Gryllus Dorka: Nem tudok bohóckodni

2010.10.24. 20:00

Csütörtök óta játsszák a magyar mozik Gryllus Dorka Soul Kitchen című filmjét, amit Németországban már több mint egymillióan láttak. Erről az alkotásról már tavaly a világpremier idején beszélgettünk Dorkával, ezért most inkább olyan könnyedebb témákról faggattuk, mint az ország morális állapota, a bulvárosodás, az értékvesztés és az értéktévesztés kultúránkban, a társadalmak közötti különbségek, valamint a magyar film válsága. Dorka azt is elárulta, hogy melyik típusú színjátszás fekszik neki a legjobban, milyen gyakran keres rá a saját nevére az interneten, és mit érez akkor, amikor bunkó címet adunk egy róla szóló cikknek. Egy személyiségteszt kérdéseit is feltettük neki.

- Anthony Lane írt egy kritikát a The New Yorkerben a Soul Kitchen-ről, és megemlítette a te nevedet is. Az ilyen büszkeséggel tölt el?

- Azt a cikket tök sokan elküldték ismerősök, meg megosztották a Facebookon, de ezek a dolgok önmagukban azért nem olyan nagyon fontosak. De persze, szuper, hogy van egy jó kritika a New Yorkerben, és engem is megemlítenek.

- Ki szoktad vágni az ilyen cikkeket?

- Ki, és elviszem a nagymamámnak, mert ő gyűjti. Néha meg kirakok a Facebookra valamit, ami tetszik. Például most voltam a Marie Claire címlapján, azt kiraktam.

- Különösebben nem pörögsz ezeken a megjelenéseken?

- Nem akarok álszentnek tűnni, minden este begoogle-özöm a nevemet, hogy mi jelent meg rólam.

- Tényleg? Beállítod az elmúlt 24 órát?

- Be. Azért nem minden este, de ha megnézem az e-maileket, és nem vagyok túl fáradt, akkor jön az, hogy na nézzük, megjelent-e ma valami. Ha lejön egy kritika, és írják, hogy érdekes énekesnő, vagy játszom egy színdarabban, és arról írnak pozitívat, az jó érzés.

- Gyakran felhúzod magad azokon a dolgokon, amik megjelennek rólad?

- Volt már úgy, hogy felhúztam magam. Azon, ami igazságtalan. Az Irina Palm-ról írta itthon valaki, hogy olyan vagyok, mint a magyar focisták, akik kimennek és ülnek a kispadon... Szóval leszarozta, hogy csak kis szerepem volt benne.

- Ráadásul abban egész nagy szereped volt. Legalábbis normális.

- Nem egy főszerep, de ilyet nem lehet számon kérni valakin, hogy miért nem ő a főszereplő. Emlékszem, az nagyon fájt.

- Párszor mi is adtunk vicces címeket a rólad szóló cikkeknek, és visszajutott hozzám, hogy némelyik nem tetszett neked.

- Ilyen van. De főleg azon húzom fel magam, ha jogtalanság történik. Például múltkor az egyik női lapban kiírtak idézőjelben egy olyan mondatot, amit én nem mondtam. Ezen fel tudom húzni magam. Nem jófejség. Ti meg az Irina Palm idején adtatok valami bulvárszemétséget címnek. Mi is volt az?

- Gryllus Dorka biztos kézzel nyúl a péniszhez.

- Hát igen. Ilyenkor elindul egy lavina, megjelenik egy csomó helyen, és azok akik ezt továbbgörgetik, már nem is látták a filmet, azt se tudják, miről van szó, mi a dolog maga. Azért akadtam ki, mert legalább tőletek várnám, hogy egy filmes magazinban ne ezt a bulvárvonalat nyomjátok már. Miért van erre szükség?

- Mert ismert a neved, mindenki tudja, hogy ki vagy, és ha bármi olyat írunk a neved mögé, ami kicsit pikánsabb, akkor arra kattintani fognak.

- Vagy szemétséget.

