanyú ábrázatú főhős (akit a 43 éves rendező alakít), egy ponton puskát vásárol, és onnantól azt várjuk, hogy mikor fogja használni a fegyvert, de addig még rengeteg büntetően unalmas jelenetet kell végigszenvednünk, amiben felveszi a papucsát, leveszi a papucsát, néz a sötétben, lefekszik az ágyra, boltban mászkál, vagy éppen a lerobbant lakásának a felújítását intézi. Az Aurora megtekintése nem hálálja meg azt a sok időt és energiát, amit megkövetel a nézőtől, rejtélyessége dühítő, szenvtelensége taszító.