Vágólapra másolva!
Újraindítjuk cikksorozatunkat, melyben olyan nagyszerű színésznőket és színészeket mutatunk be, akiket sokkal többet szeretnénk látni a mozivásznon. Radnay Csilla most tölti a második évadját a Nemzeti Színházban, korábban pedig a HOPPart társulatában lehetett látni a pajkos kisugárzású, gyönyörű hangú színésznőt. Jelenleg többek közt az Egyszer élünk című csodálatos előadásban látható. (A számozás nem jelent semmiféle rangsorolást, csak azért használjuk, hogy követhető legyen a sorozat.)
Vágólapra másolva!

#26 - Radnay Csilla

Született: 1985. június 26.

Ő lehetne a magyar... Marion Cotillard.

Hol figyeltünk fel rá? Már a Bánk bán - junior Melindájaként is tetszett nekünk, de igazából akkor szerettünk bele, amikor megnéztük Bollók Csaba Summertime című rövidfilmjét (nézd meg te is!). A három különböző időben és helyszínen játszódó kisfilmben Csilla három különböző lány bőrébe bújva egyformán ragyog. Szeretjük a természetességét, a gödröcskéit, és persze a csodálatos hangját, melyre számunkra csak a film végén derült fény.

- Miket csináltál eddig?

- Tizenhét évesen vettek fel a főiskolára. Szoktam vele viccelődni, hogy azért, mert ennyire tehetséges vagyok, de valójában a friss hús szerencséje volt. A főiskola számomra kínszenvedés volt, még kamasz voltam, azt éreztem, hogy be vagyok zárva, dacos voltam, és mire elkezdtem élvezni, már a harmadik év végén jártunk. Amikor végeztünk, az osztálytársaimmal megalapítottuk a HOPPartot és sok értékes munkánk volt együtt, nekem utoljára a Chicago, amit Zsótér Sándor rendezett, és aminek a különlegessége, hogy mi magunk zenélünk benne, a játék, ének és tánc mellett. És bár már csak vendégként játszom a HOPPartban, de nagyon szép emlékeket őrzök, és külön öröm, hogy a Chicago lett a "búcsúmunkám", mert itt derült ki, hogy mi is lehet az a zenés-színész, ami a diplománkban is áll, és amit hosszan fejtegettünk az évek során.

A HOPPart mellett három évig szabadúszó voltam, főként zenés darabokban játszottam, és külön öröm volt, ha csurrant-cseppent néhány olyan is, amiben nem kellett "kornyikálni", néha kell egy kis csend is. Három év alatt kb. tíz zenés bemutatóm volt, havonta húsz zenés este után az évad végére úgy éreztem, hogy soha többet nem tudok énekelni, annyira megerőltető volt.


A Nemzeti Színházban vendégként kezdtem a János vitéz-ben. Alföldi Robival megszerettük egymást, elhívott a társulatba, és 2009 őszén leszerződtem. Nagyon jól érzem itt magam és élvezem a munkát, rengeteget tanulok idősebbektől, fiatalabbaktól egyaránt. A legutóbbi bemutatónk, az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe Mohácsi János rendezésében eddigi életem legcsodálatosabb színházi élménye.

Bollók Csaba Summertime-ja azért fontos számomra, mert ez volt az első komolyabb filmes-tévés munkám. Szerintem a főiskolai színészképzésnek nagy adóssága van a színészek felé, mert gyakorlatilag nincsen filmes oktatás, legfeljebb egy-két csenevész kurzus formájában. A Summertime-ból rengeteget tanultam, rájöttem, hogy a színházi és a filmes színészet majdhogynem két különálló szakma, egészen különböző eszközökkel, arányokkal.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=iPrSNhoL6aqYRFAS
Részlet Bollók Csaba Summertime című filmjéből

- Miben láthatunk legközelebb?

- Próbáljuk Az ember tragédiájá-t, május 6-án van a bemutató a Nemzetiben. A nyár még homályos.

- Mi az, amit te tudsz a legjobban a magyar színészek közül?

- Fogalmam sincs.

- Mit mutatnál meg a munkáidból egy olyan rendezőnek, aki színészt keres a filmjébe?

- Elhívnám az Egyszer élünk-re és ha nem is kapnék szerepet, legalább lenne egy jó estéje. Bár már nem játsszuk, de a HOPPartos Varázsfuvolá-t, a Chicagó-t és persze a Summertime-ot.


- Mondj három filmrendezőt, akivel szívesen dolgoznál együtt!

- Tarantinóval, Fellinivel és Fábri Zoltánnal. Utóbbi kettővel azt hiszem, pechem van. Novák Eszter, a főiskolai osztályfőnököm viszont azt mondta, hogy az én pályám azon fog elbukni, hogy Fassbinder meghalt, mert az ő színésznője lehettem volna.

- Melyik színészt/színésznőt szeretnéd többet látni a vásznon?

- Úgy általában mindenkit. Egyáltalán, szeretném, ha lenne megint filmgyártás, ha újra készülnének tévéjátékok és nem hiába lenne tele az ország tehetséges emberekkel. És itt nem feltétlen csak a színészekre gondolok.


- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Új filmet nem nagyon tudok mondani, ritkán jutok el moziba, én akkor csatlakozom rá a véráramra, amikor valami kijön DVD-n. A legfrissebb talán a Király beszéde volt, megindító film. De rengeteg van, amit nem tudok megunni, például az Ádám almái, illetve Tarsem Singh filmje, a Zuhanás.

- Láttál valami jó darabot mostanában?

- Elég meglepő, de most jövök rá, hogy idén össz-vissz két-három előadást láttam. Kilométer hosszúságú a lista, hogy mit szeretnék látni, de nagyon sokat játszottam és nem jutottam el sehova.


- Mi a véleményed Marion Cotillard-ról?

- Csodálatos színésznő, a Piaf-ot sem egyszer láttam, és lekerül majd még párszor a polcról. De meglep, hogy hozzá hasonlítotok, általában Romy Schneidert kapom. Egyik jobb, mint a másik.