A plakáttal csak hazudni lehet

2010.08.28. 20:36

Kenczler Márton tervezi most a legkarakteresebb filmplakátokat Magyarországon. Ő jegyzi a Made in Hungária, a Papírrepülők és az Utolsó idők poszterét, ez utóbbival közönségdíjat nyert a Szemlén. A fiatal grafikus elmesélte, hogy mit szoktak elszúrni leggyakrabban a filmplakátokon, mennyire bosszantó, ha nem fogadják el egy tervét, hogyan lehet hazudni egy plakáttal, és milyen az, amikor Fenyő Iván és Árpa Attila is beleszól az ember munkájába. Megmutatta a kedvenc plakátjait is, valamint Toldi Miklós találkozását a Sin City-vel.

- Milyen képzettséged van?

- A MUOSZ Bálint György Újságíró Akadémián végeztem, semmilyen egyéb végzettségem nincs. Gazdasági újságíró voltam, dolgoztam napilapnál is, de már nem írok. Rájöttem, nem vagyok elég okos hozzá. 2003-ban a barátaimmal csináltunk egy magazint Fontos! címmel, ami ment egy évig kábé, azután kezdtem el grafikával foglalkozni.

- Mi volt az első filmes munkád?

- Az Edukators című filmhez csináltam honlapot, ez volt az első megbízásom a Budapest Filmnél. Az első plakátomat A szerelem következményei című filmhez készítettem.

- Ilyenkor tartanod kell valamennyire magadat ahhoz, hogy adott filmnek milyen plakátja volt külföldön?

- Nem, általában szabadkezet kaptam. Nyilván megnéztük, hogy milyen volt, de az nem befolyásolt különösebben. Jó esetben kitaláljuk, hogy mit akarunk, és én ez alapján kezdek neki a munkának. Rosszabb esetben - ami nekem persze jobb - nincs kitalálva semmi, és azt csinálok, amit akarok.

- Akkor kell egyedi plakátot csinálni külföldi filmhez, amikor nagyon ronda az eredeti plakát?

- Vagy ha a forgalmazó szerint nem működne itthon a már létező plakát. Ez adódhat adódhat akár kulturális különbségek miatt is. Vagy csak simán túl drága a külföldi plakát. Az utóbbi időben már inkább a külföldi plakátokat adoptálják, de amikor én kezdtem, akkor több egyedi készült. Plakátadaptációt sokkal jobban megéri csinálni, mint eredetit. Könnyebben megvan és ahhoz képest nem fizet rosszul.

- Melyik volt az első magyar plakátod?

- Az Overnight. Ott egy teljes arculatot kellett csinálni, DVD-borítóval, honlappal, mindennel.

- Te találtad ki azt a férfimagazinos megoldást?

- Közösen találtuk ki Silye Danival. Ma már iszonyúan fájdalmas nekem, hogy azt úgy csináltam meg, ahogy. Sokkal jobb minőségű is lehetett volna, de akkor ennyire tellett tőlem. Szerencsére azóta is fejlődöm, és nem nyertem vele semmit, arcpirító lett volna.

- Ilyenkor kik a megbízóid és kik fogadják el a terveidet?

- Amikor a Budapest Filmnél dolgoztam, akkor ők mondták rá a végleges igent, de nyilván egyeztettek a produkcióval. Amikor közvetlenül egy produkcióval dolgoztam, akkor meg a producerek és/vagy a rendező.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Még több fotó Kenczler Mártonról | Fotó: Hajdú D. András

- Kik szoktak beleszólni?

- Mindenki.

- Miket mondanak? Legyen kékebb?

- Körülbelül igen. Nagyon egyéni ízlésre vonatkozó kommentek szoktak visszajönni. Az a baj, hogy a rendezőnek mindig nagyon más elképzelése van, és nem tud marketingeszközként tekinteni erre a dologra. Nekem az a radikális véleményem, hogy miután a rendező leforgatta a filmet, ne legyen sok köze a továbbiakhoz. A producer pedig számomra teljesen homályos elvek mentén kommenttel.

- Ez egy olyan műfaj, ahol nem lehet igazán tudni, hogy mi a jó, mi működik.

