Louise Bourgoin három évvel ezelőtt még az időjárást mondta a tévében, ma pedig már az egyik legígéretesebb francia színésznőnek számít. Az Adéle és a múmiák rejtélye címszereplőjével idén májusban a cannes-i filmfesztivál alatt beszélgettünk. A 28 éves kedves mosolyú színésznő elmesélte, hogy gyerekműsorokban vetkőzte le a szégyenlősségét, és, hogy milyen egy rettenthetetlen hősnőt játszani, aki négy alsószoknyát hord. Azt is elárulta, hogy melyik színésznőt tartja nagyra, valamint, hogy abban hasonlít Adele-re, hogy mindkettőjüket untatja a szerelem. (Az interjú egy kerekasztal-beszélgetés keretében zajlott, ahol négy másik újságíróval közösen faggattam Louise Bourgoint.)

- Franciországban már nagy sztár vagy, de máshol még csak most kezdenek el megismerni. Mesélnél egy kicsit magadról?

- Az első szerelmem a rajzolás és a festészet volt. A képzőművészeti egyetemre jártam öt évet, 23 éves koromban diplomáztam. Utána próbáltam tanári diplomát szerezni, is mert tanár szüleim erre biztattak. Aztán rájöttem, hogy nem való nekem a tanítás. Nem volt türelmem hozzá, borzalmas élmény volt. Nagy szerencsém, hogy azt a diplomát nem sikerült leraknom, mert semmi affinitásom nincs ahhoz a szakmához. Amikor kibuktam az egyetemről, először bepánikoltam, hogy elkallódom, és egy krétarajzként végzem Párizs valamelyik utcáján. Aztán egy nap néztem a tévében egy gyerekeknek szóló adást, és feltűnt, hogy a műsorvezető nem valami ügyes. Arra gondoltam, ennél még én is jobban tudnám ezt csinálni. Naivan elküldtem a CV-met a tévécsatornának, és mit ad isten, felvettek. Úgy számoltam, hogy tévénél jól fogok keresni, és mivel gyerekműsorról van szó, nem kell sokat dolgoznom, és lesz időm mellette a festészettel is foglalkozni. De aztán rájöttem, hogy imádom a tévézést, azelőtt félénk voltam és szégyenlős, de ezt sikerült teljesen levetkőznöm. Bolondoztam, vicces szkeccseket csináltunk, és nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Aztán a Le Grand Journal című műsorban óriási sikerem lett, ahol két évig én mondtam az időjárásjelentést. Itt figyelt fel rám Anne Fontaine rendezőnő, tőle kaptam életem első filmszerepét a The Girl from Monacó-ban. Abban a filmben látott meg Luc Besson.

- Mennyire volt könnyű az út az időjárásjelentéstől a mozivászonig? Egyből befogadott a színésztársadalom?

- Nem csak annyi volt a feladatom, hogy egy papírról felolvastam az időjárást, hanem rengeteget kellett rögtönözni. Minden este élő adásban kellett előadnom valami vicces jelenetet, ami általában pont arra ment ki, hogy kifigurázzuk a hagyományos időjárásjelentéseket. Ha bármelyik másik tévécsatornánál dolgozom, valószínűleg sokkal nehezebb lett volna bekerülni a filmvilágba, de Canal+ nagyon sajátos helyet foglal el a francia médiában. Rengeteg színész indult onnan, és az sem elhanyagolható tényező, hogy ez a csatorna pénzzel támogatja a francia filmek kilencven százalékát.

- Miért ilyen peches Adele figurája?

- Mert különben nem volna történet. A képregény is nagyon sötét. Adele egy magányos, otthonülő típus, mindig balszerencse éri, ok nélkül az életére törnek. Tardi stílusa nagyon egyedi, a fantázia és az őrület keveréke. Egyrészt Tardi maga is kicsit őrült - jó értelemben véve -, amikor ír, nincs konkrét elképzelése arról, hogy milyen irányba fog menni a történet.

- Találkoztál személyesen Jacques Tardival?

- Igen. Luc Besson gondosan kiválasztotta a pillanatot, amikor bemutatta Tardinak a hősnőjét. Azt a jelenetet forgattuk éppen, amikor Adele a lakásában tartózkodik. Ez a tökéletes mása volt annak a lakásnak, amit Tardi a képregényben megrajzolt. Tehát amikor Tardi besétált ide, nemcsak pont ugyanazt a lakást látta meg, ami a képregényében szerepelt, hanem Adele Blanc-Sec is ott várt rá teljes jelmezben. Kétszeres sokk érte.

Forrás: [origo]
Louise Bourgoin az idei cannes-i filmfesztiválon

- Mit mondott neked Tardi az első találkozáskor?

- Mivel az én figurám is egy író a filmben, fogtam egy könyvet és írtam bele neki egy ajánlást: "Tardinak, a te Adele-edtől". Mondott egy dolgot, ami nagyon megmaradt az emlékezetemben: "Ne felejtsd el, hogy Adele nagyon zsémbes, én vagyok Adele. Iszom, dohányzom, utálom a társaságot, és a legritkább esetben hagyom csak el a lakást." Tardinak a mai napig nincs mobiltelefonja és nem olvas e-mailt sem, ezért nagyon nehéz kapcsolatba lépni vele. Igazi anarchista, például ha nagyon ritkán elmegy egy tévéműsorba, ott is sorban szívja a cigiket, ami most már Franciaországban is tabu. Imádom ezt a politikailag inkorrekt oldalát.

