A hős katona bármit lepuskáz - A Föld inváziója - Csata: Los Angeles kritikája

Bántóan együgyű, minden eredetiséget nélkülöző, de legalább látványos akció-sci-fi A Föld inváziója - Csata: Los Angeles, amelyben Aaron Eckhart és kis csapata lövi halomra a gyilkológép űrlényeket.

A Föld inváziója - Csata: Los Angeles precíz következetességgel alkalmazza a már ezerszer látott kliséket, és figyelmesen ügyel arra, nehogy valami újat, netán a megszokottól eltérőt mutasson. Egyébként létezik még olyan néző, aki feszülten várja, hogy megpillanthassa az eleinte láthatatlan ellenséget? És akit még nem idegesít halálra az "azt sem tudjuk, mit lövünk, de azt nagyon" hozzáállás? Na de, itt van maga a sztori is, amelyet egy csendes pihenő alatt katonásdizó óvodás is bármikor összedob.

Egy szép nyári napon, az eleinte meteoritoknak hitt földönkívüliek úgy döntenek, hogy földre szállnak, és azon nyomban megkezdik a lakosság kiirtását. Az amerikai hadsereg sem rest, ám a hatalmas túlerővel szemben nem marad más feladata, mint a civilek kimenekítése, lehetőleg még az egy órán belül végrehajtandó légi csapás előtt.

Azonban az egyediség teljes hiánya csak a tucatmozi és az unalom kategóriákhoz elégséges feltétel. Ahhoz, hogy Jonathan Liebesman filmje valóban rossz legyen, szükséges még, hogy a bebiflázott alapokat is elbaltázza.

A csapattagok katalógusból kiválogatott bábúk, abszolút összekeverhetők, és közös bennük, hogy csak halmozottan hatásvadász, éppen hogy csak felvázolt részletek tudunk meg róluk. Akad itt esküvője előtt álló vőlegény, poszttraumás, újra harcolni akaró, háborúban elesett testvérét gyászoló kispapa, szűz lúzer, és nő (Michelle Rodriguez) is, akit "nem a rúzsa vitt el idáig". Mindannyian teljesen érdektelenek, akárcsak a főhős, Nantz őrmester (Aaron Eckhart), pedig neki ismerős lehet az arca, saját kis konfliktust is kap, és két tár kilövése között egy árva kisfiú cipőfűzőjét is megköti.

A kitartóan rángatott kamera ellenére a csatajelenetek jó ritmusban zajlanak, és szépen szerkesztettek, kár, hogy sikerült közéjük háborúsfilm-paródiába illő, kínos egysorosokat illeszteni. Pontosan tudjuk, hogy milyen sorsra jut az a sebesült, akinek odavetik: "fog maga még szörfözni!".

A film végére a kemény, ám érzékeny hősök sikeresen végrehajtják ugyan küldetésüket, de a továbbra is garázdálkodó földönkívüli populáció tartósnak tűnő jelenléte sajnos előrevetíti a folytatás lehetőségét.