Gyorsabbak még a torrentnél is

2010.11.10. 11:01

A mozitermek üresen konganak, miközben a fiatalok a netről töltik le illegálisan az őket érdeklő filmeket. Nagyjából így fest ma a filmforgalmazás Magyarországon, és ezen akar változtatni a magyarhangya nevű mozgalom, amely a Napozz Holddal című Kispál-koncertfilm rendhagyó premierjével mutatkozik be. A két kezdeményezővel, Bognár Péterrel és Donáth Péterrel beszélgettünk arról, hogyan akarják közösséget építve, olcsón és a torrentoldalaknál is gyorsabban eljuttatni a filmeket a célközönségükhöz.

- Mi a magyarhangya és miért van rá szükség?

- A jövő évi költségvetési számokat hallva valószínűsíthető, hogy a kis piaci részesedéssel bíró, állami támogatástól függő filmforgalmazók egy része megszűnik. A jövő arról szól, hogy hogyan lehet létrehozni a filmforgalmazás fenntartható modelljét állami támogatás nélkül.

- Meséljetek a konkrét terveitekről!

- A magyarhangya a Napozz Holddal című Kispál-koncertfilm november 24-ei vetítésével mutatkozik be. Országszerte, egyetlen este alatt, huszonöt vetítésen akarunk ötezer nézőt csinálni, és nem kétszáz vetítésen nyolcszázat, mint némelyik itthon forgalmazásba kerülő film. Ez a harminc város hetven mozitermében elérhető e-cinema segítségével lehetséges, amit sokan szidnak, de az összes problémájával együtt képes lehetővé tenni, hogy kópia nélkül egyszerre huszonöt helyen levetítsünk egy filmet. Olyan rugalmasságot tud adni egy film bemutatásához, hogy ezzel érdemes elindulni.

A következő projektünk egy hatfilmes bérlet lesz, amit majd decemberben hirdetünk meg az addigra elkészülő honlapunkon. Ez egy tizennyolc millió forintos projekt. Ötezer darab hat filmre szóló bérletet szeretnénk eladni kétezer forintos áron, ebből bejön tízmillió forint, a maradék nyolcmillió forintot pedig szponzorációból szeretnénk fedezni. A filmekre egyenként nem lehet jegyet váltani, csak bérlettulajdonosok nézhetik meg őket, aki lemarad róla, az nem tudja máshol megnézni. Az a célunk, hogy teltházzal menjenek ezek a vetítések, filmenként ötezer nézővel. Ezek is eseményjellegű vetítések lesznek, havi egy előadás lesz városonként egy moziban. A bérlet filmjeit már kiválogattuk, ezzel indulunk, de fontos, hogy a 2.0-s filmforgalmazásnak az a lényege, hogy nem mi mondjuk meg, hogy melyik filmeket kell Magyarországon forgalmazni, hanem a közönség.

A Napozz Holddal hosszú előzetese

- Milyen kockázatot vállaltok a Kispál-filmmel? Mi lesz, ha nem jön össze az ötezer néző?

- Mi most csak filléreket fogunk keresni akkor is, ha összejön az ötezer néző, de ez a tanulópénz. Bukni nem tudunk rajta, mert az egyébként szintén nem túl magas marketingköltséget a produkció állja. A bérlettel majd bukhatunk abban az esetben, ha nem tudunk eladni ötezer darabot, mert ott előre fizetünk a filmek jogtulajdonosainak, de azt szeretnénk, ha a szponzorpénzek fedeznék ezt az előre kifizetett összeget. Olcsón és rizikómentesen akarunk kultúrát terjeszteni. És minél többen támogatnak bennünket, annál olcsóbbá tesszük. Szerintünk ez az üzenet megkérdőjelezhetetlen, minden porcikájában pozitívum.

- A magyarhangya a közösségi filmforgalmazással kísérletező, Helyzetek és gyakorlatok nevű projektből nőtt ki. Milyen tanulságokat szűrtetek le abból?

