A becsületbeli gyilkosságok témáját dolgozza fel Az idegen című film, amelyet Németország a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarra nevezett. Feo Aladag filmjében egy fiatal Németországban nevelkedett török származású nő drámai küzdelmei jelennek meg: saját független életét akarja élni úgy, hogy eközben családja szeretetét és támogatását se veszítse el. A 38 éves rendezőnő az [origo]-nak egyebek mellett arról beszélt, hogy a film egyik jelenetén még a statiszták is elsírták magukat és volt olyan török nőgyógyász, aki újraértékelte addigi munkáját. Az is kiderül, hogyan reagált a rendező, amikor megtudta, hogy első nagyjátékfilmjét indítja Németország az Oscar-díjért.

Az idegen Feo Aladag első játékfilmje, amelyet nemcsak rendezett, de ő írta a forgatókönyvet is és a produceri teendőket is ellátta. A főszereplő Umayt a Fallal szemben című Fatih Akin-filmmel berobbant Sibel Kekilli alakítja. A Bécsben született Aladag jelenleg férjével, Züli Aladag török származású rendezővel Berlinben él. Filmjét a Szemrevaló filmfesztiválon mutatják be Budapeseten és Pécsen. Úgy volt, hogy az utóbbi helyszínen a rendezőnő is megjelenik, de végül egy utazás miatt kénytelen volt lemondani a látogatást. Az [origo] kérdéseire ezért telefonon válaszolt.

- Több interjúban elmondta, hogy akkor érintette meg a téma, amikor az Amnesty International egyik kampányának készített szpotokat. A kampány célja a nők elleni erőszak visszaszorítása volt. Ahogy mondta, hogy amikor befejeződött a munka, egy csomó érzés és kérdés kavargott önben. Ezekre kereste a választ a filmben?

- Igen, és arra jutottam, hogy a különbözőségekből származó gondokat csak úgy lehet megoldani, ha empatikusan viszonyulunk hozzájuk. A válasz számomra az, hogy az embernek tiszteletben kell tartania azt, ahogy mások akarják élni az életüket.

- A filmet hosszú kutatás előzte meg: két éven folytatott interjúkat női menhelyeken olyan nőkkel, akik kénytelenek voltak elmenekülni a családjuktól. Miért interjúzott ilyen sokat?

- Megpróbáltam megérteni azokat a folyamatokat és érzéseket, amelyek lejátszódtak ezekben a nőkben. Érdekelt a hátterük, a családtagjaikkal vívott küzdelmük; és az is, hogy miben látják a megoldást a helyzetükre. Voltak, akik nagyon gyorsan megnyíltak és beengedtek érzelmi világukba, míg másoknál ez jóval hosszabb folyamat volt, és csak többszöri találkozás után engedtek közel magukhoz. Mindnyájuknál előfordultak sérülések, kinél könnyebbek, kinél súlyosabbak. Ugyanakkor mindenkinél általános volt a fájdalom, és a düh érzete. Elképesztő tragédia az, amikor kétfelé szakad az ember: amikor egyrészt élni akarja saját életét, másrészt pedig ott van benne a vágy, hogy elfogadja a családja. Én azt tapasztaltam, a legtöbb nőnél megmaradt a remény, hogy a család egyszer majd újra megértéssel fordul felé.

Beszéltem fiatal férfiakkal is, akiken látszott, hogy teljesen foglyul ejti őket a rájuk testált szerep, amit a becsületről alkotott patriarchális nyomás diktál. És nem egy olyan volt köztük, aki maga is komoly kétségeket táplált a férfias szerep iránt, és ennek hangot is adott.

Forrás: [origo]
Feo Aladag Az idegen forgatásán

- Ezután még két év forgatókönyvírás következett.

- Az előzetes kutakodás végére úgy éreztem magam, mint aki terhes. Az írás ekkor már ment is magától, csak úgy dőltek ki a karakterhez illő képek és részletek. Nagyon fontos volt számomra, hogy egy tisztán hangszerelt forgatókönyvet írjak. A görög drámákhoz hasonlóan akartam felépíteni a történetet és semmiképp sem akartam happy endet, csupán éreztetni szerettem volna a nézőkkel, hogy hol lehet a megoldás. Szerintem így tartósabban meg is marad, mintha készen kapnának mindent.

- A filmben alig esik szó az iszlámról, ami már csak azért is meglepő, mert a német média és közvélemény általában egybemossa az olyan fogalmakat, mint török, muszlim, iszlám stb. Tudatosan kerülte a vallást, mint témát?

- A filmben van egy jelenet, amikor a főszereplő világi főnöknője megpróbálja meggyőzni az apát, hogy fogadja vissza. Éppen búcsúzkodnak, az apa egy "isten áldjával" köszön el tőle, mire a nő azt válaszolja neki, hogy "istent hagyja ki ebből, mert nincs ehhez semmi köze". A filmben a becsületbeli gyilkosságokról van szó, amiről nem tesz említést a Korán, ami gyakran alaptalanul válik az önigazolás, mentegetőzés eszközévé.

Németországban nem éppen egészséges a többségi társadalom kisebbségekhez fűződő viszonya. Sok iszlám vallású ember már itt született, miközben az uralkodó nézet továbbra is az, hogy mindentől elzárkózunk, aminek bármi köze lehet az iszlámhoz.

És nem akartam olyan filmet csinálni, ami a fejkendőről szól [a német társadalom bevándorlókkal és kisebbségekkel szembeni tétova hozzáállását az évek óta terítéken lévő fejkendővita szimbolizálja], inkább arra törekedtem, hogy a lehető leguniverzálisabb legyen a film.