- Nem tudom, szerintem a "bizonytalan kézzel nyúl a péniszhez" lenne a szemétség.

- Kinek, mi köze van ahhoz, hogy egyáltalán nyúlok a péniszhez?

- Persze, de ha egy filmben olyan karaktert játszol, aki farokverésre oktatja a kolléganőjét, akkor nem csoda, hogy felmerül ez a pénisztéma.

- De ennek a filmnek van egy csomó más vetülete. A Berlinalén volt versenyben, és a vetítés után volt egy hatalmas sajtókonferencia, rengeteg interjút adtunk, és csak egyetlen egy újságíró volt egy rádióban, aki bekérdezett egy ilyen baromságot, és a rendező egyből leoltotta, hogy menjünk tovább. És az a durva, hogy nálunk meg ez a vonal virul és burjánzik. Sőt, nincs is nagyon más vonal.

Gryllus Dorka válaszol a pszichiátriában használt Eysenck-féle személyiségteszt hetven eldöntendő kérdésére

- Azt elfogadod, hogy ha a filmjeidben vannak szexjelenetek, azokat külön kirakják az internetre? Az fair játék onnantól?

- Nem. Ha forgatok egy filmet, amiben van egy szexjelenet és benne van a szerződésedben, hogy azokat a jeleneteket külön senki nem használja sehol, akkor nem. Bármilyen filmből, bármilyen jelenetet feltölteni az internetre kalózkodás, bűncselekmény. A lehető legmesszebb van a fairtől. Itthon vagyok három hete, és szerintem rémületes morális állapot uralkodik.

- A filmszakmában vagy az országban?

- Mindkettőben. Úgy érzem, folyamatosan figyelnem kell, hogy hol akarnak éppen átverni, és  akárhova megyek, mindenki mesél két horror sztorit öt perc alatt.

- Ezek milyen típusú történetek? Vörös iszap?

- Vörös iszap, Geréb Ágnes, hogy harcolni kelljen azért, hogy egy nő ott és úgy szüljön, ahogy és ahol akar, mindenütt korrupció, jogtalanság, ellopták, összetörték, betörték, felgyújtották, minden.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Kint jó a hangulat?

- Ott is van válság, ott is vannak problémák, de hogy mi az ember joga, és mi a kötelessége, az valahogy tisztább. Persze nagy különbség van az ottani meg az itteni helyzetem között. Ott én egy átlagember vagyok, aki végzi a munkáját, és senkit nem érdekel, hogy egyébként mivel tölti a szabadidejét. Itthon mindenre jobban figyelek, máshogy viselkednek velem az emberek is, és én is sokkal érzékenyebb vagyok a problémákra. De úgy érzem, hogy itthon a közmegegyezés arról, hogy mi a normális, totál el van csúszva. Arra a sztorira, hogy emberek feltöltik a szexjelenetet az internetre, már te is azt mondod, hogy érthető. Holott erre azt kéne mondani, hogy ez bűncselekmény.

- De közben érthető is. Értem a gondolkodást mögötte.

- Ha ellopod a szomszéd tévéjét, mert neked nincs, az érthető? Ha valaki ellopja a táskádat, mert nincs mit ennie, az is érthető. Vannak szabályok egy társadalomban, amikben megállapodunk, és ez a morál.

- Ez egy messze vezető téma, de nézzük csak a kattintékony címek példáján keresztül. Nyomás alatt vannak az újságírók, hogy szállítsák a nézettséget, és ezért egymásra licitálnak meghökkentőbbnél meghökkentő címekkel. Mert ahhoz, hogy felkeltsd az olvasók figyelmét, már nem elég odasúgni valamit, fejbe kell vágni őket egy doronggal. És egyre megy lejjebb az a szint, amire azt mondjuk, hogy még belefér. Címadásban, megközelítésben, átverésben.

- Gondolod, hogy nem tud érdekes lenni az, ha csak odasúgsz valamit?