- Szerintem ma már nem a plakát fogja eladni a filmet. Ez csak egy minőségi mérce. Látsz egy előzetest, olvasol valamit a filmről a neten, aztán meglátod, hogy milyen minőségű a plakát, akkor lehet egy elképzelésed, hogy mit várhatsz a filmtől. A filmmarketing ma már inkább PR-vonalon dől el: behívják-e a színészt a reggeli műsorba, elkészülnek-e az interjúk, van-e valami víruskampány arra, hogy a trailer mitől terjedjen, időben szivárogathatnak-e ki félmeztelen fotókat a forgatásról, ilyesmi.

- Meg tudod fogalmazni, hogy mitől jó egy plakát?

- Akkor jó, ha kitennéd a szobád falára, miután megnézted a filmet.

Kenczler Márton kommentálja a kedvenc plakátjait - Nézd meg a képgalériát!

- Állítólag az is fontos, hogy egyértelműen látszódjon rajta, hogy egy filmet hirdet.

- Primér módon igen, de ez igaz tamponreklámra is. Egy kreatívabb megvalósításban is lehet erő, ahol egy kicsit el kell gondolkodnod, mire rájössz. A filmplakáttal van egy olyan mizéria, hogy nagyon sok adalékos dolgot kell rátenni. Stáblista, copyright információ, támogató logók, korhatár megjelölés, alkotók neve, stb. Ezeknek van egy viszonylag megszokott helyük, ha ettől nem nagyon térsz el, akkor könnyen felismerhető lesz, bár az nem jó, ha ezen múlik. Általában egyébként a legtöbb plakát pont azon csúszik el, hogy ezeket nem tudják normálisan elrendezni.

- Melyik kötelező elem a legutálatosabb?

- A logók.

- Van értelme annak a rengeteg logónak a plakát alján? Megnézi azokat bárki is a szponzorokon kívül?

- Senki. Szerintem a szponzorok se nézik meg. Semmi értelme nincsen, de valamiért kell.

- Van olyan stílus vagy technika, ami jellemző rád?

- Sok textúrát használok, koptatok, aztán néha meg egészen steril dolgokat csinálok. A fotórealisztikus megoldásokkal próbálom a látványt minél jobban olyanra csinálni, mintha az meg is történhetett volna. Az Utolsó idők plakátjára rajzoltam egy gödröt és beletettem egy sündisznót. Úgy próbáltam megcsinálni, hogy úgy tűnjön, mintha azt fényképeztük volna. A Variációk című kisfilmhez meg egy nagyon letisztult, minimalista plakátot csináltam. Az a másik véglet.

Forrás: Kenczler Márton
Plakátterv az Utolsó idők-höz A Variációk plakátja

- A grafikusok hajlamosak rákattanni egy megoldásra, és egy ideig orrba-szájba azt nyomni. Neked is vannak ilyen időszakaid?

- Persze. Ma már, mondjuk, tudom mindig a megfelelő technikát alkalmazni. De bele lehet abba csúszni, hogy mindig azt használod, ami éppen tetszik, vagy éppen megy. Háromnegyedéve majdnem mindenhova ugyanazt a betűtípust használom, valamiért úgy maradtam.

- Most éppen mi a menő?

- Viszonylag régóta tartó amerikai trend, hogy azonkívül, hogy ráteszik a plakátra a főszereplő arcát és a címet nagyban, nem csinálnak semmit. Van egy fényelési technika, amit amerikai plakátokon nagyon sokat alkalmaznak, de az illusztrációs plakátok is jönnek vissza. Találtam a The Expendables-höz is egy olyan plakátot, ami csak egy illusztráció.

- A marketing szempontok szem előtt tartása nem szokott a művészi önmegvalósítás rovására menni?

- Kezdőként ez problémát jelentettet, de már szem előtt tudom tartani a marketing szempontokat. Mivel nem a poszter adja el a filmet, megpróbálom lebeszélni arról a megrendelőimet, hogy marketing által vezérelve csináljuk meg. Sokkal jobb, ha hozzáadunk valami képzőművészeti értéket.

- Egyáltalán mik a marketingszempontok?

- Legyen minden nagy. Legyen nagy a név, legyen nagy a fej, mert azt mondják, ha nagy, akkor látják. De ez sincs mindig így, mert ha valami ízlésesen néz ki, jobban odavonja a figyelmet, és jobban elolvassák, mintha csak szimplán minden nagy. A kevesebb itt is több általában, egy magasabb esztétikai szint is lehet marketingszempont.