- A Helyzetek és gyakorlatokban azzal kísérleteztünk, hogy nem úgy érjük el a közönséget, mint a bevett, 1.0-s filmforgalmazás, hanem egyrészt megpróbáljuk bevonni a fiatalokat a filmforgalmazásba, másrészt olyan filmeket próbálunk vinni a fiatalokból álló közönségnek, amikre kíváncsiak, harmadrészt nem a régi és drága felületeken hirdetünk, hanem próbáljuk őket az olcsó, internet adta lehetőségekkel elérni. Ez egy három hónapos filmforgalmazási verseny volt a jelentkező fiatalok közt, ami kitermelt körülbelül egy tucat olyan embert, akikről kiderült, hogy ezzel akarnak foglalkozni. Talán ez volt a legfontosabb eredmény, hogy elindult bizonyos fiatalítás a filmforgalmazásban. A rendezvényben részt vevő tíz filmnek összesen körülbelül kilencezer nézője volt, úgy, hogy a mozik átlagkihasználtsága 25%-os volt a vetítéseinken, miközben jelenleg az átlagos kihasználtság 10-11% a mozikban.

- Mivel foglalkozik pontosan a magyarhangya?

- Az lesz a lényege, hogy projektekre, vetítésekre lehet jelentkezni. Lesz egy online felület, ami összegyűjti azokat a filmes eseményeket, amikhez csatlakozni lehet azzal, hogy csoportok belerakják a saját munkájukat, vagy hozzák a közönséget. Olyan eseményeket szerveznénk, mint most a Kispál-film. A magyarhangya alapvetően mozgalom szeretne lenni, ugyanúgy, ahogy a második világháború előtt a szövetkezetek a Hangya mozgalomba tömörültek, hogy olcsón eljuttathassák a vásárlókhoz a termékeiket. Egyébként még nem tudjuk, hogy pontosan mi ez és ki tartozik bele. Azt tudjuk, hogy mi magyarhangyák vagyunk, és hogy azoknak, akik kultúrát akarnak fogyasztani, érdemes lesz hozzánk csatlakozniuk. Azt tapasztaljuk, hogy rengeteg ember van, aki vágyik erre, aki képben van, és mozgósítható egy ilyen alulról szerveződő dologhoz. A nevünk egyébként egy közös brainstorming eredménye volt Akkezdet Phiaival.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Donáth Péter

- Hogy jön össze a nagyon újszerű hozzáállásotok a közönségszervezéshez és az, hogy mégis a moziba akarjátok bevinni az embereket? Miért ragaszkodtok ehhez a régimódi filmfogyasztási módhoz?

- Mert online-közösséget szervezni sokkal nehezebb. A MUBI például erre tesz kísérletet, de kérdés, hogy ők mennyire sikeresek, és meddig tartott, míg eljutottak egyáltalán idáig. Egyelőre nem is veszünk internetes forgalmazási jogot a filmekhez, csak mozist, de elvileg az online terjesztésnek sincs akadálya. Ha jelentkezik egy olyan platform, ami erre vállalkozik, nagyon szívesen együttműködnénk vele. De ebben most még nem lát senki fantáziát, aki be tudna szállni, még nem értik ezt a forgalmazási modellt, de eljön majd még ez az idő is.

- Hosszabb távon hogyan működik majd az, hogy a közönség dönt a filmekről? A magyarhangyán megjelenik egy csoport, és azt mondják, hogy 'hallottunk erről és erről az állati jó horrorfilmről, ezt mutassátok be nekünk!', és akkor ti megszervezitek nekik?

- Ha vannak elegen, akkor igen. A bérlet esetében ötezer darab teszi fenntarthatóvá a kezdeményezést, de a későbbiekben, ha ennek kialakul a modellje, azt is megtehetjük például, hogy mutatunk a horrorrajongóknak egy trailer-csomagot, amiből kiválaszthatják, hogy melyik az, amelyikre kíváncsiak. Úgy képzeljük el ezt, mintha az első bérlet lenne a főtér, ahol van ötezer ember, akikkel már lehet kalkulálni, de utána majd ebből a térből leágazhatnak kis utcák, amiken el lehet indulni. Mondjuk a horrorrajongók utcája, a romkomosok utcája, a sci-fisek utcája satöbbi. Ők kommunikálják a vágyaikat, mi pedig megvesszük a filmet és elkezdünk eseményt - vagy ha több filmről van szó, akár egy újabb bérletet - szervezni hozzá.

- Bíztok abban, hogy a szponzorok is be fognak szállni?