Forrás: [origo]
Settar Tanriogen és Sibel Kekilli Az idegen című filmben

- Idén március óta megy a film Németországban. Milyen visszajelzések érkeztek török oldalról?

- Számomra önmagában olyan, hogy a török oldal, nem létezik. A 2,7 millió török bevándorló egyáltalán nem alkot homogén csoportot Németországban. Ráadásul az itt élő török származású emberek sokkal inkább érzik magukat németnek: sokan közülük teljesen integrálódtak, többen jobb oktatásban részesültek, mint mi ketten együttvéve. Persze olyanok is vannak, akik a másik oldalon helyezkednek el, itt a legnagyobb problémát a hiányos iskolázottságban látom.

Ami a visszajelzéseket illeti: nekem nagyon fontos, hogy valamilyen véleménye mindenkinek volt, és megindult egyfajta kommunikáció. A többségi társadalomnak jót tett, hogy bele tudta élni magát a szereplők helyzetébe, mivel nem a médiában megszokott szörnyként ábrázolt apát és a szörnyként ábrázolt fivért lehet látni, hanem olyan embereket, akik maguk is megmerevedett struktúrák rabjai, és akiket ez a személyes dráma is magába zárt.

- Közvetlen reakciók is érték?

- A film után nagyon sok meghívást kaptam előadásokra, beszélgetésekre egyesületektől, kluboktól. Egy ilyen alkalommal odajött egy férfi, aki harminc éve él Németországban. Azt mondta, hogy megérti a lány apját és bátyját is, de a lányt is. Beszéltem olyan tanult török nőkkel is, akik már itt születtek. Mondták, hogy a film hatására elgondolkodtak a saját életükön. Egy nőgyógyász nő, akivel találkoztam, húsz évvel ezelőtt érkezett Törökországból, és itt, Németországban egyebek mellett olyan lányoknak készít mű-szűzhártyát, akik a házasságuk előtt vesztették el a szüzességüket. Ő például azt a kérdést tette fel magának, hogy vajon ezzel mennyire támogatja a rendszert, amivel nem ért egyet. Azt, hogy mennyire elevenbe vágó problémáról van szó, az is jelzi, hogy a film hatására sokan törnek ki könnyekben. 

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=7vkA5iIYn3rPjibP
Az idegen előzetese

- Azt olvastam, hogy egy jelenetet is újra kellett venni - amikor Umay berontott húga esküvőjére -, mert a statisztákat annyira megérintette a beszéd, amit ott tartott, hogy elsírták magukat. 

- Nagyon közvetlen reakció volt, ráadásul az emberek már fáradtak voltak, meleg volt, mentek volna haza. És amikor Sibel Kekilli megtartotta a beszédét, többen valóban könnyekben törtek ki és zsebkendőkkel törölgették a szemüket - miközben persze a jelenetben nem volt szükségünk zsebkendőkre, sőt, szerepe szerint a tömegnek éppen ellenkezőleg kellett volna reagálnia. Teljesen összekeveredett a valóság és a fikció. A forgatás egyik legkülönösebb napja volt.

- Ugyanaz a Sibel Kekilli játssza a főszerepet, aki Fatih Akin filmjében, a Fallal szemben-ben is a főhős. Noha az Akin-filmben alakított szerepe alapján és Kekilli személyes érintettsége okán is logikus választás lett volna, csak több mint egyévnyi casting után próbálkozott vele. Nem voltak olyan hangok, hogy Umay hasonlít a Fallal szemben főszereplőjére? Nekem az volt az érzésem, mintha a film ott venné fel a szálat, ahol Fatih Akin Isztambulban letette

- Persze a premier előtt bennem is felmerült a kérdés, hogy vajon lesz-e ilyen olvasata a filmnek. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy az egyben ugyanaz a karakter lenne. A Fallal szemben főhőse folyamatosan ki akart törni a családból, el akart menni; Umayban pedig pont az ellenkezője zajlik, a gumiszalag ellentétes végén áll: megszállottan vissza akar térni a családjához. Be akarja bizonyítani, hogy az ember élheti az életét úgy, ahogy szeretné, anélkül, hogy elveszítené a családja szeretetét és törődését.

Forrás: [origo]
Sibel Kekilli Az idegen című filmben

- A cím arra a jelenségre utal, hogy a németországi törököket Németországban túlságosan törökösnek, míg Törökországban túl németesnek tartják?

- Nem kell mindig elmagyarázni a címválasztást, szerintem nem baj, ha a címben marad egy kis titok. Három dologra gondoltam a címadásnál: egyrészt az is benne van, amit ön mond, de számomra fontosabb, amikor az ember idegennek érzi magát. Amikor azt érzi az ember, hogy nem látják szívesen egy országban, egy családban - és bár nem idegen, mégis folyamatosan azzá teszik. A család mikrokozmoszában ugyanaz játszódik le, mint a társadalom makrokozmoszában. 

- Mi volt az első reakciója, amikor megtudta, hogy életének első játékfilmjét küldi Németország a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarra?

- Nagyon nagyot sikítottam. Szeptember 17-én késő este történt, és épp egy nagy családi összejövetelen voltam, amiben az utóbbi években sajnos a sok munka miatt csak ritkán volt részem. A hotelszobában ért a hívás, és miután megtudtam a hírt, azonnal lerohantam a családomhoz és óriásit ünnepeltünk.

(A filmet csütörtökön és szombaton lehet megnézni a Szemrevaló - német filmek fesztiválján Budapesten, jövő héten Pécsen. Infó itt.)