- Egy elfogadási procedúra alatt lehet érvelni? Elfogadják a szempontjaidat?

- Embere válogatja. Lehet beszélni róla, volt, amikor nyertem, volt, amikor nem. A nyomozó-nál nem sikerült, azt egy nagy fiaskónak éltem meg. Ott nem közvetlenül én beszéltem a producerrel, mert az a Budapest Filmen keresztül ment. A forgalmazónak nem tetszett az eredeti plakát, és akkor csináltam egy másikat, ami nekik is és Gigor Attilának is jobban tetszett, de a produceren nem ment át. Emiatt fel is mondtam a Budapest Filmnél, mert úgy éreztem, hogy nem álltak ki a tervem mellett. Ma már nem frusztrál, akkor nagyon fájt.

Forrás: Kenczler Márton
Kenczler Márton eredeti terve A nyomozó-hoz és a végleges plakát

- Mennyi pénzt áldoznak a megbízók egy plakátra?

- Szerintem nyílván nem eleget. A fő baj az, hogy amikor a forgalmazóhoz kerül egy film, akkor azt egy-két hónapon belül be kell mutatni. Idő sincs arra, hogy normálisan végigcsináljuk, és pénz se. Nem lehet előszedni a színészeket egy fotózásra, mert már meghíztak, más a hajuk, és nincsenek meg a jelmezek sem. Olyankor a forgatáson csinált jelenetfotókból, vagy werkfotókból valahogy összeeszkábálunk egy plakátot, ami egyénként nem feltétlenül baj. Az Utolsó idők plakátja pont egy ilyen volt, de az tök jól sült el. Mindig jobb, ha lehet hozzá fotózni, mondjuk akár egy forgatási napra beiktatni egy plusz háromórás plakátfotózást.

- Miben tud jobb lenni egy plakát, ha több pénz van rá? Nem az ötlet a legfontosabb?

- Ha fotózunk hozzá, nem mindegy, hogy egy fehér háttér előtt állnak a színészek, vagy lehet csinálni egy berendezést. A fotózás minőségén nagyon látszik, hogy mennyi pénz volt rá. Persze, hiába költünk sok pénzt fotózásra, ha nincs mögötte ötlet, nem lesz jó. A szűkebb keresztmetszet az idő, mindig kapkodni kell.

- Mindig ebben a fázisban kapcsolódsz be a munkába, vagy van, amikor már hamarabb?

- Egyetlen olyan helyzet volt, amikor szerintem az ideális ponton kapcsolódtam be. Ez a Papírrepülők volt, amikor már a forgatás előtt két-három hónappal megkaptam a forgatókönyvet. Sokat beszélgettünk róla, rengeteg terv készült, és szerintem jó lett a végeredmény, bár a jegyeladásokon nem látszott meg ez.

- Nekem úgy tűnik, mintha a plakátjaid közül a Made in Hungáriá-ra lett volna a legtöbb pénz.

- Talán. Ott a fotózáson nem vettem részt, de nagyon jó képek készültek, Dobos Tamás volt a fotós. Nagyon ki volt akadva a stáb egy jelentős része azon a plakáton, óriási körlevelezések mentek. Állítólag a jelmezek se stimmelnek, az operatőr szerint teljesen dilettáns a plakát, ott aztán mindenki elmondta a véleményét. A nyomdába adás előtt egy nappal Fenyő Iván kitalálta, hogy más képpel szeretne szerepelni a plakáton. Pedig addigra már sokszor látta a tervet, de mivel ő ezt mondta, nyilván meg kellett kérdezni a többieket is, és volt még egy-két csere. A Czukor Show-nál meg Árpa Attilával volt a probléma, mert iszonyú hiú, és a lehető legundorítóbbra fényképeztük szerinte.

Forrás: Kenczler Márton
Karakterposzterek a Made in Hungáriá-hoz

- Megszokott, hogy a színész is beleszólhat? Csomó plakáton nagyon hülyén néznek ki a színészek, nem hiszem, hogy mindegyiket leokézzák.

- Attól függ, hogy milyen szerződést kötnek velük. A Köntörfalak-nál nem szóltak bele, csak a fotózáson átnéztük a képeket, és Elek Feri mondta valamelyikre, hogy azt inkább ne. Ez rendben is van, de utólag a leadás előtt már problémásabb.

