A varázslat ma elmaradt

A Varázslótanonc című fantasy egyszerre ígér nekünk kalandot, romantikát és akciót, de egyik fronton sem teljesít, ezért a nézőnek csak az unatkozás marad.

A Varázslótanonc olyan bágyadt film, hogy a gondolatára is ólmos fáradtság vesz erőt rajtam. Miközben néztem, arra gondoltam, hogy ez bizony még a Perzsia hercegé-nél is unalmasabb, és lám: a Varázslótanonc öt (!) forgatókönyvírója közül kettő amazon is dolgozott. A két film főképp hibáiban - kiszámítható, lapos cselekmény, kidolgozatlan figurák, klisékből építkezés - hasonlít egymásra. De a Perzsia hercegé-ben legalább a látvány rendben volt.

A film már a sztorit felvezető nyitójelenet alatt elveszített engem. Merlinnek, a nagy varázslónak a tanítványai, a jó oldalon harcoló Balthazar (Nicolas Cage) és Veronica (Monica Bellucci) csap össze a gonoszt szolgáló Horvath-tal (Alfred Molina), de a jelenet mindenféle izgalmat nélkülöz, Jon Turteltaub (A nemzet aranya) rendező finoman szólva nem a feszültségkeltés mestere.

Aztán befut a címbeli varázslótanonc egy Dave nevű, fizikaőrült egyetemista (Jay Baruchel) személyében. A film majdnem kétórás, mégsem igazán akar azzal bíbelődni, hogy egy 21. századi srác, aki a tudomány hatalmában hisz, hogyan birkózik meg azzal a ténnyel, hogy varázserővel rendelkezik. Elég egy rövid kiruccanás a kínai negyedbe, ahol egy tűzokádó sárkány kis híján megöli, és ő máris kedvet kap a varázsláshoz.

Ezt a mellékes problémát gyorsan letudva máris áttérünk az olyan igazán fontos dolgokra, mint például hogy hogyan kell plazmanyalábot varázsolni. Balthazar varázslóleckéi alkalmat adnak az írók kifinomult humorának megcsillogtatására: tény és való, hogy amikor a bénázó Dave-et tökön találta egy plazmanyaláb, az előttem ülő két, nyolcévesforma kislány felkacagott. Náluk többet csak a Dave szívszerelmét alakító Teresa Palmer kacarászott a film alatt, ő viszont konkrétan hibbantnak tűnt bizonyos jelenetekben. Kevés nőt ismerek, aki gyöngyöző nevetéssel reagálna arra, ha a pasija váratlanul bejelentené, hogy repülőgép helyett egy életre kelt acélmadáron utaznak vakációzni.

Nicolas Cage és Alfred Molina a Varázslótanonc című filmben

Butasága és kiszámíthatósága ellenére még mindig nyújthatna némi élvezetet a film, ha dramaturgiailag ügyesen volna felépítve, de ez fájón hiányzik. Elkerülhetetlenül haladunk a jó és a rossz végső összecsapása felé, de menet közben két órán keresztül szinte semmi sem történik (kivéve a plazmanyalábokat). A varázslóvá válás során Dave és Baltzahar legnagyobb konfliktusa egy rosszul sikerült felmosás (de tényleg), ennyire nem jutott semmi az öt forgatókönyvíró eszébe.

És láthatóan a színészek is unatkoznak. Nicolas Cage már nagyon rég leszokott a színészkedésről, most is csak lébecol, így Jay Baruchelre hárulna, hogy valami bájt csempésszen a filmbe. A fiatal színész, aki már annyi esetlen és megkapó figurát eljátszott, most is ugyanezt hozza, de minden meggyőződés nélkül. Ami a Túl jó nő a csajom-ban kedves és életteli volt, az itt most egy begyakorolt rutin ismétlése. Naná, hogy mi is halálra unjuk magunkat.