- Úgy szoktuk meg, hogy ilyen öntörvényű hősöket szinte mindig férfiak játsszák a moziban. Milyen érzés volt egy ilyen merész figurát eljátszani?

- Tizennyolc éves koromban fedeztem fel Adele Blanc-Secet, és el voltam képedve, hogy olyan tulajdonságai vannak, amikkel legtöbbször csak férfihősöket ruháznak fel. Bátor, nagylelkű, nem fecsérli az időt szentimentális dolgokra. Nagyon büszke vagyok rá, hogy olyan nőt alakíthattam, aki már akkor feminista volt, amikor még fel sem találták a feminizmust. Korábban is voltak rettenthetetlen hősnők, mint például Barbarella vagy Lara Croft, de náluk a szexiségük volt leginkább a központban. Adele négy alsószoknyát hord, úgy hogy nem mondhatjuk, hogy a teste mutogatásával akar érvényesülni.

- Bár ott van az a jelenet a múmiával, amikor leveszed a ruhádat...

- De ott sem az volt a szándékom, hogy elcsábítsam, egyszerűen csak fürödni készülök. Nem vagyok tudatában, hogy a múmia figyel.

Forrás: [origo]
Louise Bourgoin az Adéle és a múmiák rejtélye című filmben

- Szerinted Adele-t érdeklik egyáltalán a férfiak?

- Őt egyáltalán nem érdekli a szerelem, ahogy engem sem. Minket untat az ilyesmi, időpocsékolásnak tartjuk.

- Mennyire hasonlítasz Adele-re?

- Szeretnék olyan bátor és kitartó lenni, mint ő, és azt is irigylem tőle, hogy olyan nyíltan tudja kifejezni magát, amikor kommunikál valakivel. De a legjobban azt bírom benne, hogy nem fecsérli az idejét a hülye pasikra.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy te sok idődet vesztegetted el hülye pasikra?

- Sajnos igen.

- Azért Adele-ben van gyengédség is, hiszen például annyira szereti a húgát, hogy bármit megtenne érte.

- A filmben jóval szelídebb a figura, mint a képregényben, és pont a húgához fűződő viszonya miatt, ami nálunk fontos mozgatórugója a cselekménynek.

Forrás: [origo]
Louise Bourgoin az idei cannes-i filmfesztiválon

- Nagyon ügyesen teniszezel a filmben. Már régóta játszol?

- Nem, ami azt illeti a film kedvéért tanultam meg teniszezni, egy hétig készültem intenzíven arra jelenetre. Abban az időben nagyon közönségesnek tartottak egy olyan nőt, aki bármit is sportolt. A teniszt is csak úgy tartották elfogadhatónak egy nő számára, ha szinte tánccá változatták a játékot. Korabeli filmfelvételeket tanulmányoztam, és megpróbáltam utánozni azt az eleganciát, amivel ütötték a labdát.

- Annak idején a nők valóban olyan ruhákat viseltek egy teniszmeccshez, mint a filmben?

- Igen. Fennmaradt pár korabeli rajz és fotó, és ezekből indult ki a jelmeztervező. Luc Besson nagyon sokat adott arra, hogy minden részlet hiteles legyen. Például a kesztyűket olyan kézművesek készítették, akik már régen nyugdíjba mentek, de csak ők ismerték azt a technikát, amivel akkor dolgoztak. Körülbelül egy millió eurót költöttünk el csak a korhű jelmezekre, és ez meg is látszik a filmen.

- Milyen volt úgy együtt dolgozni Mathieu Amalrickal, hogy rá se lehetett ismerni a sok smink alatt?

- Régi álmom volt együtt játszani vele, az egyik legpompásabb francia színésznek tartom. Nagy gondot fordít az alakításaira, és ha olyan filmet látsz, amiben játszik, főleg őrá fogsz emlékezni belőle. Amikor az első közös jelenetünket forgattuk, annyira izgultam, hogy dadogni kezdtem. Sajnos nagyon keveset van a filmben, így nem tudtam sokáig élvezni a vele való munkát. Összesen csak két napot forgatott.

Forrás: [origo]
Louise Bourgoin az idei cannes-i filmfesztiválon

- Kiket tartasz nagyra a francia színésznők közül?

- A legjobban Isabelle Huppert-t csodálom. Nagyon okosan választja meg a filmszerepeit, merész, szabadszellemű, és annyira visszafogottan játszik, hogy bármilyen érzelmet hitelesen tud megjeleníteni.

- Tervezed esetleg, hogy később Hollywoodban is szerencsét próbálj?

- Nem zárom ki a lehetőségét, de ahhoz előbb meg kéne tanulnom rendesen angolul. Egyelőre nem kaptam még ajánlatokat Amerikából.

- Miben láthatunk legközelebb?

- A L'Autre Monde című filmben szerepelek, amit pont tegnap vetítettek itt Cannes-ban. Abban egy komor, melankolikus, öngyilkos hajlamú figurát játszom, aki gyakran császkál meztelenül.