- Félek, nem. Az embereknek kevés idejük van, rengeteg tartalom ácsingózik a figyelmükre, és a legkönnyebben úgy tudsz kitűnni a többiek közül, ha még vadabb címeket adsz. De nem tudom, hogy ez hova fog kifutni. Lehet, hogy majd lecseng, és megint minden normális lesz?

- Szerintem ez egy gyerekbetegség, most bármit lehet. Szabad sajtó témában még ovisok vagyunk. Azt lehet írni, amit akarunk, és most ebben tobzódunk. Szerintem ez le fog csengeni, és jön majd egy stabilabb állapot.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Nem tudom, hogy miért csengene le. Saját magukat nem fogják moderálni az emberek.

- Ott voltak például a valóságshow-k. Első körben nagyon érdekes volt, hogy az emberek úgy viselkednek, mint az állatok, ha bezárod őket valahova. Második, harmadik körben már nem érdekes.

- Második és harmadik körben már csak úgy érdekes, ha még csavarnak egyet rajta, beküldenek egy pornószínésznőt, vagy leszbiket raknak be.

- Addig érdekes, amíg az elsők vannak.

- De a következők mindig egyre durvábbak. A Benkőt is nézték, és az mi volt? Egy vén kéjencnek szállítottak nőket, hogy megdughassa őket a jakuzziban, és ez a műsor.

- De meddig érdekes ez a dolog?

- Ennek az a vége, hogy emberek majd jelentkeznek, hogy őket nyugodtan kivégezhetik főműsoridőben. Én nem látom azt, hogy egyszer lenyugszunk, és megint Latinovits mond verset nyolckor.

- Nem tudom, de azt érzem, hogy az embereknek van igényük a kultúrára, az értékes, Jó dolgokra is. Például arra, amit az édesapám csinál a Kaláka együttessel 40 éve és van egy kiadója, ahol rengeteg értékes dolog jelenik meg. Ezeket nem látod minden nap a tévében, apám nem szerepel a reggeli műsorokban vagy a valóságshowkban, és mégis érdekli az embereket az a költészet, a zene, az énekelt vers.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Követed azokat a dolgokat, amik Magyarországon széles körben népszerűek?

- Nem nézek tévét. Nagyon ritkán megnézem egy újságban, hogy mi történik. Vagy néha interneten, de nem sokszor.

- Ha Berlinben rád tör a honvágy, akkor mit veszel elő?

- Annál azért gyakrabban járok haza, hogy honvágyam legyen.

- Forgattátok volna nyáron a Víkend című filmet. Mi történt vele?

- Bedőlt az MMK csődje miatt. Remélem, jövőre lesz belőle valami.

- Jövőre is MMK pénzre számítotok?

- Arról van szó, hogy jövőre odaadják.

- Most, hogy elzárták a pénzcsapot, mi lehet az új irány a magyar filmesek számára?

- Valahogy majd biztos alkalmazkodni fogunk a körülményekhez. Drukkolok, hogy megtaláljuk azokat a forrásokat, amikből lehet Magyarországon filmet csinálni, de amíg vörös iszapok vannak, nehéz azt mondani az embereknek, hogy figyeljetek, ez a magyar film tök fontos, nem? A múltkor beszélgettem valakivel arról, hogy a kultúra nem luxus, hanem létszükséglet. Egy másik ismerősöm meg azt mondta, hogy bénák vagyunk, hogy megálltunk a Víkend-del, mert egy producernek kell hogy legyenek más forrásai. Ehhez egyáltalán nem értek, de bízom benne, hogy a magyar film nem most fog meghalni, amikor pont felívelő ágban van.

- Egyrészt ott van ez a felívelő ág, amit említesz, másrészt meg nem nézi senki sem a magyar filmeket. Mi a teóriád arra, hogy miért nem nézik a magyarok a magyar filmeket?

- Sok oka van annak, de van olyan, hogy egy filmnek nincs reklámja, kevés kópiával megy, ritkán vetítik, és pont mire eljutna a híre az emberekhez, már le is vették.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Az utóbbi időben melyik magyar filmek érdemelték volna meg, hogy többen megnézzék őket?

