Michel Gondry átment egydimenziósba

2011.01.14. 8:59

A Zöld darázs nem tudja, mit akar. Tucat-akciókomédiának elmegy, de ezért fölösleges volt szerződtetni hozzá korunk egyik legizgalmasabb rendezőjét és egyik legviccesebb íróját. Megcsinálhatta volna Brett Ratner is.

De ki a frász az a Michel Gondry? - tenné fel valószínűleg a kérdést a Zöld darázs célcsoportjába tartozó, tizenkét-tizenhárom éves kamaszfiú, ha olvasná ezt a cikket. Bár a 60-as évek Zöld darázs-sorozatának nagyjátékfilmes feldolgozásához az egyik legizgalmasabb francia rendezőt (Egy makulátlan elme örök ragyogása, Az álom tudománya) kérték fel, a forgatókönyvet pedig az iszonyatosan vicces Seth Rogennel és haverjával, Evan Goldberggel (Superbad, Ananász expressz) íratták meg, a Sony stúdió tett róla, hogy mindez ne derüljön ki a filmből. Persze miért is kéne kiderülnie, amikor a film nem Gondry és Rogen rajongóinak, hanem olyan tizenéves srácoknak szól, akik rengeteg felrobbanó autóra, néhány elszórt poénra és egy negyven körüli nő megereszkedett idomaira kíváncsiak a moziban.

Kétlem, hogy ez a célcsoport létezik. Viszont, ha tévedek, és mégis, akkor mit keres a filmben James Franco és Edward Furlong cameója? A kölykök nem tudják, kik ezek az arcok, és nem is érdekli őket. És mit keres itt a frufrusra vasalt Christoph Waltz? Gondrynak szépen le kellett volna nyelnie a békát, hogy Nicolas Cage jamaicai akcentussal akarja eljátszani a főgonoszt, és vele megcsinálni a filmet, akkor talán a srácoknak is lett volna min szórakozni. Mert a cappuccinokészítés rejtelmein nem biztos, hogy fognak. Ja, és mit keres a soundtracken a Rolling Stones meg Johnny Cash? A Sony fejesei szerint ők a tinik kedvenc előadói?

Nekem pont az a néhány dolog jött be a filmben, amit az előző bekezdésben felsoroltam, de ez a film abszolút nem nekem kell, hogy tetsszen. Mert én baromira unom a lassított felvételes verekedéseket és a robbanó autókat. A második után már ásítozom, a negyediknél alszom vagy egész máson kezdek gondolkodni. Például azon, hogy egy fokkal elviselhetőbb lenne ez az egész, ha nem 3D-ben kéne nézni. Mert az aztán kiszúrás -korosztálytól függetlenül.

Jó 3D-t még nem láttam, de itt a szokásosnál is gyengébben használják a technikát. A kép egyik része éles, a másik része teljes homály. Az akciójelenetek követhetetlenek, mert összevissza változik az élesség. Amikor pedig csak két ember beszélget egy szobában, vagy egy épületet látunk, tiszta röhej, hogy az asztalon álló családi fotó vagy a rózsabokor az előtérben sokkal közelebb van hozzánk, mint minden más, mintha egy kartondíszletet biggyesztettek volna be az orrunk elé.

Forrás: [origo]
Seth Rogen és Jay Chou a Zöld darázs-ban

Azért van egy érdekes elem a filmben: a szuperhősnek felcsapó léha milliomos, azaz a Zöld darázs (Seth Rogen) és jobbkeze, Kato (Jay Chou) kapcsolata. Duójukban az a különleges, hogy valójában Kato a szuper kettőjük közül: ő tud verekedni, ő bindzsizi össze a szuperkocsijukat, és persze ő főzi a kávét. A Zöld darázsnak meg csak az arca nagy. Amikor emiatt egy nő ürügyén (Cameron Diaz) összebalhéznak, az egy elég vicces verekedési jelenetbe torkollik. Persze tudjuk, hogy a végén majd kibékülnek, és a Zöld darázs is visszavesz kicsit az arcából, de szerencsére az elkerülhetetlent nem a legszájbarágósabb módon, hanem csak úgy lazán tálalják nekünk a filmesek a fináléban, ami éppenséggel lehet, hogy Gondry és Rogen érdeme. Csakhogy ennyi nem elég egy jó filmhez, de még egy közepeshez sem.

KAPCSOLÓDÓ CIKK