- Neked van arra teóriád, hogy miért olyan ocsmányak általában a magyar filmplakátok?

- Mert spórolnak rajtuk. Meg a rendezőknek és a producereknek vízióik vannak, amiket meg kell valósítaniuk. Bármit mondok, az valakire nézve sértő lesz. A tavalyi plakátkiállításon is lenyilatkozta a szakmai zsűri, hogy ezek értékelhetetlen plakátok, azt lehet csak rajtuk értékelni, hogy nyomdai formátumban le tudták adni őket. Valószínűleg nem hozzáértők csinálták őket.

- Milyen tipikus hibákat látsz a plakátokon?

- A legtöbb a tipográfián bukik meg. Jó fényképeket és jó illusztrációkat is mindenképpen el lehet azzal szúrni, hogy rondán írsz rá valamit. Azok a plakátok meg, amik technikailag jól vannak kivitelezve, az ötlet szintjén is lehetnek akár szegényesek, de még mindig ez a kevésbé fájdalmas, a tisztességes iparos munkával semmi gond nincs szerintem, nem kell minden filmnél újra feltalálni a filmplakátot.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Még több fotó Kenczler Mártonról | Fotó: Hajdú D. András

- Van az a vonal, ahol mindent rápakolnak. Például a Szinglik éjszakája, amin ott van az összes színész, plusz még egy gyűrű, egy pisztoly, meg egy mennyasszony.

- Azok semmilyen kategória szerint nem értékelhetők. Arra nem lehet azt mondani, hogy ez stimmel, de amazt elrontották, mert nem a filmplakáthoz nem értettek, hanem a grafikai tervezés alapjaival sincsenek tisztában. Volt az a Csajok című film, annak is nagyon ronda volt a plakátja, de ott elgondolkodtam, hogy nem direkt ronda-e.

- Arról mi is írtunk egy cikket, hogy itt a világ legrondább plakátja, de aztán kiderült, hogy Szöllősi Géza tervezte.

- Akkor viszont geg volt, de nem működött. Idén az Utolsó idők plakátom azért nem nyert szakmai díjat, mert a zsűri szerint nem volt jó a tipográfia. Akkor ezen nagyon megsértődtem, ma már el tudom fogadni. Az Apaföld nyert. Nagyon szép betűt rajzolt hozzá az ember, de szerintem nem lehet tök fekete plakátot csinálni, még akkor sem, ha abban a formában volt értelme.

- Hogy lehet hazudni egy plakáttal?

- Csak hazudni lehet vele. Lehet jobb minőségű plakátot készíteni, mint maga a film. Ha technikailag ügyesebb vagyok, mint a filmkészítők, akkor csalódni fog a néző.

- Az miért van, hogy egy amerikai filmhez gyakran 4-5 különböző plakát készül, egy magyarhoz pedig mindig csak egy?

- Időhiány. Egy külföldi interjúban olvastam egy grafikustól, hogy 50-60 terv készül, amiből aztán marad négy, amit használnak is. A másik, hogy sokkal nagyobb kampányokat tudnak csinálni, belefér egy-két kör teaserposzter, aztán karakterposzterek, és bemutató előtt meg a végleges plakát. Most talán az Üvegtigris 3-mal lesz valami ilyesmi. De például a Papírrepülők-nél is más koncepció ment a filmszemlére, és más került az utcára.

Forrás: Kenczler Márton
A Papírrepülők filmszemlés plakátja A Papírrepülők végleges moziplakátja

- Neked egy plakátból hány különböző féle verziót kell leadnod?

- Általában szeretik, ha több verzió van, hogy úgy érezzék, kaptak valamit a pénzükért, és tudjanak válogatni, és ez rendben is van. Ma már nem szeretek egynél több tervet leadni. Nyilván semmire sincs egyetlen tökéletes megoldás, de mégis van egy, ami szerintem a tökéletes. Nem tudok mindig három ugyanolyan jót kitalálni, de kettőt-hármat szoktam leadni általában, de soha nem dolgozom ki őket teljesen. Ötleteket mutatok be, abból választanak, és egyet dolgozok csak ki, mert az sok ideig tart.

- Csinálsz látványterveket készülő filmekhez is. Ez egy más típusú munka?

