Izgalmas filmre bukkantunk, amelyben egy kedves és naiv balerina a Fekete hattyú Natalie Portmanjéhez hasonlóan vesztíti el józan eszét, csak éppen 22 évvel korábban és Budapesten. Az Etoile című filmben a tizenhét éves Jennifer Connelly a Halászbástyán nyalja a fagyit, majd egy magyar táncosnő szelleme megdelejezi a Gellért szállóban. Érdekesség, hogy a Fekete hattyút is majdnem Magyarországon is forgatták, és Jennifer Connelly is pályázott a főszerepre.

Az Étoile (Csillag) című, 1988-ban forgatott olasz-amerikai misztikus thriller Amerikában sosem került a mozikba, ezért nem valószínű, hogy Darren Aronofsky és csapata a filmben felsorakoztatott, borzongatásra rendkívül alkalmas magyar helyszínek miatt fontolgatta volna komolyan a Fekete hattyú budapesti forgatását.

De az mégsem lehet véletlen, hogy először Jennifer Connelly bambulja meghipnotizálva a magyar hattyúkat a Városligetben, majd kis híján Natalie Portman is nálunk növeszt tollakat. Úgy fest, a hidegrázós balettos történetek hazánkba kívánkoznak. Bár a Fekete hattyú végül New Yorkban maradt, mi azért felkerestük az Étoile stáblistáján feltüntetett magyar közreműködőket, hogy kiderítsük, mi vonzotta annak idején az olasz stábot Magyarországra.

Sipos Áron, az Étoile magyar stábjának vezetője szerint "az Étoile jó bérmunka volt, a Berlusconi-Manzotti producer páros tulajdonában lévő BEMA cég gyártotta, egy remek olasz rendezővel, Peter del Montéval. Ő egyébként nem vitte semmire, bár tízévenként még most is rendez egy-egy filmet."

Sipos elismerte, hogy a nagyszerű rendező és eredeti forgatókönyv ellenére az Étoile feledhető alkotásra sikeredett. " Del Monte hagyta tönkretenni a filmet, pedig a forgatókönyv első változata tele volt rejtéllyel. Sajnos Achille Manzotti rábeszélte, hogy mindent mondjon ki, magyarázzon meg, és emiatt a film sematikusan, szamár módon meséli el a történetet." De azon sincs mit csodálkozni, ha Jennifer Connelly sem az Étoile-ból kiragadott részletekkel szemlélteti színésznői kvalitásait. "A lány bizonytalansága lett volna a fő motívum, de Jennifer Connelly teljesen alkalmatlan a szerepre, így ez elveszett. Elég rossz színésznő szegény."

Forrás: [origo]
Étoile | Jennifer Connelly

Sipos a forgatás alatt szoros kapcsolatba került a rendezővel, és igyekezett tüzelni őt, hogy ne engedjen a produceri elvárásoknak. "De lehűtöttek. Nem lehetett küzdeni azért, hogy az Étoile egy szép művészfilm legyen." A helyszínek kiválasztásáról Sipos elmondta, hogy az elhagyott ház bejárataként a Műcsarnok hátsó részét használták, ami nagy találmány volt, és a magyar díszlettervező gondolta ki. "A különleges falépcső, amelyen fel-le rohangálnak, az Operaház legtetején lévő díszletfestő műhelyben található." Az Étoile azért is fontos és emlékezetes film a magyar producer számára, mert a forgatás alatt, a mai napig tartó fontos munkakapcsolatok születtek. "Később több koprodukcióban is együtt dolgoztunk a film díszlettervezőjével, vágójával és lebonyolító producerével."

Az Étoile - a Fekete hattyú-hoz hasonlóan, a Hattyúk tavá-nak fehér-fekete motívumával, és az ártatlan, törékeny balerina identitáskeresésének témájával operál, de Aronofsky filmjénél sokkal bugyutább és kidolgozatlanabb darab. A Fekete hattyú Ninájának (Natalie Portman) belső harcát, és lélektani megpróbáltatásait az Étoile a főhősén kívülálló, természetfeletti erőre, a Claire-t megszálló szellemek számlájára írja: a lány fekete hattyú énjét a beléköltözött halott balerina, Natalie Horváth irányítja. Így sokkal kevésbé lesz érdekes és feszültséggel teli a lány sorsának alakulása, a film pedig egyszerű baljós, romantikus tündérmesévé silányul.

Forrás: [origo]
Étoile | Jennifer Connelly és Gary McCleery

A sztori szerint a kezdő New York-i balerina, Claire Hamilton (Jennifer Connelly) meghallgatásra érkezik Budapestre, de megfutamodik, és a felvételi helyett egy Jason nevű seftes amerikaival nyalja a fagyit a Halászbástyán. Csakhogy éjszaka meglátogatja őt egy balett-táncos szellemekből álló társulat, és ármány módon beléleheli egy jó ideje halott táncos, Natalie Horváth feketehattyú-lelkét. Ezért aztán Claire egy elhagyatott házba költözik megbabonázva, és egy rég bezárt színházban megkezdi egy formabontó Hattyúk tava-előadás próbáit. Később Jason kiszagolja a turpisságot, és a rejtély nyomába ered, majd közvetlenül azután, hogy kihasználja Claire/Natalie fekete hattyúként tanúsított szexuális hajlandóságát, megmenti őt a fehér világnak.

