Julia nem akar a földön járni

2010.10.15. 9:22

Nem rossz téma ez: elveszíteni mindent, aztán felkerekedni és megtalálni magad valahol a világ túloldalán. Az Ízek, imák, szerelmek című sikerkönyv állítólag éppen erről szól és annak ellenére, hogy a filmváltozathoz megnyerték maguknak Julia Robertset és Javier Bardemet, egyikük sem képes ízekkel, hittel, szenvedéllyel teli filmet varázsolni ebből a hamis és buta ragacsból.

Melyik jelenettel kezdjem? Amikor Julia Roberts full sminkben, ropogós nyári ruhában bringázik valahon Balin, idült, samponreklám-mosollyal az arcán? Vagy amikor egy római ruhaboltban ő és a barátnőjét játszó, negyvenkilós Tuva Novotny azt próbálják előadni, hogy rém kövérek és nem férnek bele a farmerbe? Vagy amikor Robertsnek a szerepe szerint elomló élvezettel spagettit kéne falnia, de ő olyan óvatosan gyűri le az ételt finoman kirúzsozott ajkaival és gyöngyfogaival, mintha kéthetes egércsecsemők tetemén kellene lakmároznia? Még illedelmesen mosolyog is mellé, mintha az ember egy kiadós evés közben mással se lenne elfoglalva, mint az arcvonásaival.

Az Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című film teljes svunggal szállítja azt az érzést, amitől azonnal ki akarok sétálni a moziból, ki, a friss levegőre. Hamis. Hamis, minden ízében. Politúrozott, óvatos, veszélytelen és buta. Teljesen mindegy, hogy sikerkönyvből készült; ez egy film, amiből kiderül, mit gondolnak Hollywoodban az olaszokról, Ázsiáról, hitről, szenvedélyről, vagy akár a nőkről. Spirituális utazás, persze. Több lelki eledelt nyerek abból a reklámból, amikor a pali lent áll az esőben és az asszony, aki éppen azelőtt rúgta ki, kiad neki egy megfázás elleni pirulát. Nem, még Julia Roberts sem tudja velem elhitetni, hogy az Ízek, imák, szerelmek-nek bármi köze van ételhez, lélekhez, szerelemhez, megtisztuláshoz, megvilágosodáshoz.

A történetben Liz, a sikeres New York-i írónő egy nap rájön, hogy nem szereti a férjét, ezért elválik és elveszíti az összes pénzét, felszed egy fiatal színészt, aztán vele is szakít és inkább elutazik Olaszországba, Indiába és Balira. Egy éven át így utazgat és jófejkedik, amerre jár, míg végül találkozik egy brazil üzletemberrel és szerelmes lesz. Azt nem tudom, miből utazgat egy évig, ez nem lett a filmben megmagyarázva - lehet, hogy a könyvben szépen meg van írva, innen kimaradt. Tehát Liz a szerencse lánya, mert egy fillér nélkül, kényelmesen beutazza a földet és minden férfi, aki az útjába akad, mélyen beleszeret. A férje (Billy Crudup) szereti, az ifjú színész (James Franco) szereti, az érzékeny brazil macsó (Javier Bardem) is szereti. Nem csodálatos?

Forrás: [origo]
Ízek, imák, szerelmek | James Franco és Julia Roberts

Nem, mert Liz ugyanakkor egy halálidegesítő, sekélyes, folyton értetlenkedő perszóna. Furcsa, de valamiért minden jelenetben a lehető legelőnytelenebb ruhadarabokat húzza magára, így masírozik végig a filmen, időnként mélyen elgondolkodva az életről, ami úgy néz ki, hogy Roberts valahol Indiában elréved, és máris támadnak a flashbackek: Lizék esküvői tánca vagy egy teljesen érdektelen elalvás előtti beszélgetés a színésszel. Szegény férjem, miért nem tudtam szeretni? Pedig milyen lelkesen ropta a jóember. És szegény érdektelen fiatalember, az a színészgyerek, miért szenvedtem annyira a füstölőkkel és egyéb orientális bigyókkal telezsúfolt, huszonöt négyzetméteres lakásában? Amikor olyan szép, nagy lelke és álmos szemei voltak... Így tűnődik Liz, aztán visszasétál az indiai meditációs központba, ahova menetrendszerinti buszok szállítják az amerikai turistákat egy kis lelki felfrissülésre. (Ez a téma is magas labda, amit a film elfelejt/képtelen lecsapni. Kár.)

Forrás: [origo]
Ízek, imák, szerelmek | Julia Roberts és Javier Bardem

Julia Robertset éppen tíz éve, az Erin Brockovich-ban láttam utoljára úgy igazából, minden idegszálával játszani, és az Ízek, imák, szerelmek éppen a másik végpont ezen a skálán: minden porcikája idegenkedik Liztől, ettől a lehetetlen karaktertől. Egy pillanatra sem lazul bele, vagy talán csak kétszer-háromszor, amikor kiereszti híres, vad nevetését, és a zabolátlan nyerítés mentén felfoszlik ennek a műanyag, mézes-mázos filmnek az olcsó anyaga és a résen át beömlik a fény. Ritka pillanatok. Minden más mozdulat, kép és hang, hamis ebben a filmben. Igen, még Javier Bardem is. Az Ízek, imák, szerelmek még Bardemet is megveszi kilóra, felszeleteli és celofánba csomagolja. Kézzel foghatatlan, távoli ez a fickó, akit játszik; nem érezzük, mi fogja meg őt Lizben, és mitől ér többet vele a románc, mint akár azzal a csipás New York-i színészgyerekkel. Az Oscar-jelölt Richard Jenkins (A látogató) is feltűnik Indiában a texasi Richard szerepben, elszór egy-két bölcs aranyköpést, aztán tart egy ötperces, színiiskolás mesterkurzust elcsukló hangból és ráncos könnyből, majd el is tűnik a színről, mi meg követjük Lizt tovább, a sárga úton.

Forrás: [origo]
Ízek, imák, szerelmek | Richard Jenkins

Nem gondolom, hogy nincs ember a földön, aki jól szórakozna ezen a hosszúra nyújtott, érzelmesre sminkelt, üres és bután komolykodó áltörténeten. Éppen ezért szép a világ, mert olyan sokféle szín van benne. Ez olyan szép, hogy akár a texasi Richard is mondhatta volna.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK