James Franco az anális gyönyörről szaval

2010.10.28. 17:36

A londoni filmfesztivál utolsó két napja James Francóról szól, hiszen a zárófilm Danny Boyle (Gettómilliomos, Trainspotting) állítólag szenzációsan jó hegymászós filmje, a 127 Hours, de előtte még láthattuk az Allan Ginsberg beatköltő életéről, vagyis leginkább Howl (Üvöltés) című verséről készült drámáját. Amikor először hallottam erről a filmtervről és a szereposztásról, iszonyatosan belelkesedtem, de gyanús volt, hogy a januári Sundance filmfesztiválon, majd a februári berlini szemlén tartott bemutatók óta szinte semmit sem lehetett hallani a Howl-ról.

Forrás: [origo]
Howl | James Franco

Sajnos nem véletlenül: azt nem mondhatnám, hogy bántja a szemet, ahogy az egyébként irodalomszakot végzett Franco feketére festett hajjal és SZTK-keretes szemüvegben Ginsberg-verseket szaval, vagy megeleveníti a hobbifotográfus költő néhány ismertebb képét, de ez akkor is egy elhibázott koncepciójú, unalmas film. Tulajdonképpen négyféle jelenet váltogatja egymást: 1. Franco az Üvöltés részleteit szavalja, 2. a szavalás alatt a sorok szexuálisan túlfűtött animáció formájában kelnek életre 3. Franco a kamerába monologizál 4. az erkölcstelennek bélyegzett verskötetről a hírhedt bírósági tárgyaláson értekeznek. Utóbbi mintha egy teljesen más film lenne, azzal az I'm Not There-re emlékeztető koncepcióval, hogy ismert arcok bújnak ismert arcok bőrébe. Viszont pont ennek a negyedik szálnak van egy hatalmas előnye Jon Hamm szerepében, aki Ginsberg védőügyvédjét alakítja, és újra nyomatékosítja, hogy bármennyire imádjuk is a Mad Men Don Draperjeként, már rég megérett a mozifilmsztárságra.

Forrás: [origo]
Howl | Jon Hamm


James Franco sajnos közelébe sem érhet, de saját korábbi életrajzi szerepléseihez (James Dean, Milk) képest is csalódás a játéka, és nyilván nem csak azért, mert klasszisokkal jobban néz ki Ginsbergnél. Gus Van Sant executive produceri hatása érezhető, Francót is ő mutatta be Robert Epstein és Jeffrey Friedman társrendezőknek, de talán nem ártott volna, ha a rendezést is elvállalja. Így azonban a Howl még arra sem elegendő, hogy pár új olvasót szerezzen Ginsberg költészetének. Danny Boyle, mutasd gyorsan azt a sziklát!