- A nyomozó-t hányan nézték meg?

- Kevesen. Harmincnégyezren.

- Az például simán megérdemelte volna, szerintem elsőosztályú film volt. De eleve az egész moziügylet haldoklik, mindenki otthon nézi a laptopon a letöltött filmeket. Ez nem egy magyar jelenség, az emberek eleve kevesebbet mennek moziba. Lehet, hogy a hagyományos film is ki fog halni, mint a némafilm, és majd sorozatokat és 3D-s filmeket fogunk csak nézni. Meglátjuk.

- Amikor színészeket kérdezek a filmjeikről, mindig csak azt mondják, hogy milyen jó volt a munka, de mintha másodlagos lenne, hogy az adott film konkrétan milyen lett végül. Nálad ez hogy van?

- Az ember nem szarik a saját fészkébe. Ha játszol egy filmben, akkor nem mondod azt róla később, hogy az nem jó. Nyilván senki nem úgy áll neki, hogy csináljunk egy rossz filmet, költsünk el jó sok pénzt, és a végén senki ne nézze meg a moziban. Sok embernek, sok energiája van abban, hogy egy film elkészüljön. Ez művészet, hol jól sikerül, hol nem. Vannak filmek, amik tele vannak tehetséggel és jó szándékkal, és a végén mégse működnek.

- Láttam, hogy a Youth On The Move magyar nagykövete vagy. Mi a lényege ennek a projektnek?

- Ez egy EU-s projekt, ami azt szeretné népszerűsíteni, hogy a fiatalok induljanak el Európába. Sok munkahely van és sok munkanélküli. Legtöbbször az az akadály, hogy az emberek nem beszélnek nyelveket, ezért nem kompatibilisek. Szeretnénk, hogy a fiatalok tanuljanak nyelveket, induljanak el, éljenek más országokban, és induljon be a mozgás. Nagyon sok lehetőség és ösztöndíj van, amiket nem használunk ki, mert sokan félnek nekivágni az ismeretlennek.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Ide is fognak jönni emberek?

- Persze, nekem is van olyan ismerősöm, aki idejött, aztán elment, aztán visszajött. Ez ma már nem olyan drámai, hogy elmész, és aztán vége van. Én Berlinben is élek, de most itt vagyok három hete, játszom a Pince Színházban, és nem érzem, hogy ettől kevésbé lennék magyar.

- Akkor is visszamész, ha mondjuk nincs kint dolgod?

- Eddig ott voltam, mert sokat kellett tanulnom. Most már valamilyen szinten beszélem a nyelvet. Most itt vagyok éppen, ha nincs dolgom, azért megyek vissza, mert koncertjeink lesznek.

- Ha valaki megtapasztalja a kinti életet, van még kedve visszajönni?

- Ismered a Kisvakondos viccet? A Kisvakond kérdezi az anyukáját, hogy mama, az igaz, hogy fönt világos van és egész nap süt a nap, itt meg sötét van? Igen, kisfiam, ez igaz. És igaz, hogy fent színesek a virágok, sok állat ugrál, és itt meg nincs nagyon senki? Igen, kisfiam, ez igaz. És mama, az igaz, hogy fönt meleg van egész nap, itt meg nagyon hideg? Igen, kisfiam, ez is igaz. De mama, akkor miért lakunk itt? Mert ez a mi hazánk, kisfiam. Ez mondjuk durva vicc. Az, hogy ott jobbak az utcák és jobb autóval járnak az emberek, nem jelenti azt, hogy az ember feltétlenül boldogabb is.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Mi a negatívum?

- Én itt éltem harminc évig, magyar az anyanyelvem, itt van sok régi barátom és a családom, olyan erős kötelékeim vannak, hogy én ezeket nem is tudnám, és nem is akarnám eltépni. El tudom képzelni, hogy valaki 16 évesen elmegy tanulni külföldre, és ott jobban fogja magát érezni. Egy csomó ember meg itt lát lehetőséget, pont amiatt, hogy itt még nem olyan kialakult a rendszer.

