A csurig telt West-Balkánban több mint ezer ember nézte meg az együttes társaságában a Kispál és a Borz augusztusi búcsúkoncertjét megörökítő filmet. A hangerő és a szeretet áradása maximális volt, a buli lehetett volna még nagyobb.

Koncertfilmet sokféleképpen lehet nézni (nem rossz például házimunkavégzés közben hangulatfokozó aláfestésnek), de tegnap este a West-Balkánban kiderült, hogyan a legjobb: ezer ember társaságában, nagyvásznon, olyan hangosan, hogy az ember majd belesüketül, igény szerint cigivel és sörrel a kézben. A Kispál és a Borz augusztusi, szigetes búcsúkoncertjét megörökítő Napozz Holddal című koncertfilm nem tökéletes (érzésem szerint a közönség kétszer is nagyon meglepődött, amikor egy éppen beinduló számba vágtak bele az alkotók), de arra pont jó volt, hogy még egy utolsó utánit együtt örüljünk a feloszlott együttesnek, velük együtt.

Az együttes tagjai és a film alkotói a West-Balkánban köszöntötték a közönséget, a többi budapesti és vidéki helyszínre pedig online közvetítés formájában jutottak el. Az egyszerre huszonöt helyen vetített film rendezője, a Kispál-rajongó Merényi Dávid úgy konferálta fel a Napozz Holddal-t, hogy "olyanra csináltam, amilyet én vártam volna, úgyhogy remélem, hasonló az ízlésünk". Lovasi András pedig bevallotta, hogy a hazai lemezpiacot ismerve egyáltalán nem bízott abban, hogy a 3000 Ft-os jegyár mellett (amelyért a vásárlók megkapták a film DVD-változatát is) összejön a forgalmazó által tervezett ötezer néző, mert "ha valaki Magyarországon elad kétezer DVD-t, örömében már verheti a seggét a földhöz, az ötezer lehetetlennek tűnt".

Mégis összejött. A West-Balkánba a filmet forgalmazó magyarhangya mozgalom eredetileg hatszáz nézőt tervezett, de ezt a nagy érdeklődés miatt rögtön fel kellett emelni ezerre, végül pedig vendégekkel együtt csaknem ezerötszázan voltunk a helyszínen. Ez okozott némi fennakadást a bejutásnál, információink szerint a zenekar egyik állandó tagjának is csak hosszas vesződség árán sikerült bejutnia a kezdés előtt tíz perccel, a film kezdésekor pedig kint még jelentős tömeg várakozott. A hosszú sorban állás és fagyoskodás miatti bosszúság azonban a vetítés közben elillanhatott az emberekből, mert amikor utána kérdezgettem a nézőket az élményükről, mindenki nagyon megértő volt. Végül is, aki a Szigeten kibírta a negyvenötezres tömeget a búcsúkoncerten, annak ez már meg se kottyant.

Korántsem reprezentatív minifelmérésem szerint a közönség többsége két csoportba volt sorolható: azok, akik nem tudtak elmenni a búcsúkoncertre, és így akarták pótolni az élményt, és azok, akik ott voltak a koncerten, és újra át akarták élni. Az előbbi csoportba tartozott a harminchárom éves Tamás: "Kimaradtam magából a koncertből, mert külföldön voltam, de meg akartam nézni, és erre jó lehetőség volt ez a mozibemutató, hogy itt valamennyire közösségi élményben lehetett részem. A film abszolút visszaadta, hogy milyen lehetett a koncert, és lejött az is, hogy óriási tömeg volt, ami engem zavart volna, úgyhogy nem bánom, hogy inkább itt néztem meg".

Fotó: Hajdú D. András
Lovasi autogramot ad, Kispál cigizik | Nézz még több képet! | Fotó: Hajdú D. András

A harminckét éves Kati a másik tábort erősíti: "Legőszintébb tinédzserkorom nagyon nagy kedvencei. A koncerten is ott voltunk, és jó volt felidézni azt az extatikus állapotot, ami ott uralkodott. A filmben különösen tetszett, hogy nem csak a koncertet adta vissza, hanem a próbatermi hangulatot is, jól el volt találva az arány, és szépen is volt fényképezve. Az ember ilyenkor teljesen átadja magát az élvezetnek, ez így volt jó".

A film mindenkinek tetszett, akivel beszéltem, de néhányan szóvá tették, hogy nem alakult ki igazi bulihangulat a teremben. Pedig ehhez minden adott volt: az utolsó sorokat a vetítés kezdete előtt tűzbiztonsági okokból felállították, úgyhogy ők nyugodtan végigtáncolhatták volna a filmet. Elöl is csak szolid bólogatást, ritmusverést láttam. A hátul ülő huszonhat éves Balázs is azt hitte, "hogy hangosabb lesz a közönség. Nem volt buli-feeling, nem tudtak mit kezdeni az emberek azzal, hogy itt állni kell, éneklés se volt igazából." Egy másik srác szerint "a magyarok nem hajlandók látványosan jól érezni magukat".

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=3QPBPkIuE3vNGIMk
Lovasi és Dióssy előadja a Volume című számot

A lelkesedés viszont tükröződött a vetítés utáni vastapsban és "szép volt fiúk"-skandálásban (nézd meg videónkon!). A stáb összes jelenlevő tagja kivonult a színpadra meghajolni, aztán Dióssy D. Ákos rögtön leült a szintihez, és Lovasi Andrással előadták a Volume című számot. Ebből megtudtuk, hogy Lovasi szerint most épp "inkább 2040 vagy 41 volna jó". A dalszöveget Lovasi arra utalva költötte át, hogy már a vetítés előtt bejelentette: akkor lesz újra Kispál, ha harminc év múlva még élnek és tudnak hangszeren játszani. És ezzel még nem ért véget az este: a zenekar tagjai kitartóan, éjjel fél 2-ig dedikáltak, miközben Németh Juci és elektronikus csapata szórakoztatta azokat, akik még bírták.