Lankasztó film Viagrával

2011.01.11. 18:28

Jake Gyllenhal és Anne Hathaway a Szerelem és más drogok-ban valóban egymásra találnak, és már rögtön az ágyban is henteregnek. Az eklektikus film egyik végpontján a Viagra forradalma, a másikon pár Parkinson-kór elleni gyógyszer hivatott jelezni az érem két oldalát. Nyilvánvaló azonban, hogy nem lehet egyszerre könnyed szexelős vígjátékot és súlyos betegségről szóló vérkomoly drámát csinálni.

Edward Zwick ért az érzelmekhez, az nem vitás. Neki köszönhetjük Brad Pitt abszolút szexszimbólummá avanzsálását a végtelenül melodramatikus, ám kétségkívül hatásos Szenvedélyek viharában című romantikus filmmel, de rendezett korrekt (Szükségállapot) és kifejezetten erős akcióthrillert (Véres gyémánt) is, na meg producerként is egész jó ízlése van (Szerelmes Shakespeare, Traffic). Esetünkben a szerelem témájához nyúl vissza, és a Szenvedélyek viharában-hoz hasonlóan itt sem fukarkodik a könnyfakasztó pillanatokkal. Legalábbis szándékai szerint.

A Szerelem és más drogok olyan, mintha két film lenne, ám ez mégsem felel meg az "egyet fizet, kettőt kap" kedvező akciós kategóriájának. Az egyikben egy vagány lány, Maggie (Anne Hathaway) és egy hasonlóan vagány - értsd: kötődésképtelen - fiú, Jamie (Jake Gyllenhaal) találnak egymásra; először testileg, aztán nagyon gyorsan minden értelemben. Ez a vonal megfelelően működik, minden sablonossága ellenére szerethető. Amit elsősorban Hathawaynek és Gyllenhaalnak köszönhet, illetve a párosnak így együtt, pedig van benne közhelyes lebukós szex a raktárban meg dagadt, infantilis fiútestvér, na meg a főhősre tapadókorongként ragadó egészségügyis hölgygárda is. Egy igazi, vérbeli romantikus vígjátékhoz ez a szituáció bőségesen elég is lenne, hiszen a műfaj nem a tekervényes cselekménytől lesz jó, hanem a szerethető, emberi figuráktól. Elég csak a Hétmérföldes szerelem-re gondolni, amelynek cselekménye egyetlen összetett mondattal leírható.

A másik történet főhőse az orvoslátogató fiatalember. Jamie agilitása és sármja révén képes fölfelé jutni az egészségügyi ranglétrán, miközben megismerkedik a súlyosan Parkinson-kóros Maggie-vel, akivel egyre intimebb szerelmi kapcsolatba bonyolódik. Egészen addig, amíg egy konferencián lezajló szürreális beszélgetés rá nem ébreszti arra, hogy karrierje talán sokkal magasabbra ívelhetne, ha nem ragadna meg egy párkapcsolatban azzal a lánnyal, akinek állapota idővel egyre több odafigyelést és gondoskodást igényel majd. Különösen az után, hogy Jamie hatalmas lehetőséget kezd el látni a Viagra nevű, forradalmi teljesítményfokozóban. Ez a két dimenzió időről időre metszi egymást, érezzük, hogy mit akarhatnak az alkotók, de valahogy folyamatosan két történet megy a fejünkben, s sem a film, sem a néző fantáziája nem tudja összemosni a különbséget s a különböző hangsúlyokat a két problematika között. A Szerelem és más drogok a Viagrával ellentétben nem tartja be az ígéretét: a film elején humorral és szexszel provokált néző lankadtan távozik a moziból.

Forrás: [origo]
Szerelem és más drogok | Jake Gyllenhaal és Oliver Platt

Amíg Zwicknek a kilencvenes években Brad Pitt szőke loknijai és szomorúan bambuló szemei segítségével sikerült a női nézőket a mozivásznak elé szegeznie, addig most a Hathaway-Gyllenhaal páros lendületes, merész szexjeleneteinek viszonylag leplezetlen ábrázolása lett volna a fő vonzerő. De nem lett, hiába nézett a két színész rendezői kérésre olyan erotikus témájú, valóban bátor filmeket, mint Az utolsó tangó Párizsban vagy a finoman pornográf elemeket sem nélkülöző Kilenc dal. A Szerelem és más drogok szexjeleneteiből egy-egy érzékenyebb vagy viccesebb momentum marad meg a nézőben, izgalmasabbak a zárt ajtók mögötti szeretkezésjelenetek, amelyeket csak hallunk. Ettől még a kémia jól működik a köztük, és tényleg jó látni ezt a két színészt ilyen fesztelenül meg ruhátlanul.

Forrás: [origo]
Szerelem és más drogok | Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway

A film Gyllenhaal figurájának és az orvoslátogatói munkakör abszurd világának felépítésével indít, olyan sodró vígjátéki lendülettel, amilyet például az Ünneprontók ünnepe nyitójeleneteiben láthattunk. Az antidepresszáns gyógyszerekkel zsonglőrködve házaló, karrierista, ellenállhatatlan nőfalót azonnal elhisszük Gyllenhaalnak, a történet pedig még addig is zavartalan ritmusban működik, amíg a két ember megismerkedik és beletekeredik a viszonyba. Még az érzelmi áthangolódást is ügyesen viszik keresztül a főszereplők, ám az a bizonyos időzített bomba folyamatosan ketyeg onnantól kezdve, hogy az orvos bejelenti, hányféle gyógyszerrel kezelik a lány Parkinson-kórját. Gyaníthatjuk, hogy egyszer csak belép majd a képbe a betegség, az önfeledt pirula-dobálózást pedig felváltja majd a szorongás és a bánat. A szomorkodós vonalat erősítő Anne Hathaway kicsit még le is játssza partnerét a vászonról, hiszen drámaibb a figurája, na meg a Rachel esküvőjé-ben már bizonyította, hogy van érzéke a sérülékeny, labilis nők megjelenítéséhez.

Forrás: [origo]
Szerelem és más drogok | Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal

A probléma az, hogy nem lehet összeegyeztetni ezt a két műfajt. A romantikus műfaj egyik végpontján találjuk a romantikus melodrámát (avagy, egyszerűen fogalmazva, azt a romantikus filmet, amelyiken sírunk), a másik végén pedig azt, amelyiken nevetünk, azaz a romantikus vígjátékot. Ebben az esetben olyan nagy a különbség a két véglet között, hogy a néző egy ponton megzavarodik attól, amit lát, hiszen ő nem erre a filmre váltotta a jegyét. Persze, védhetné a kritikus, egy vidáman induló történet miért is ne végződhetne könnyfakasztóan? Végződhet, de a hangvétel a lényeg. Ez a film pedig két teljesen különböző hangon szólal meg. A második pedig mindenképp csalódás.

KAPCSOLÓDÓ CIKK