- Akárhányszor kimegyek Berlinbe, mindig meglepődöm azon, hogy milyen udvariasak, előzékenyek és jófejek az emberek. Mindig azt hiszem, hogy mindjárt pénzt akarnak tőlem kérni, pedig egyszerűen csak ez a természetes viselkedés. Utána visszajössz ide, és szembesülsz azzal az óriási taplósággal, kicsinyességgel, rosszkedvvel meg irígységgel, ami itt megy.

- Azt gondolom, hogy az emberek ugyanolyanok mindenütt. Ha lekaparod a felső réteget, belül ugyanaz van, akárhol vagy. Bár most vezettem itthon pár napig, aztán eldöntöttem, hogy inkább nem fogok vezetni, mert elmebetegek az emberek. Tegnap összeütköztem valakivel, és azt mondtam, hogy köszi, nekem ebből elég.

- Ez is ugyanaz, amit beszéltünk korábban a közmegegyezésekről. Bunkó vagyok, mert te is bunkó vagy...

- Igen, és ez más készültségi állapotot igényel az embertől. Dzsungelben harcolni más, mint egy kiépített úton sétálni. De több ismerősöm jött haza Németországból azért mert unalmasnak találták. Mindenkinek meg kell találnia azt a helyet, ami az ő vérmérsékletéhez passzol. Én szeretem, hogy kicsit ott vagyok, aztán megint hazajövök.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Láttam tegnap a Fő az illúzió! című előadást a West Balkánban, és nagyszerű volt. Nekem úgy tűnik, hogy Magyarországon most a színházban sokkal több kreativitás és innováció van, mint a filmben. Neked nem hiányzik a magyar színházi pezsgés?

- Szeretek színházban játszani, de blokkol a bezártság. Most félnék egy társulathoz tartozni, ahol beosztják az életemet. A Pince Színházban mindig össze tudjuk hozni, hogy legyen pár Varsói melódia-előadás egy hónapban. Az is bonyolítja a dolgot, hogy a színházat mindig előbb kell elvállalni, mint a filmet.

- A Szemlén szerettünk volna csinálni veled egy Beszélj hozzád!-videót, de te nem éltél a lehetőséggel. Nem szeretsz improvizálni?

- Nem, úgy éreztem, hogy nem lett volna jó abban a helyzetben. Vannak színészek, akik exhibicionisták, megnyomod rajtuk a gombot, és jön a program. Én nem vagyok exhibicionista színész. A TÁP Színházban volt egy színészverseny, és utána írták az interneten, hogy kár, hogy a Dorka nem erőltette meg magát. Egyszerűen nem vagyok egy viccmesélős színész, nem vagyok nagy sztorizós. Sokkal zárkózottabb, sokkal szégyenlősebb vagyok, sokkal jobban bele kell mennem egy dologba. Csodálom azokat az embereket, akik bármilyen helyzetben elszórakoztatnak bárkit. Én nem vagyok ilyen, és ezeket a helyzeteket inkább elkerülöm, mert csak égés a vége.

- Nem érzed magad jól közben?

- Imádom a TÁP Színházat, és Vili (Vajdai Vilmos, a TÁP Színház vezetője - a szerk.) szerint tökéletesen megfeleltem a TÁP Színház alapszabályának, mert semmilyen szinten nem mentem alá a közönség igényeinek.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Azt érzed közben, hogy ez bohóckodás?

- Nem, egyszerűen nekem nem jutnak ilyen viccek az eszembe, nem tudok bohóckodni. Bele tudom élni magam egy szituba és ott hitelesen megszólalni, mozogni, mert erős a fantáziám. Az is egy pszichopata állapot, hogy azt képzeled, nem ott vagy, ahol vagy, de kiállni és furcsa pofákat vágni vagy érdekes hangon beszélni csak azért, hogy téged szórakoztassalak, nekem nem megy.

