Bevadulva, melltartó nélkül - a Runaways-film kritikája

Vágólapra másolva!
"Leszbikus csókot váltott a két tinisztár!" - terjedt a pletyka, miszerint a két Alkonyatból ismert színésznő, Dakota Fanning és Kristen Stewart közös produkciójában, a The Runaways - A rocker csajokban forró jelenetnek lehetünk tanúi. A hír igaz, ám nem ezért érdemes belevetni magunkat a rockandroll aranykorában zenélő, csak lányokból álló együttes történetébe. Szexuális túlfűtöttség, zúzós gitárriffek és igaz történet - kell ennél több? (A film Magyarországon január 18-án jelent meg DVD-n.)
Vágólapra másolva!

A hetvenes években a férfiak a nőket a konyhában, vagy maguk előtt térdelve akarták látni, nem a színpadon. Aki a gyereknevelés és háztartásvezetés helyett zenészkarrierbe akart kezdeni, annak bizony fel kellett kötnie a szoknyáját. A lányok nem játszhattak elektromos gitáron, a rockandroll pedig a férfiak terepe volt. Csak a legszexisebbek maradhattak fent, mivel nem az számított, hogy zeneileg mennyire képzett valaki, hanem hogy mennyire képes nyálcsorgató kiskutyákká szelídíteni a rockereket. Dögös vörös a lábai közt gitárral? Jól hangzik. Ugyanez, csak ártatlan tinédzserként? Még jobb.

Nem véletlen, hogy Kim Fowley (Michael Shannon), a Hollywood-szerte ismert zenei producer épp a tizenöt éves, szőke és kihívóan pimasz Cherie Currie-t (Dakota Fanning) választotta a csajokból álló rockbanda, a The Runaways énekesének. Ha csupán a tekintetével képes megsemmisíteni egy szőrös, tesztoszterontól bűzlő kamionsofőrt, akkor amint kiszabadulna belőle a vadmacska, a világ összes férfija összetörten, lecsupaszítva, alázatosan omolna a lába elé. A csatlakozásával tökéletessé vált az együttes, így a lányok karcos dallamaikkal és egyre növekvő magabiztosságukkal rekordgyorsasággal vették be az amúgy férfiközpontú zenei társadalmat.

Lényegében az együttes születéséről és haláláról szólna a film, ha nem Cherie, illetve a Joan Jett-hez (Kristen Stewart) fűződő kapcsolata állna a középpontban. Minél jobban betekintést nyerünk az énekes életébe, annál inkább tűnik úgy, hogy a színpadon magabiztos és férfivadító Cherie csak egy magának való és a helyét kereső kamasz, aki két kézzel kap a lehetőség után. Ha az énekesi karrierjével kell foglalkoznia, nem kell kimosnia alkoholista apja ágytálát, vagy nem kell éreznie Indonéziába költözött anyja hiányát. A hirtelen jött sikert azonban már nem képes feldolgozni.

Forrás: [origo]
The Runaways - A rocker csajok

A történet alapjául szolgáló könyvhöz, a Neon Angel-hez képest a filmben szinte teljesen máshogy látjuk a szereplőket. Amíg a vásznon Cherie beképzelt és egoista csajnak tűnhet, addig a kötetben az "igazi" Cherie Currie nyersessége és őszintesége azonnal magához láncolja az olvasót. Bár az tény, hogy nehéz mindent úgy beletömöríteni a 106 percbe, hogy ne tűnjön túlzsúfoltnak, az eddig kliprendezőként ismert Floria Sigismondi olyan, az együttes szempontjából létfontosságú dolgokat hagyott ki, melyek nélkül a Runaways csak egy pénzhajhász és érdekszövetségből alapított lánybandának tűnik. A filmből így többek között az sem derül ki, miért ragaszkodtak annyira a bandához; miért kellett az eredeti basszusgitáros helyett egy fiktív személyt kreálni, illetve igazából milyen a két főszereplő viszonya.

A szereposztás sem a legszerencsésebb. Bár Dakota Fanning gyerekszínészként sorra emlékezetes alakításokat nyújtott és próbált kitörni az aranyos, szőke kislány szerepéből (lásd Hounddog), a bambiszemei miatt mégis jobban illik egy Disney-produkcióba, mint egy lázadó, férfivadító vadmacska bőrébe. De a mimikátlan Kristen Stewart sem tett ki magáért - energikus és tettre kész rocker helyett döglött pontyként hagyja, hogy sodorja a történet (nem csoda, hogy a háttérből instruáló Joan Jett sokszor ki is borította azzal, hogy nem elég hiteles). A Cherie testvérét játszó Riley Keough (aki mellesleg Elvis Presley legidősebb unokája) pedig inkább tűnik a tíz évvel idősebb nővérének, mint az egypetéjű ikertestvérének. Tény, hogy felkapott sztárocskákkal lényegesen könnyebben lehet reklámozni a filmet, ám hiányoltam azt a vadságot, amely által a szerepek többnek tűnhettek volna sikeresen megoldott munkánál.

Forrás: [origo]
The Runaways - A rocker csajok | Michael Shannon

A filmet azonban négy dolog miatt érdemes legalább egyszer megnézni: a Kim Fowley-t alakító Michael Shannon miatt, aki egyedül elviszi a hátán a produkciót, aztán a hihetetlenül jól összeválogatott dalok, a dögös cuccok és a korszakábrázolás miatt. Az ember legszívesebben visszatekerné az időt, hogy a fiatalokkal együtt csápolhasson a Londonból érkezett, legfrissebb dalokra és érezhesse, hogy a világ a lábai előtt hever. Ezek árnyékában a hiteltelen szereplők problémája már el is törpül és mégis maradandó élvezetet nyújt a The Runaways - A rocker csajok.