Magyar rövidfilmek Cannes-ban

2011.04.19. 10:38

A nagyjátékfilmek dömpingje mellett viszonylag kisebb figyelem irányul a cannes-i filmfesztivál hivatalos programjában és a párhuzamos szekciókban bemutatott rövidfilmekre, ezért talán nem köztudott, hogy az elmúlt tizenöt évben nem kevesebb mint tizenhárom magyar rövidfilmet mutattak be Cannes-ban, és ebben az időszakban kétszer is magyar rövidfilm nyerte az Aranypálmát. 1996-ban Iványi Marcell nyert Szél című egysnittes, megrázó fekete-fehér kisfilmjével, 2002-ben pedig Mészáros Péter a négyperces, egy párkapcsolati konfliktust feldolgozó Eső után-nal. És három másik filmünk is a versenyben szerepelt: Gyulai Líviusz Jónás (1998) című filmje, Kenyeres Bálint Before Dawn-ja (2005) és Erdélyi Dániel 411-Z-je (2008).

A Szél című rövidfilm

A fesztivál hivatalos programjában két rövidfilmes szekció is van: az említett versenyszekció, ahol Pálmát lehet nyerni és a Cinéfondation, ahol szintén van díjazás, de itt vizsgafilmeket mutatnak be, azaz a fiatal, még iskolába járó tehetségek bemutatására és felkarolására helyezik a hangsúlyt. Ha megnézzük, hogy kiknek a filmjei kerültek be a '98 óta létező szekcióba, mindjárt látjuk, hogy ez nem csak rizsa. 2004-ben Mundruczó Kornél Kis Apokrif No. 2 című rövidfilmjét mutatták be, és a rendező a következő évben már az Un Certain Regard-szekcióban szerepelt a Johanná-val, két legutóbbi nagyjátékfilmjét pedig már a versenyprogramban vetítették.

Az Eső után című rövidfilm

Kocsis Ágnes is fokozatosan lépegetett felfelé a cannes-i ranglétrán: 2006-ban A vírus című kisfilmjét választották be a Cinéfondationba, és ugyanakkor első nagyjátékfilmjével, a Friss levegő-vel a Kritikusok Hetén szerepelt, tavaly pedig második nagyjátékfilmje, a Pál Adrienn már az Un Certain Regard-ban debütált. Legfrissebb cinéfondationosunk eddig Szimler Bálint, akinek tavaly mutatták be Itt vagyok című rövidfilmjét a válogatásban, és még nem tudni, a jövőben mit jelent majd számára ez a cannes-i debütálás, de mint látható, a fesztivál szereti kinevelni a saját filmeseit.

A Kis apokrif No. 2 című rövidfilm

Az ún. párhuzamos szekciók - a Kritikusok Hete és a Rendezők Kéthete - nem tartoznak a fesztiválhoz, de azzal egy időben rendezik meg őket, és persze a válogatók közt azért van együttműködés; gyakran megesik, hogy ha egy film nem fér be a hivatalos programba, az valamelyik párhuzamos szekcióban találja meg a helyét. A főként első- és másodikfilmesek alkotásait bemutató Kritikusok Hetén szerepelt 2003-ban Politzer Péter Gránátok című kisfilmje, 2008-ban pedig M. Tóth Géza Ergo című animációs filmje.

Az Ergo című rövidfilm

A Rendezők Kéthetén - ahol Till Attila Csicská-ját is bemutatják - három magyar filmet vetítettek az elmúlt tizenöt évben: Mundruczó Kornél A 78-as szent Johannája (2003) című alkotását, amiből aztán a Johanna című nagyjátékfilm kinőtt, a Résfilm-et (2005) Kardos Sándortól és A repülés történeté-t (2009) Kenyeres Bálinttól. Kenyeres egyébként úgy tűnik, csatlakozik Mundruczóhoz és Kocsishoz mint Cannes "sajátja": idén Tegnap című első nagyjátékfilmtervével a L'Atelier nevű programban vesz részt, amely koproducerek szerzésében segít a filmeseknek szakmai találkozók szervezésével. Szóval, ha egy magyar rendező kikerül Cannes-ba a rövidfilmjével, az nem feltétlenül csak annyit jelent, hogy egyszer-kétszer levetítik a filmjét a Croisette-en, hanem azt, hogy a világ filmes középpontjában felfigyeltek rá.