- Sok magyar színész valahogy mesterkéltnek tűnik nekem, amikor külföldi filmekben látom őket szerepelni. Nálad viszont nem érzem ezt. Szerinted miért lehet ez?

- Talán a másfajta tradíció lehet az oka. Van a teátrális, vicces, nagy gesztusú színészet, és a zárt, filmes, amikor már minden így belül történik. Más iskola. Ami hozzám közelebb áll, az a minimál színjátszás, amit általában a filmekben igényelnek a rendezők.

- És ez neked már egyből ment?

- Ez nálam nem elhatározás kérdése. Például nagyon rosszul szinkronizálok. Egyszer írták is, hogy unottan szinkronizálok. Pedig nem unott hangon szinkronizáltam, csak idő kell, hogy magamból megszülessen valami. Én nem tudom ezt az egy-kettő-három, beszélj hangosan, fönt-lent, színesen, akár anélkül is, hogy tudnád, hogy mit miért mondasz, amit a szinkronszínészek kapásból tudnak. Ezek technikák, és én ezeket nem tudom. De nem azért, mert nem akarom tudni. Csak az én képességem nem ez. Egyszer egy rendező azt mondta, hogy abban vagyok ügyes, hogy úgy tudok beszélni, mint egy ember. De ez nem döntés kérdése. Jó esetben úgy tudok viselkedni, amikor játszom, mint most viselkedem, de ennek vannak hátulütői, amit más színészek tudnak, és én nem tudok.

- Amikor játszol, akkor belül is teljesen nyugodt vagy? Nem feszélyez a kamera?

- Egyáltalán nem, engem az nagyon boldoggá tesz. Színházban nagyon sokszor izgulok. Forgatáson életemben nem izgultam soha. Ott annyira érzem, hogy az energiák jól vannak. Olyan van, hogy dolgok idegesítenek, elromlik valami, hülye a rendező, de olyan, hogy azon izguljak, hogy ez nem fog sikerülni, soha nem volt. De ha ki kell állni emberek elé, és mondani kell egy beszédet, privát emberként meg kell jelenni, az mindig nagy izgalom nekem.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nézz még több képet Gryllus Dorkáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Előadás előtt izgulsz vagy közben?

- Mondjuk előtte. A premieren. Főpróbahéten már kész vagyok, hogy úristen, mi lesz. Próbálom nyugtatni magam, hogy eljön kétszáz ember, és akkor mi van.

- És koncerteken hogy van ez? (Gryllus Dorka a Rotfront zenekar énekesnője - a szerk.)

- Ott egyáltalán nem izgulok. Most nyáron voltak nagyon nagy koncertek, 14 ezer ember előtt is felléptünk. Akkor az egész zenekar nagyon fel volt spannolva.

- Abban is van egy teátrális vonal, ahogy ott megjelensz és előadod magad. Az nem te vagy?

- Én vagyok, de egy másik szerepem. Nem lehet, hogy koncert közben fáradt vagyok, kimegyek, szevasztok. Tehát mondhatjuk, hogy az ember egyfajta szerepet játszik, de ez a szerep közel áll hozzám. Biztonságban érzem magam, ott nem tud mellémenni semmi. Lehet, hogy rutin. Lehet, hogy öt-hat évvel ezelőtt izgultam volna. A Szigeten is izgultam egyébként. Sokan voltak, sok haver, ismerős. Volt egy emocionális plusz, hogy itthon vagyunk. Nagyon megható volt. Akkor már egész nap izgultam.

- Szoktál beszélni a közönséghez?

- Nem, a fiúk szoktak. Én csak ritkán, egy-egy mondatot.

- Miket csinálsz a közeljövőben?

- Fogalmam sincs. Amióta nyáron bedöglött a Víkend, azóta nem akartak összejönni a filmek. Remélem, novemberben majd történik valami. Drukizzatok nekem!

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Igen, a Picco című német filmet. Elsőfilmes rendező csinálta, börtönös sztori, nagyon jó.

-----------

Köszönet Danyi Orsinak, Dömötör Áginak és Varga Évának a segítségükért.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK