Berlinale: Mobillal fotózni a gaz rómaiakat

Vágólapra másolva!
Ralph Fiennes a Coriolanus című Shakespeare-adaptációval debütált rendezőként. Filmjében ma használatos gépfegyverekkel lövöldöz, miközben Shakespeare stílusában beszél. Az újsütetű rendező szerint a médiából ránk folyó jelen "ijesztően hasonlít" ahhoz a világhoz, amelyben a rómaiak halomra ölik egymást és ellenségeiket.
Vágólapra másolva!

Ralph Fiennes megrendezte élete első filmjét, amellyel rögtön kemény fába vágta a fejszéjét: egy Shakespeare-adaptációval rukkolt elő. Baz Luhrmann 15 évvel ezelőtti Rómeó és Júliá-jához hasonlóan szereplőit nem öltöztette kényelmetlen gladiátorruhába, de megtartotta az eredeti nyelvezetet, a történetet pedig áthelyezte a jelenbe. Fiennes alakjai az iraki háborúhoz hasonló környezetben és fegyverekkel harcolnak, felsőkategóriás autókon száguldoznak, és mobillal fotózzák ellenfelüket. De előfordul azért a - már a rómaiak korában is ismert - klasszikus késszúrás is.

A Berlinale versenyprogramjában bemutatott film elején megrettentő volt a tudat, hogy két órán át kell majd shakespeare-i angolt hallgatni, valamint testközelből nézni, ahogy katonák lövik szitává egymást hatalmas gépfegyverekkel. A lövöldözés úgy fél óra után alábbhagyott, a "térdre ereszkedem kegyelmed előtt" stílushoz pedig hamar hozzá lehet szokni.

"Tíz évvel ezelőtt játszottam Coriolanust színpadon Londonban, és azóta megállás nélkül motoszkál bennem, hogy megcsinálom filmben, és a cselekményt átrakom a jelenbe" - magyarázta a szemlátomást jókedvű Fiennes a film bemutatója után a sajtótájékoztatón, hozzátéve, hogy szerinte az eredeti darab elképesztően mai és modern.

Pedig jó régen írták. Shakespeare tragédiája 1607-ben jelent meg, és időszámításunk előtt az 5. század elején játszódik Rómában. Egy római hadvezér, Caius Martius Coriolanus életét meséli el, aki megszállott harcos (mai nyelven killing machine), de rossz szónok és hataloméhes. Az egyéni sorsdráma hátterében a rómaiak és volszkok csatája áll. Őket Coriolanus előbb legyőzi, majd szövetségre lépnek, aztán ismét egymás ellen fordulnak. A történet nagyjából ennyi, és természetesen csúfos véget ér.

Forrás: [origo]
Ralph Fiennes a Coriolanus-ban

A sajtótájékoztatón Fiennes elmondta, mi izgatta abban, hogy a jelenbe helyezze át a történetet: "A mindennapokban ömlenek az újságokból, a tévéből a háborúkról és zavargásokról készült képek. Ezek ijesztően hasonlítanak ahhoz, ami ebben a darabban történik. Ráadásul a darab egy gazdasági válsággal kezdődik, ahol szerintem még inkább nyilvánvalóvá válnak a mai világgal rokon vonatkozások."

Különösen a tömegpszichózis és a politika működésének ábrázolásánál egyértelmű a párhuzam. Néha viszont egyszerűen nincs összefüggés, és a különbségek komikus jeleneteket szülnek: meg akarja-e manapság tekinteni a tömeg a háborúból hazatért katonák szerzett sebeit és van-e még olyan anya, aki úgy próbálja meg jobb belátásra a fiát, hogy érvei fogytával térdre ereszkedik előtte? Amúgy pedig a film hol izgalmas, hol pedig fárasztóan túlburjánzó; hogy mikor melyik, leginkább attól függ, hogy éppen hosszú vagy rövid monológ szakítja meg a párbeszédeket.

Forrás: AFP
Ralph Fiennes és Gerard Butler a berlini sajtótájékoztatót megelőző fotózáson hétfőn

Remek viszont, ahogy Fiennes a sajtó mediátori szerepére épít: Coriolanus egy tévéstúdióból hagyja el bukottan Rómát, és mindenütt ott lobog egy-egy kamera. És a szereplőgárdát is ügyes kézzel rakta össze: a főszereplővel nem akart hazardírozni, így erre a posztra önnönmagát állította; Aufidiusnak, fő ellenlábasának Gerard Butlert kérte fel - "egy erős maszkulin jelenségre volt szükségem magam ellen" - magyarázta a sajtótájékoztatón. De Butler, aki eddig részben romantikus hollywoodi vígjátékokban jeleskedett, is elpottyantott egy-két humormorzsát: "Egy kis intellektualitás mindig nagy kihívás számomra" - tréfálkozott. A jelentős szerepekben Brian Cox, Vanessa Redgrave, James Nesbitt, Jessica Chastain. Valamennyiük közül Vanessa Redgrave játéka a leginkább felejthetetlen, kitűnően hozza Coriolanus hangadó, erős akaratú anyját, mai szóhasználattal a power womant.