- Sokkal könnyebb, azt csinálok, amit akarok. Dumálunk, általában összeszednek egy csomó referenciaképet, megpróbálják szemléltetni, hogy milyen típusú látványra gondolnak. Ha a végleges film teljesen elkanyarodik ettől, az se baj.

- Pálfi György Toldi-filmjéhez csináltál legutóbb látványterveket. Ott mi volt a feladat?

- Egy logót csináltam hozzá. Azt kérték tőlem, hogy kicsit szovjet propaganda-plakátos legyen, és a Sin City-t meg ilyeneket emlegettek. Azért lett ilyen monokróm. Zenei koncerteken szokták az előadó mögé nagy betűkkel odaírni a nevét, ezt próbáltam megidézni itt. Morrissey is koncertezett sokat ilyen díszlettel, és én is próbáltam egy kúl Toldit csinálni.

Forrás: Kenczler Márton
Kenczler Márton látványterve Pálfi György Toldi-filmjéhez

- Mielőtt ezt csináltad, elolvastad a Toldi-t?

- Nem. Csak az ő szinopszisukat olvastam el, ami nagyjából elmeséli a történetet. Nem azt az oldalát fogják kidomborítani a sztorinak, amit mindenki ismer. De igazából fogalmam sincs Toldiról, bár suliban nyílván olvastam én is.

- Láttam a honlapodon egy plakátot A tetovált lány-hoz, ami sokkal jobb, mint ami lett végül. Azt a tervet miért nem fogadták el?

- Az volt az indok, hogy túl drogos a csaj rajta.

- Erre mit lehet mondani?

- Semmit. Ami a plakát lett végül, az sem kevésbé drogos.

- Ezen mennyit dolgoztál?

- Két vagy három napot, nettó nyolc-tíz munkaórát talán.

- Amikor nem fogadnak el egy plakátot, azért kifizetik?

- Ha tender volt, és nem az enyém nyert, akkor nem. Nagyon kevés olyan munkában vettem részt, ahol volt bánatpénz. Dolgoztál vele, nem nyered meg, de kapsz mondjuk 50 ezer forintot. Amúgy iparági sztenderd, hogy fizetnek előleget, és ha nem fogadják el, akkor csak az előleg nálam marad, ez által ában 20-30%-a a teljes megbízásnak. Filmes munkánál ilyennel még nem találkoztam.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Még több fotó Kenczler Mártonról | Fotó: Hajdú D. András

- Milyen programokkal dolgozol?

- Adobe programokkal, Photoshoppal és Illustratorral, Indesign. Ha szükséges egyéb technika, akkor bevonok specialistákat: 3D-s szakembert, esetleg valami spéci rajzolót. Amikor elkezdem tervezni, hogy hogyan nézzen ki a plakát, kézzel rajzolok skicceket. Amikor nekiállok a géppel rajzolni, már tudom, mit akarok csinálni. A Toldi-nál például azzal kezdtem, hogy megrajzoltam papíron azt a logót és a csávót.

- Filmplakátok készítéséből meg tudsz élni?

- Nem. Hét évig voltam szabadúszó grafikus, csináltam mindent, website-tól kezdve a katalógusig, ahogy mindenki. Mondjuk szoláriumnak szórólapot nem. Nagyon meguntam ezt a magyaros, körbetartozásos, három hónapra fizetünk, sosincs pénzem dolgot, úgyhogy négy hónappal ezelőtt elmentem egy ügynökséghez dolgozni, és rettenetesen boldog vagyok. Csinálok kevésbé felemelő dolgokat is, de ötödikén mindig megjön a pénz. Emellett csak azokat a filmes melókat vállalom el, amiket tényleg szeretnék csinálni.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- A The September Issue című dokumentumfilmre vagyok most nagyon rákattanva, megnéztem legalább húszszor egymás után. Tetszik a témája, és minden egyes nézéskor megdöbbenek azon, hogy mennyire máshogy mennek ott a dolgok, mint nálunk. Amikor a nő (Anna Wintour, a Vogue főszerkesztője - a szerk.) bemegy és oldalpárokat válogat, hogy ez nem, ez nem, ez sem, és amit kidob, abban 50 ezer dollárnyi munka volt, és 30 ember dolgozott rajta két hétig. Ez nagyon menő, irigylem őket. Olyan magas szintű profizmus, amibe ez belefér, mert van azoknál az oldalaknál is jobb.

KAPCSOLÓDÓ CIKK