Az 1990-ben Magyarországon is bemutatott Étoile részleteiből kiderül, a Hősök tere, a Gellért szálló milyen kellemesen mutat egy balett-thriller hátteréül.


A Zsiguli taxiból, hátborzongató zenei kísérettel veheti először szemügyre Budapestet az ártatlan Claire: megszemléli a Lánchidat és egy kocsi tetejére gumipókozott hűtőszekrényt is. A Gellért szálló előtt bőszen tömegközlekedik a város, ami Claire-nek tetszik, hiszen még optimistán tekint a jövőbe, szökell a lépcsőn, majd hogy-hogy nem finoman elejti a balettcipőjét. A szintén New York-i és ennek a váratlan egybeesésnek mérhetetlenül örvendő Jason, ügyesen rávetődik a lehetőségre, de Claire ekkor még szemérmesen tovasiet.


A Halászbástyán, a vak véletlennek köszönhetően egymásba botló fiatalok a látképpel mit sem törődve lötyögnek, miközben Claire megosztja szakmai kétségeit a fiúval. Majd a Margitsziget következik, rövid Polaroid fényképezéssel egybekötve. Jasont kicsit összezavarja ugyan, hogy a kertben álló házat nem jelöli az útikönyv, de magával ragadja Claire lelkesedése, aki meglepő ösztönösséggel találja meg a bejárati kulcsokat. Odabenn hűvös a hangulat, ám a lányt lenyűgözi a házbelső, lesz is majd lehetősége a későbbiekben kiélvezni a vendégszeretetet.


A kellemesen eltöltött nap végén már-már azt hihetnénk, hogy egy fránya puszi sem jár Jasonnek, de végül mégiscsak. Claire estéje határozottan mozgalmasra sikeredik, például suttyomban az ágyára csempésznek egy ijesztő fekete rózsacsokrot kis kártyával, amelyben már Natalie-nak szólítják. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy mikor már alszik, megszólal a Hattyúk tava, és egy kisminkelt balett-táncos szellem is megcsókolja. Ez annyira felzaklatja, hogy másnap kis híján hazautazik, de a ferihegyi forgatagban hirtelen már a nevét is elfelejti, és megbabonázva veszi fel új identitását, és régi fésülködőasztalát.


A hoppon maradt Jason hosszútávfutásba temeti bánatát, és a Hősök terétől a Kossuth téren át a Városligettel bezárólag tulajdonképpen körbe joggingolja a várost. A tóparton aztán megleli Claire-t, aki ekkor már Natalie, ami abból is látszik, hogy szemhéjtussal kihúzták a szemét, és értetlenül, üres tekintettel bambul a fiúra, majd faképnél hagyja. De Jasont sem olyan fából faragták, és cselesen felhívja a lány New York-i számát, amelyen az üzenetrögzítő válaszol. A fiú jó megérzéssel gyanút fog.


Jason beleveti magát a nyomozásba, és a cél érdekében még a Széchényi Könyvtár irattárába is elmerészkedik adatgyűjtés céljából. Ekkor már kapiskálja, hogy Natalie Horváth tragikus és titokzatos halála közvetlenül összefüggésbe hozható a Hattyúk tava-előadással, és komolyan félteni kezdi Claire-t. Egy óvatlan pillanatban azonban Jason nagybátyját is megszállja a gonosz, ezért erőszakosan igyekszik hazatoloncolni a fiút, azt hazudva neki, hogy az anyja balesetet szenvedett. Még szerencse, hogy a Nyugati pályaudvaron működnek az utcai telefonok, és kiderül, hogy a mamának kutya baja. Joshua bácsi viszont annyira felidegesíti magát a fiú engedetlenségén, hogy megrongálja a fülkét, és kezében a letépett telefonkagylóval üldözőbe veszi őt, amíg el nem gázolják. A kiérkező rendőrök magyarul informálják, és rángatják el a helyszínről Jasont, de ő megszökik és futásnak ered a vörös csillag irányába. Az egésznapos idegeskedést végül a csábító és könnyűvérű fekete hattyúvá vedlett Claire karjaiban piheni ki, de csak egy jó ütemben kimondott "Szeretlek"-nek köszönheti, hogy nem kerül tőr a mellkasába.


Az előadás megkezdődött, Jason pedig a kulisszák mögött azon ügyeskedik, hogy megakadályozza Claire színpadi halálát. A szemfüles komornyik azonban észreveszi a mesterkedést. A szünetben a fiú igyekszik jobb belátásra téríteni Claire-t és meggyőzni arról, hogy ne menjen vissza a színpadra. A lány most már nem finomkodik és egy kő gyertyatartóval leüti, ezzel jelezvén, hogy szíve szerint mégis inkább táncolna tovább.


Az izgalom a tetőfokára hág, mikor párhuzamosan küzd a sötét varázslóval Jason a takarásban, és Claire az előadáson. De még mielőtt a művészet nevében feláldoznák a lányt, a szerelmes hős győzedelmeskedik, és ezzel megakadályozza a mű modern befejezését is. Füstöl a színház, majd a fiú egy csókkal kiszippantja Claire szájából a gonosz szellemet, és a fiatalok a kicsit túl misztikus Magyarországról a biztonságos New Yorkba távoznak.