2010 a moziban: Legnagyobb csalódás

Lehetett akármekkora hírverésük, kaphattak akárhány díjat, ajnározhatták akármennyien, voltak filmek idén, amik számunkra keserű csalódást okoztak. Tudjuk persze, hogy ezt az érzést általában a túlzott elvárások váltják ki, de ez kicsit sem vigasztalt minket az alábbi öt alkotás megtekintése közben.

5. A tetovált lány

A csalódás itt valószínűleg csak azokra vonatkozik, akik olvasták a regényt, és még a friss, eleven élménnyel ültek be a filmre. Az adaptációk természetéből fakad, hogy nem tudnak - és sokszor nem is akarnak i megfelelni az eredeti regénynek. Itt már a szereplőválasztással is ellene mentek a szerző elképzeléseinek: egy végletesen zárkózott lány és egy nyitott, átlátszó pasi helyett két megkeseredett arcú embert találtak. Michael Nyqvist ugyan kétségkívül az egyik legizgalmasabb skandináv színész, de erre a szerepre túl bonyolult és titokzatos, bármennyire is próbál lazáskodni. Noomi Rapace-t meg ajnározhatja az egész világ, mi úgyis tudjuk, hogy Lisbeth Salandernek Tóth Orsi lett volna a tökéletes, és kész. És ezt már David Fincher remake-je is bánja.

+ + +

4. Soul Kitchen

Ez egy fájdalmas csalódás, nem az a jóleső fajta, amin legalább nagyokat puffoghatunk. Egyszerűen egy végtelenül unalmas, gyenge film, aminek az égvilágon semmi értelme. Színészek szokták mondani, hogy nincs veszélyesebb, mint ha valaki megkapja az álomszerepét - legtöbbször csúnyán felsül vele. Ezek szerint a rendezők sincsenek ezzel másképp. Nem szabad túl személyes témát választani, és a barátainkkal eljátszatni a főszerepeket, mert ilyenkor minden önkontroll elvész, és az a bizonyos barát is épp ezzel küszködik, akinek meg kéne kocogtatnia az ember vállát, hogy "Hé, egy kicsit eltévedtél, haver". A lefurcsább az egészben, hogy ez mintha másoknak nem tűnt volna fel. Díjakat kapott, és nevettek rajta a teremben. Érthetetlen.

+ + +

3. Sherlock Holmes

Könnyű volt sokáig mindent Madonnára fogni. Guy Ritchie tehetsége valóban a szerelmük kibontakozásával együtt emésztődött fel, és lett egyre halványabb emlék. Sejteni lehetett persze, hogy ebbe egy olyan kaliberű alkotó, amilyen ő, nem fog beletörődni, és előbb-utóbb leveti a béklyóit. Rendben, ez is megvolt, és első próbálkozásra visszatért a jól ismert terepre, London piti bűnözőihez, és lefutotta a maga biztonsági körét a Spíler-rel. Joggal vártuk tehát, hogy most már végre valami többet is mutat ennél. De hiába. A Sherlock Holmes csak egy rakás verekedés, gagyi trükkökkel, és két cserbenhagyott színésszel: Robert Downey Jr.-ral és Jude Law-val. Minek kellettek ők egyáltalán? Bőven elég lett volna megfizetni két jóképű kaszkadőrt. Az meg a cinizmus netovábbja, ahogy a film utolsó két percében lehadarják a sztorit, mintha ezzel a Sherlock Holmes-brandnek is eleget tettek volna. Ha esetleg valakit az érdekelt volna.

+ + +

2. Adéle és a múmiák rejtélye

Valószínűleg az a baj, hogy a polgári boldogság árt az alkotói folyamatoknak, és most, hogy már Luc Besson sem a francia film fenegyereke többé, hanem egy pocakos háromgyerekes apuka, nem várhatjuk tőle a régi filmjei színvonalát. Meg is mondta: amikor a Leon, a profi-t, meg a Nikitá-t rendezte még az volt a célja, hogy felrázza a jólétben tespedő nyugati világot, most viszont, hogy a helyzet már a legkevésbé sem rózsás, inkább egy kis ártatlan, önfeledt szórakozást gondolt nekünk prezentálni. Hát, ez sajnos nem sikerült. A látvány ugyan nagystílű - beleértve a nem mindennapi szépségű főszereplőt (Louise Bourgoin) -, a sztori azonban rém unalmas, a humora pedig a gyengébb Louis de Funes-filmeket idézi.

+ + +

1. Eredet

Végignézni is szenvedés volt. Irigykedve néztünk azok után, akik bátran felhagytak a reménnyel, és kimentek a teremből. Nem maradtak le semmiről. A sztori továbbra is erőltetett maradt, a látvány nyomasztó, a színészek meg izomból nyomták, mert valószínűleg nekik sem volt fogalmuk arról, hogy mit játszanak. Ilyen, ha egy forgatókönyvön túl sokat agyalnak, de az okos írók az emberi természetet nem ismerik közben. A sok gázos momemtumból csak egyet említenénk: az álompár számára például az volna a tökéletes szerelmi fészek (amit maguknak megálmondak), ha egy felhőkarcolókkal körülölelt betonrengetegben lenne egy magányos, patinás villájuk. Idilli, nem? Pénzt, azt jó sokat hozott, de álmunkban ne jöjjön vissza!

Olvasd el többi 2010-es toplistánkat is!