- Igen, mert a szponzoroknak nagyon jó lesz, hogy tudni fogják, milyen közönségre számíthatnak. A zenében és egy-két kulturális területen ez már működik, de filmnél még nem igazán gondolkodik ebben senki. Azoknak a szponzoroknak lesz ez érdekes, akik specifikus, közösségi projektek mögé szeretnének állni. Ha a Kispál-filmmel sikerül bebizonyítani, hogy ez egy működőképes dolog, onnantól szerintünk menni fog a szponzoráció. Hosszútávon viszont odáig szeretnénk eljutni, hogy a teljes költség negyedét fizeti a néző, negyedét a szponzor, negyedét az állam és negyede pedig a televíziós vásárlásokból jön. Ez mindenkinek megérné. A második bérlet már drágább lesz, de szeretnénk rávenni az államot, hogy szálljon be. Azt fogjuk mondani, hogy 'gyerekek, ha az állam támogatja, akkor nem négyezer forint lesz a bérlet, hanem csak kettő, ha nem támogatja, akkor kénytelenek vagyunk négyért adni'. Remélem, hogy lehetővé fogják tenni, hogy olcsóbban adjuk a kultúrát.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Bognár Péter

- Mi az, amit csak a magyarhangyától kaphatnak meg a nézők?

- Nem filmes katalógust akarunk építeni, mint a ma létező összes többi forgalmazó, hanem egy olyan közönséget, akiket el tudunk látni. Ez a különbség mindenfajta más forgalmazóhoz képest. Filmje mindenkinek lehet, a közönség a kérdés. Jelenleg egy évre és csak moziforgalmazásra vesszük a filmeket, nekünk a film arra a kis időre kell, amíg elcsábítjuk rá a nézőinket. A világpremier után fél évvel tudjuk nekik szállítani a filmeket, mielőtt még a torrentoldalakon megjelennének (itt az interjúalanyok nem a film mozipremierjére, hanem a mozipremiert legtöbbször kb.  fél évvel megelőző fesztiválpremierre gondolnak - a szerk.). Onnantól kezdve, hogy a film felkerül a torrentoldalakra, nem érdekel bennünket. És olcsók vagyunk, kétezer forintért adunk hat jegyet, tehát egy filmért nagyjából háromszáz forintot kell csak fizetni.

- Attól nem féltek, hogy a hat különböző filmnek nincsen egy olyan egységes célközönsége, mint a Kispál-filmnek?

- Azért ennek a hat filmnek a célközönsége nagyrészt azonos. Elsősorban azoknak a huszonéveseknek szólnak, akik lényegében kikoptak a mozikból, mert a régi módszerekkel nem bírták őket elérni. Tévéjük nincs, újságot nem olvasnak, rádiót nem hallgatnak, ha kiteszed a posztert a Flórián térre, eszükbe nem jut odanézni, az internetről szednek le minden információt. Az elmúlt tíz évben ezt a célközönséget gyakorlatilag ignorálta a magyar filmforgalmazás, nem érte őket utol, ezt próbáljuk most valahogyan bepótolni. Ez a bérlet nekik szól, azoknak a huszonéveseknek, akik nem járnak moziba.

- Volt korábban egy olyan elképzelésetek is, hogy fogtok egy olyan filmet, aminek nagyon jól behatárolható a célközönsége, azt kitesztek egy olyan honlapra, amit ugyanaz a célközönség látogat, és körberakjátok reklámmal, így a felhasználók ingyen megnézhetik.

- Úgy gondolom, hogy erre a magyar reklámszakma jelenleg még nem készült fel. A hirdetési piac Magyarországon nincs azon a színvonalon, hogy azt tudjuk mondani a jogtulajdonosnak, hogy minden letöltés után fizetünk neki 50 centet. Nem lehet annyi reklámbevételt generálni, hogy ezt garantálni tudjuk.

- Az, hogy magyar filmeket feltöltöttek ingyen a netre, szerinted vitte előrébb a dolgokat?

- Nem, mert nem volt fenntartható az a modell. A producer kapott valami kis pénzt, a filmet rengetegen megnézték ingyen, de onnantól kezdve nem lehet sehol értékesíteni a filmet, hogy ingyen feltették a netre. Hosszútávon szerintem a VOD-szolgáltatók is abba az irányba indulnak majd, amerre mi, közösségeket fognak keresni, akiket el tudnak látni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK